N�ri

A KEZDET 

 

   J�l eml�kszem arra a napra, mikor megtudtam, hogy ki is vagyok. B�r lehet, hogy a mi, az jobb kifejez�s… Vad�sz vagyok. M�gpedig v�mp�rvad�sz.
   Mindenki azt hiszi, hogy v�mp�rok nem l�teznek, �s csup�n a k�pzelet sz�lem�nyei vagy r�gi horror-t�rt�netek szerepl�i. Pedig ha tudn�k, mekkor�t t�vednek… 

   Akkoriban �n is ezek k�z� az emberek k�z� tartoztam. Eg�szen 13 �ves koromig meg sem fordult a fejemben, hogy ezek a l�nyek ak�r a val�s�gban is l�tezhetnek.Azon a napon az �cs�mnek, Alexnek fociedz�se volt. H�la annak, hogy k�t �vvel id�sebb vagyok n�la, �s akkor m�g semmilyen iskol�n k�v�l tev�kenys�gen nem vettem r�szt, az ilyen napokon mindig �n mentem �rte a suliba, mivel a sz�leink nem szerett�k, ha k�s� d�lut�n egyed�l baktattunk haza. Az, hogy �k menjenek �rte pedig szinte elk�pzelhetetlen volt: a sz�leink mindig sokat �s k�s�ig dolgoztak. B�r mindkettej�k munkaideje n�gykor lej�rt, szinte mindig csak j�val k�s�bb tudtak elszabadulni.

   Apu nyomoz�, Anyu pedig egy nagy c�gn�l k�nyvel�k�nt dolgozott. Mind a ketten megb�zhat� munkaer�nek sz�m�tottak, ez�rt nagyon sokszor k�s�n j�ttek haza, �gy Alex �s �n gyakran egym�sra voltunk utalva, ami egy el�g szoros kapcsolat kialakul�s�hoz vezetett.
   B�r kelletlen�l �s motyogva, m�gis valahogy szerettem �rte menni. Valahogy �gy �reztem, mintha megl�gn�k otthonr�l, s Alexet sem kellett sok�ig gy�zk�dni, ha ilyenkor kital�ltunk valami apr� elfoglalts�got, csakhogy min�l k�s�bb �rj�nk haza: elmenni a k�nyvt�rba vagy boltba, esetleg fagyizni. Arra mindig �gyelt�nk, hogy a sz�leink el�tt �rj�nk haza, hiszen senkinek sem hi�nyzott a sz�l�i letol�s, hogy m�gis merre j�rtunk. Mondjuk, �gy ut�lag belegondolva, tal�n nem is kaptunk volna �rte semmit.
      Egy dologra azonban mindig vigy�ztam: soha, semmilyen k�r�lm�nyek k�z�tt sem mehett�nk haza s�t�ted�s ut�n. Mindig, valah�nyszor huzamosabb ideig a friss leveg�n voltam, valami rossz �rz�s ker�tett hatalm�ba, amit�l nem tudtam megszabadulni, sem elfelejteni, s ez az �rz�s naplemente ut�n csak er�s�d�tt �s er�s�d�tt, eg�szen addig, m�g v�g�l majdhogynem sikoltozva rohantam haza. Akkoriban m�g nem tudtam, hogy mit is jelent ez.
   Azon a tavaszi napon azonban a fociedz� kereszt�l h�zta a sz�m�t�saimat: csak j�val s�t�ted�s ut�n engedte el a t�rsas�got.
   D�h�sen, f�lig-meddig tajt�kozva v�rtam az �cs�met az �lt�z� el�tt.
   - Sajn�lom. – Alex b�nb�n�an n�zett r�m, mire belen�ztem a k�k szem�be. Tiszt�ban volt vele, hogy a k�s�ssel milyen r�m�letet okozott.

   Az �cs�m akkor m�g alacsonyabb volt n�lam, kisfi�san kerek arc�t ugyanolyan v�kony sz�l� haj keretezte, mint amilyen nekem is volt. Csak abban k�l�nb�zt�nk, hogy nekem vil�gosbarna hajam van, m�g az �v� s�t�tbarna.

