- Olyan bolond vagy! – nevetett rajtam a k�v�s cs�sz�je f�l�tt.
   Cs�ny�n n�ztem r�, pedig m�r megszokhattam volna, hogy gyerekk�nt kezel, hi�ba vagyok m�r 17 �ves.
   - Ne nevess! – sziszegtem az �sszeszor�tott fogaim k�z�l, mik�zben a matekf�zetemen doboltam a kezemben tartott ceruz�val.
   Oliv�r utolj�ra m�g elmosolyodott, majd belekortyolt a k�v�j�ba.
   Eml�kszem arra a 7 �vvel ezel�tti napra, mikor bementem Ap�hoz, aki egy nyomd�n�l dolgozott, mint nyomd�sz. Oliv�r akkor n�luk helyezkedett el ny�ri munk�sk�nt, �s Apu volt a f�n�ke.
   - Ezek m�r elk�sz�ltek – mondta �pp Apu, mikor bel�ptem, �s az akkor 17 �ves sr�c kez�be adott egy k�teg frissen nyomtatott lapot. – Tedd r� a fut�szalagra!
   - Szia, Apu! – sz�laltam meg, �s odamentem hozz�juk. – Meghoztam a kulcsot, amit k�rt�l.
   Apu reggel a nagy kapkod�sban otthon felejtette a kulcscsom�j�t, amin az egyik nagyon fontos szekr�ny kulcsa is volt, �gy k�nytelen voltam ut�na hozni.
   A hangom hallat�ra mind a ketten fel�m fordultak, majd az akkor m�g ismeretlen sr�c h�tat ford�tott nekem, �s a fut�szalaghoz vitte a kez�ben tartott pap�rokat, Apu arc�n pedig megjelent egy megk�nnyebb�lt mosoly.
   - Jaj, h�la Istennek! – mondta Apu, �s kivette a kezemb�l a kulcscsom�j�t.
   Szer�nyen elmosolyodtam, �s zsebre dugtam a kezem, majd �rdekl�dve fordultam az akkor hatalmasnak t�n� fi� fel�.
   - T�nyleg, ti m�g nem is ismeritek egym�st! – kapott �szbe Apu, mikor elkapta a tekintetem. – Oliv�r, � itt a kisl�nyom, Aida, Aida, � itt a ny�ri munk�sunk, Oliv�r.
   Oliv�r felemelte a kez�t, �s intett.
   - Szia!
   - Szia! – mosolyodtam el, majd visszafordultam Ap�hoz. – �n most megyek vissza, ha nem baj, j�?
   Nem akartam zavarni, sem l�batlankodni, �gy azt�n �gy voltam vele, ink�bb hazamegyek. A feladatot, amit r�m b�ztak, elv�geztem.
   - Persze, menj csak! – b�lintott Apu. – K�sz�n�m a kulcsot!
   - Nincs mit. Sziasztok! – mondtam, majd megfordultam, �s kimentem az ajt�n.
   Akkor m�g nem tulajdon�tottam nagy jelent�s�get a sr�cnak, mi t�bb, meg sem n�ztem k�l�n�sebben. Persze abban a pillanatban m�g fogalmam sem volt, hogy Oliv�rt nem akkor l�tom utolj�ra. A fi� ugyanis a k�vetkez� �vben is Ap�hoz ment ny�ri munk�ra, s�t, miut�n befejezte a sulit, a nyomd�ban helyezkedett el, mint �zletk�t�.
   R�ad�sul, miut�n Ap�val eg�sz j�l �ssze is bar�tkoztak, Oliv�r eg�sz gyakran t�nt fel n�lunk. Mire pedig �szbe kaptam volna, m�r � volt az egyik legjobb bar�tom.
   A szomsz�d asztalt�l j�v� elfojtott vihog�s r�ntott vissza a jelenbe, mire k�nytelen-kelletlen odafordultam.
   Az asztaln�l �l� h�rom l�ny Oliv�rt m�regette, �s vihogtak, valah�nyszor a fi� fel�j�k n�zett.
   Mi tagad�s, a sr�c t�nyleg j�l n�zett ki: s�t�tbarna, szinte fekete haj�val, tenger�szk�k szem�vel �s hossz� szempill�j�val, r�ad�sul bukott angyalt id�z� arc�val nem volt l�ny, aki ellen tudott volna �llni neki. Ami pedig m�g meglep�bb volt, hogy mindezek ellen�re egy�ltal�n nem sz�llt el mag�t�l, nem viselkedett p�khendien, �s nem volt az a szoknyavad�sz, mint amit a k�lseje alapj�n gondoln� r�la az ember.
   F�lszegen vetettem egy gyors pillant�st Oliv�r arc�ra, s mikor l�ttam rajta, hogy elfojtja a mosoly�t, lemond�an s�hajtottam.
   - Ha akarsz, nyugodtan �t�lhetsz hozz�juk – mondtam a szememet forgatva, �s csak az�rt, hogy ne kelljen r�n�znem, elkezdtem firk�lgatni a f�zetem marg�j�ra.
   - M�r mi�rt k�ne �t�ln�m? – hallottam a meglepett hangj�t.
   - Mert bej�ssz nekik – mondtam nemes egyszer�s�ggel m�g mindig a firk�mra �sszpontos�tva.
   - Na �s? Ez m�g nem ok arra, hogy itt hagyjalak. Am�gy pedig elrontottad – tette hozz�, majd �tny�lt az asztalon, kivette a ceruz�t a kezemb�l �s maga fel� ford�totta a f�zetem.  – Ha 5x-b�l elveszel 2x-et, akkor 3x marad, �s nem egy – jav�totta ki a t�k�letes �r�s�val az �n macskakapar�somat. – Ha azzal foglakozn�l, amivel kell, �s nem azzal, hogy kinek j�v�k be �s kinek nem, m�r r�gen