   A k�l�nbs�gek ellen�re is nagyon hasonl�tunk egym�sra.
   Haragosan �sszevontam a szem�ld�k�m; b�r tudtam, hogy t�nyleg nem az � hib�ja, m�gis nagyon m�rges voltam.
   - Most mit csin�ljunk? – k�rdeztem tehetetlen�l, �s az ablakon �t kin�ztem az iskola s�t�t udvar�ra.
   - H�vjuk fel Anyu�kat.
   - F�l �t van. Es�lytelen, hogy el tudjanak j�nni �rt�nk. Az egyik csapatt�rsad sz�leit nem tudn�d megk�rni, hogy vigyenek haza minket?
   - Nem – cs�v�lta a fej�t rem�nytelen�l. – Bal�zs anyuk�ja ma nem �r r� �rte j�nni, �gy megk�rte az ikrek, �kos �s Kriszti�n anyuk�j�t, hogy vigy�k haza. Hozz�juk m�r nem f�r�nk be.
   - A t�bbiek?
   - �ket nem k�rem meg – v�laszolt Alex olyan hangs�llyal, ami egy�rtelm�en jelezte: m�g ha �k is lenn�nek az utols�k a vil�gon, az �cs�m akkor se k�rne t�l�k sz�vess�get.
   Gy�l�ltem, de meg�rtettem, mit �rez, �gy, b�r k�r�lbel�l �gy, mintha a fogamat h�zn�k, kimondtam azt a mondatot, amit akkor a legjobban ut�ltam, ma azonban m�r tiszta sz�vemb�l h�l�s vagyok �rte:
   - J�l van, menj�nk akkor haza gyalog. Azonban – fordultam szembe vele. – tiszt�zzunk valamit: futunk. Nem �rdekel, hogy majd’ h�sz perc lesz �gy is az �t, v�gigrohanjuk. Nem �llunk meg sehol, majd csak otthon, a h�zban! �rtetted? – B�lintott. – Helyes! Indul�s!
   Hatalmas lend�lettel kicsaptam az iskola udvar�nak kapuj�t, �s rohanni kezdt�nk.
   A legjobban a Vir�g k�zt�l f�ltem. A kb. 50 m�teres utc�csk�t csak azoknak a 4 emeletes h�zaknak a h�ts� r�sz�hez felszerelt villanyk�rt�k vil�g�tott�k meg, amelyek az egyik oldal�n voltak, �s amelyek �ppen hogy csak adtak n�mi f�nyt. Ami a m�sik oldal�t illette, ott elhagyatott telkek �lltak, tele f�kkal �s bokrokkal: egy r�gi, elhanyagolt park maradv�nyaival. Sz�besz�dek voltak, hogy ott mindenf�le n�p megfordult, �s a sz�l�k �s ottlak�k nem egyszer tettek panaszt a hely felsz�mol�s�ra. M�gis, hogy, hogy nem, a Vir�g k�z maradt ugyanolyan vesz�lyes hely, mint volt, minket, gyerekeket pedig �va intettek att�l, hogy ak�r csak a k�zel�be mer�szkedj�nk.
   Most azonban pont ott kellett elmenn�nk: ez volt a legr�videbb �t hazafel�, �s ha belegondolunk, v�g�l is csak 50 m�terr�l volt sz�. Futva semmis�g.
   Legal�bbis ezzel gy�zk�dtem magam, mik�zben el�rt�k a k�z elej�t, �s tov�bb ment�nk. Szinte azon nyomban valami rossz �rz�s ker�tett hatalm�ba, mintha valaki figyelne. R�ad�sul a sz�nni nem akar� figyelmeztet�s is ott volt a zsigereimben, hogy min�l hamarabb menek�lj�nk innen min�l messzebb, �gy a sz�r� oldalammal mit sem t�r�dve folytattam a fut�st. A p�ni f�lelem sokkal jobban a hatalm�ba ker�tett, mintsem meg�lljak leveg�t venni.
   Valami nagyon nincs rendben.
   - Alex, ne �llj m�r meg! – sz�ltam r� az �cs�mre, mikor hallottam, hogy l�ptei lelassulnak, �s �tn�ztem a v�llam f�l�tt.
   - J�, de kik�t�d�tt a cip�f�z�m. Musz�j bek�tn�m.
   A szememet forgattam, �s zih�lva �n is meg�lltam. Megpr�b�ltam nem �v�lteni k�nomban, mik�zben idegesen k�mleltem a s�t�ts�get, �s minden idegsz�lam megfesz�lt. Mi a franc�rt van ennyire s�t�t, �s mi a franc�rt nem tudnak ide rendes l�mp�kat felszerelni?!
   - Siess m�r! – s�rgettem, �s percr�l percre idegesebb lettem.
   �pp mikor m�r Alex fel�llt, egy k�l�n�s zajt hallottunk nem messze t�l�nk a park fel�l: egy �g rezzen�s�t, amir�l mintha leugrottak volna. Mind a ketten megdermedt�nk, �s a zaj fel� fordultunk, de szinte semmit nem l�ttunk a gy�r f�nyt�l megvil�g�tott f�kon t�l. A zaj ut�ni csend szinte f�lsiket�t� volt.
   - N�ri, szerinted mi volt ez? – suttogta Alex. Nem mert hangosabban megsz�lalni.
  Pr�b�ltam t�ll�tni a s�t�ts�gen, megl�tni a zaj forr�s�t, mik�zben rem�nykedtem abban, hogy m�r csak mi ketten vagyunk a k�zben, de – amit�l a h�tamon �gnek �llt a sz�r, �s amit�l a legjobban rettegtem - a meg�rz�sem m�sr�l �rulkodott. M�g itt van!
   - Fogalmam sincs, de… - v�laszoltam Alex k�rd�s�re. Merre van? Melyik ir�nyban?! Balra…. amerre �pp menn�nk… – Vissza! El�tt�nk van! – a hangomon m�g �n is tiszt�n hallottam a hiszt�ria �s a g�zsba k�t� p�nik jeleit.
   Ekkor az, aki miatt rossz �rz�sem volt, �reztem, hogy megindult. Egyenesen fel�nk.
   A l�ptei kopp, kopp, kopp – kopogtak az aszfalton �s a hangj�b�l �t�lve nem futott, nem kezdett el rohanni. Sz�p lassan k�zeledett, mintha nem is miattunk ugrott volna le az �gr�l, vagy indult volna el fel�nk. �s pont ett�l v�lt annyira f�lelmetess�.
   - Alex, fuss! – mondtam, �m hangom nem volt t�bb suttog�sn�l, de az �cs�m �gy is k�vette az utas�t�somat: elindult visszafel� rohanni.
   Fogalmam sincs, hogyan, de az �rz�s bel�l azt sik�totta, hogy menek�lj�nk innen. Azonban m�g az �cs�m k�pes volt r�, �n megmoccanni se tudtam a f�lelemt�l. Csak �lltam ott �s j�form�n v�rtam, hogy mi lesz velem, mik�zben le sem vettem a szemem arr�l a valakir�l – valamir�l -, ami k�zeledett fel�m.

   Az emeletes h�zak l�mp�inak f�nye �deskev�s volt, hogy az alakj�n�l t�bbet kivegyek bel�le. � pedig sz�p lassan k�zeledett a f�ny, jobban mondva fel�m. Hi�ba lett volna m�g id�m elmenek�lni, a p�nik �s a f�lelem megdermesztett. Hi�ba adtam ki az utas�t�sokat a l�baimnak, hogy induljanak, szaladjunk, menek�lj�nk innen min�l messzebb, azok mozdulatlan maradtak. Mik�zben az ismeretlen egyre jobban k�zeledett, megpr�b�ltam belekapaszkodni abba az egyetlen es�lybe, amim maradt: pr�b�ltam �sszeszedni az �nv�delmi tan�csokat, amiket Apu adott, de az agyam leblokkolt �s egyetlen egy �pk�zl�b gondolatom sem maradt.
   Ahogy lassan haladt el�re, a h�tam m�g�l j�v� f�ny az ismeretlen arc�ra esett �s �n meg voltam gy�z�dve r�la, hogy ez nem lehet m�s, mint egy lid�rces �lom.
   Megh�lt a v�r az ereimben.  A t�mad�m egy�ltal�n nem hasonl�tott emberre.
   Magas, h�rihorgas test. Hulla-feh�r b�r. Bord� �s t�zpiros �rnyalat� szem, ami �hesen meredt r�m. Hossz�, v�rt�l cs�p�g� szemfog.
   Egy v�mp�r.
   Fel akartam sik�tani, de nem ment, a hang elakadt valahol a t�d�m �s a hangsz�laim k�z�tt. Ha a zsigereimb�l j�v� f�lelem nem lett volna el�g, most, hogy tudtam, l�ttam, mit�l rettegek �szt�n�sen, a napn�l is vil�gosabb� v�lt, hogy itt a v�g, ennyi volt, itt fogok meghalni. R�ad�sul a f�lelmemet m�g fokozta, hogy a v�mp�r az utols� m�tereket is �pp olyan lassan tette meg, mint eddig. Lehet�s�get adva a menek�l�sre �s m�gsem: mindenki tudja, hogy a v�mp�rok mennyire gyorsak, s m�g csak es�lyem se lenne a menek�l�sre. Csak �lltam ott a v�mp�rral szemben �s a szem�be meredtem. Abban nem l�ttam semmi m�st, csak sz�ntiszta v�rszomjat, a sz� legszorosabb �rtelm�ben.
   M�r csak kb. f�l m�ter lehetett k�z�tt�nk �s m�r kiny�jtotta a kez�t a torkom fel�, mikor a semmib�l hirtelen felbukkant m�g egy �rz�s: nem vagyok egyed�l, s nemsok� itt a seg�ts�g. Fogalmam se volt, honnan j�tt ez az eg�sz, de k�r�lbel�l olyan biztos voltam benne, hogy meg fogok menek�lni, mint ahogy azt tudja az ember, hogy a f� z�ld az �g pedig k�k. A v�mp�r v�lla f�l�tt eln�zve el�bb csak az alakja jelent meg, azt�n ahogy be�rt a f�nyk�rbe m�r megl�ttam �t is.
   Az �rkez� nem volt olyan magas, mint a v�mp�r. �s m�gis… a megjelen� �j �rz�sre elkezdtem lenyugodni �s a p�ni f�lelem lassan elkezdett m�lni.
   A f�rfi szaladva k�zeledett fel�nk, hangos recseg�ssel-ropog�ssal t�rt utat mag�nak a park f�in �s bokrain kereszt�l. A v�mp�r nem t�r�d�tt vele, m�g csak fel� sem n�zett, de �n l�ttam, ahogy a f�rfi meg�llt a v�mp�r m�g�tt, felemelte a kez�ben tartott pisztolyt, c�lzott, majd l�tt. Az arc�n egy pillanatig mintha f�jdalmat l�ttam volna, mik�zben leeresztette az enyh�n f�st�lg� fegyvert. Csup�n a szemem sark�b�l l�ttam, hogy a v�mp�r k�zben el�sz�r porr� hullott, majd semmiv� v�lt, mivel teljesen lefoglalt a megment�m.
   - Hol az �cs�d? – k�rdezte k�sz�n�s gyan�nt, mik�zben lassan megindult fel�m.
   - A… arra. – mutattam jobbra.
   Kavargott bennem minden, de ami m�g engem is meglepett, az az volt, hogy kezdtem megnyugodni �s �gy hozz��llni az eg�szhez, mintha csak egy �rny�kot l�ttam volna a falon, nem pedig egy v�mp�rt.
   - M�rk… - sz�lt h�tra a v�lla f�l�tt a t�rs�nak, akit csak most vettem �szre, s akib�l csak egy hom�lyos foltot l�ttam a s�t�ts�g miatt.
   - Megyek. – v�laszolt a hang a s�t�tben, majd t�volod� l�ptek zaj�t hallottam. Kettesben maradtunk.
   - J�l vagy? – k�rdezte r�m n�zve.
   - Igen. – b�lintottam, de a l�ban eddig b�rta: �sszecsuklott alattam. A f�rfi reflexb�l ut�nam kapott �s seg�tett le�lni a f�ldre. – Rosszul vagyok… - ny�gtem.
   - Fek�dj le! – utas�tott, mire engedelmeskedtem. Azzal sem t�r�dtem, hogy koszos leszek, csak az �rdekelt, hogy ne �juljak el. A f�ri �gy ford�tott, hogy a l�bam a padk�ra ker�lj�n, egy kicsivel magasabbra a fejemn�l, s nem kellett hozz� sok id�, hogy jobban legyek.
   Most, hogy a v�mp�rb�l m�r semmi nem maradt �s �n is kezdtem jobban lenni meg m�g a megment�m is velem volt, egy�ltal�n nem �reztem rosszul magam; nem kaptam sem sokkot, sem semmi m�st. Kezdtem m�shogy l�tni a dolgot, mint p�r perccel hamarabb: egy �l� v�mp�r volt. Na �s? Eddig csak r�mt�rt�netekben �s horrorfilmekben szerepelt ilyen, most pedig a val�s�gban is megjelent. �s akkor? Nem esett semmi bajom, h�la a velem szemben �ll� pasasnak. Aprop� megment�m…
   R�n�ztem a h�s�mre �s meg kellett �llap�tanom, hogy enn�l fur�bb alakkal m�g nem hozott �ssze a sors.

   Hossz�, vil�gos ballonkab�tot viselt, az oldal�ra egy kardot k�t�tt, a kez�ben pedig egy fegyvert tartott, amivel az el�bb elint�zte a v�mp�rt. J�k�p� volt. Hossz�, sz�k�sbarna haj�t l�farokba k�t�tte.
   - Az, ugye – kezdtem – egy v�mp�r volt… Ugye?
   A f�rfi r�m n�zett, de v�laszolni azonban m�r nem tudott, mivel meg�rkezett Alex �s M�rk.
   A f�rfi hatalmas volt, majdnem 2 m�ter. A legmegd�bbent�bb azonban az volt, hogy Alex bar�ts�gosan mosolygott, s �gy szorongatta az �ri�s kez�t, mintha j� bar�tok lenn�nek.
   Mikor m�r ki�rtek a l�mpa f�nyk�r�be, v�gre jobban szem�gyre vehettem a f�rfit: magas volt, tal�n 190 cm k�rny�k�n j�rhatott, szell� borzolta v�r�sesbarna haj�t. Barna szeme k�z�mb�sen meredt r�m, de engem k�tf�le �rz�s ker�tett hatalm�ba: a bizalom a zsigereimb�l �s a f�lelem az agyam �ltal. Hirtelen nem tudtam, melyiknek is higgyek.
   - Gyertek, ezt majd n�latok megbesz�lj�k – t�rte meg a csendet a ballonkab�tot visel� f�rfi.
   - De…  - kezdtem. Hirtelen nem tudtam megb�zni – egyik�kben sem. S ez m�g csak egy r�sz�t jelentette a probl�m�nak.
   - K�s�bb.
   A h�zunkig senki sem sz�lalt meg �s elcsod�lkoztam rajta, hogy senki meg se k�rdezte, hogy merre is lakunk, vagy j� ir�nyba megy�nk-e. A megment�m becsengetett �s Apu kinyitotta az ajt�t.
   Apu is magas, de M�rk mellett elt�rp�lt, ahogy csak �llt az ajt�ban �sszer�ncolt szem�ld�kkel, s az olvas�szem�veg�vel az orr�n, amit gyorsan le is kapott.
   - Korn�l, maga… - Apu eleinte meglepett arcot v�gott, majd zavartan n�zett r�m, nekem pedig megfordult a fejemben a gondolat, hogy Apu vajon honnan ismerheti a f�rfit. De �gy legal�bb megtudhattam, hogy is h�vj�k megment�met.
   Apu k�zben arr�bb �llt �s beengedett minket.
   – H�t m�gis megt�rt�nt – ny�gte.
   Egy sz�t sem �rtettem az eg�szb�l. �s l�tszott, hogy Alex sem.
   Anyuval kieg�sz�lve letelepedt�nk a nappalinkban.
   Anyu k�t gyerek ut�n a felszedett kil�ival is el�g csinos maradt, gy�r� g�nd�r, sz�ke haj�val �s velem megegyez� sz�n� szem�vel, vil�gos, m�r-m�r porcel�nfeh�r b�r�vel t�k�letes ellent�te volt Apunak, aki s�t�tebb b�rrel, barna hajjal �s k�k szemmel rendelkezett.
   Most, a k�t idegent l�tva, a sz�leim d�bbenten, de m�gis "�s most mi lesz?" pillant�ssal n�ztek egym�sra.
   M�g �n �s Alex a kanap�ra �lt�nk, Korn�l �s M�rk a vele szemben l�v� fotelekre zuttyant le. Anyu a konyh�b�l kihozott k�t sz�ket ap�nak �s saj�t mag�nak, s �gy helyezkedtek el, hogy egy k�rt alkossunk a doh�nyz�asztal – b�r n�lunk senki sem doh�nyzik – k�r�l.
   - Sajn�lom, hogy csak �gy magukra t�rt�nk, de megt�rt�nt, amit mondtam. – mondta Korn�l, s kih�zta mag�t �lt�ben.
   - Apu, Anyu, mi ez az eg�sz? – n�ztem hol egyik, hol m�sik sz�l�mre, s volt egy olyan �rz�sem, hogy �k sincsenek a helyzet magaslat�n.
   Apu a tenyer�be temette az arc�t, s ett�l egy�ltal�n nem n�zett ki egy tapasztalt nyomoz�nak. Mi t�bb, mintha vagy 20 �vet �regedett volna.
   - 3 h�napja – kezdte el v�g�l a doh�nyz�asztal egyik l�b�ra szegezve a tekintet�t. –, furcsa gyilkoss�gok t�rt�ntek a megy�ben, s mi kaptuk meg az �gyet. Azt�n egyszer csak felbukkant Korn�l, mint k�ls�s. Nem tudom, eml�keztek-e m�g r�, de akkoriban egyszer bej�ttetek mind a ketten hozz�m. Akkor m�g nem tudtatok Korn�llal besz�lni, de � l�tott titeket. R�gt�n azut�n, hogy ti elmentetek, odaj�tt hozz�m, s furcsa dolgokat mondott: v�mp�rok a val�s�gban is l�teznek �s hogy ti ketten k�l�nlegesek vagytok, mivel v�mp�rvad�szok lehettek.
   - Apu, ez… - kezdtem, de megakadtam. Azt akartam mondani, hogy ez h�lyes�g, de azt�n eszembe villant annak a v�mp�rnak a k�pe, aki megt�madott minket, s nem tudtam, mit is mondjak.
   - Tal�n ez egy kicsit abszurdnak t�nik �s hihetetlennek, de… - sz�lalt meg Korn�l, s v�ltott egy pillant�st a t�le egy m�terre �l� M�rkkal.
   - Nem is kicsit… - sz�lalt meg mellettem Alex, Korn�l szav�ba v�gva.
   - … de higgy�tek el – folytatta Korn�l. -, hogy nem olyan f�lelmetes ez az eg�sz. R�ad�sk�nt nem minden v�mp�r ennyire vesz�lyes. Az, akivel most tal�lkoztatok, a v�mp�rvil�g sz�gyeneinek egyike.
   - Nem mind ennyire vesz�lyes? – k�rdezte homlokr�ncolva Alex.
   - Nem – vette �t a sz�t M�rk. M�ly hangja megnyugtat�an t�lt�tte be a nappalit. – Egy v�mp�r csak egyetlen egy dologt�l vesz�ti el ennyire a fej�t: az emberi v�rt�l.  – l�tva az �rtelem hi�ny�t az arcunkon, magyar�zatba fogott. – Azt ugyeb�r mindenki tudja, hogy a v�mp�rok v�rrel t�pl�lkoznak, s norm�l esetben �lland�an szomjasak. Itt is ez a helyzet, de a k�zpontok �sszefogtak n�h�ny v�mp�rral, s dolgoznak egy szeren, amit v�rtablett�nak h�vunk. Ez a kis pirula enyh�ti a szomj�s�gukat, �gy azt�n egy id�re t�k�letesen olyanok, mint egy ember. De ha egy v�mp�r nem veszi be a tablett�t, akkor a v�rszomja feler�s�dik �s ha a vad�szok nem vigy�znak, ha ez a v�mp�r elszabadul, majd megharap egy embert, akire szint�n nem �gyelnek a vad�szok… nos, olyankor j�n l�tre az a v�mp�r, amit l�ttatok. S ennek csak egy ellenszere van: ha meg�litek �ket.
   - Meg�lni? – n�ztem d�bbenten M�rkra.
   - Nincs m�s v�laszt�s, N�ri – n�zett r�m Korn�l. – Ha egy v�mp�r emberi v�rt ivott, megsz�nik az �ntudata, nem lesz k�pes kontroll�lni mag�t, nem lesznek gondolatai… L�thattad: hi�ba �lltam meg m�g�tte, hi�ba �rz�kelte a vesz�lyt, amit �n jelentettem a sz�m�ra, nem �rdekelte m�s, csak a te v�red.
   - Mindazon�ltal nem csak k�zvesz�lyes v�mp�rok l�teznek. Ott van p�ld�ul Mara… - folytatta a magyar�zatot M�rk.
   - Mara? – k�rdezte Alex.
   - � a k�zpont Bizalmasainak a vezet�je. – sietett a v�lasszal Korn�l. – Bizalmasnak nevezz�k azokat a v�mp�rokat, akik bebizony�tott�k, hogy meg lehet b�zni benn�k, mert nem isznak emberb�l – tette hozz� gyorsan.
   - Vagyis, ha j�l vettem ki a szavaitokb�l, a v�mp�rvad�sznak csak �lnie kell? – k�rdeztem.
   - Nem felt�tlen – magyar�zott tov�bb Korn�l. - A vad�szok munk�ja szerte�gaz�. Mi tartjuk fenn a kapcsolatot az orsz�g valamennyi Bizalmas�val, Semleges�vel – �k olyan v�mp�rok, akik egyszer�en csak szeretn�nek az emberek k�z�tt �lni - �s vad�sz�val. A vad�szok csak a legv�gs� esetben gyilkolnak. A v�mp�rt�mad�s az egyik ilyen. S mint mondtam, ha egyszer egy v�mp�r iszik az emberi v�rb�l, nem lehet meg�ll�tani, mindig vad�szni fog.
   Sok�ig senki sem sz�lalt meg. Milli� meg egy k�rd�s visszhangzott a fejemben, b�r a most kapott inform�ci�kat se siker�lt m�g teljesen megem�sztenem. Nagy sok�ra M�rk t�rte meg a csendet.
   - Mind a kett�t�kben megvan a k�pess�g, hogy v�mp�rvad�szok lehessetek. Ez persze nem k�telez� �s egy�ltal�n nem k�nny�, de mind a ketten tehets�gesek vagytok. A ti�tek �s a sz�leitek� a d�nt�s.
   - �s mit tanuln�nk ott? – tette fel az egyik alapvet� k�rd�st Alex.
   - Neked m�g v�rnod kell p�r �vet, hogy kier�s�dj�n az �szt�n�d – �gy m�r �rtem, hogy mi�rt csak �n �rz�keltem a vesz�lyt… -, de a n�v�red megtanulhatn�, hogyan tudja megv�deni mag�t egy v�mp�rral szemben. S ez csak egy a rengeteg dolog k�z�l.
   - Mi�rt pont mi?  - faggat�ztam tov�bb. - �gy �rtem honnan ez a… �hm… tehets�g?
   - Mint minden vad�sz, �gy ti is sz�let�setek �ta rendelkeztek egy adotts�ggal, ami lehet�v� teszi, hogy meg�rezz�tek egy v�mp�r vagy v�mp�rvad�sz jelenl�t�t. Ha j�l gondolom, ezt m�r ti is tapasztalt�tok…
   - Anyu�k is… - kezdtem. Mi minden lehetett m�g a csal�dban, amir�l �n nem tudok?!
   - Nem. �k nem vad�szok. De a felmen�itek k�z�tt lehetett vagy lehettek vad�szok �s onnan �r�k�lt�tek a k�pess�geteket.
   Mindenki elhallgatott, b�r a k�rd�seim csak egy r�sz�re kaptam feleletet. M�r-m�r megsz�laltam, mikor Korn�l kedvesen r�m mosolygott.
   - A t�bbi k�rd�sedre majd a k�zpontban v�laszolunk, rendben?
   Vagyis � teljess�ggel b�zott abban, hogy beleegyezem a vad�szs�gba.
   De �n akarom ezt?
  Persze, hogy igen – v�laszolta a bels� hang. Lehet�s�gem volt valami nagyot tenni: megmenteni m�sok �let�t. Bepillant�st nyerni egy vil�gba, amelyr�l eddig azt sem tudtam, hogy l�tezik. Nem mondhattam azt, hogy nem f�lek, de tudtam, ha ezt most elszalasztom, nem lesz legk�zelebb, nem lehet visszacsin�lni. R�n�ztem a sz�leimre, az �cs�mre, Korn�lra, majd k�z�ltem a d�nt�semet:
   - Rendben – n�ztem bele Korn�l mogyor�barna szem�be. – Csatlakozom a k�zponthoz. Szeretn�k vad�sz lenni.
   M�r akkor bel�ttam, hogy a norm�lis �letemnek befellegzett. Ha akartam se tudtam volna visszamenni �s �gy tenni, mintha nem t�rt�nt volna semmi.
   Ezek ut�n egy j� f�l �r�n kereszt�l besz�lgett�nk anyu�kkal; nem volt egyszer� megszerezni a beleegyez�s�ket, de a v�g�n siker�lt.
   �gy azt�n m�g azon a ny�ron r�szt vettem egy egyh�napos felk�sz�t� t�borban, ahol megtanultam az egyszer�bb tornagyakorlatokat. Meg kellett szoknom p�ld�ul a magass�got (akkor m�g p�ni f�lelem t�lt�tt el, mikor megl�ttam egy 2 m�ter magasan lev� gerend�t �s megtudtam, hogy nekem azon kell v�gigegyens�lyoznom magam), meg kellett tanulnom - egy bizonyos fokig – szer-�s talajtorn�zni, jav�tani kellett az �ll�k�pess�gemen, ez �ltal ki kellett laz�tanom az �sszes izmom. Ny�r v�g�re k�szen �lltam, hogy elkezdjem a kik�pz�st.
   Szeptembert�l pedig heti 2-3 alkalommal r�szt vettem az edz�seken, amelyeken megtanultam kiakn�zni a k�pess�geimet.
   N�gy �vvel k�s�bb, szeptember elsej�n pedig a legnagyobb gondom az volt, hogy idej�ben be�rjek a suliba �s ne k�ssek el.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.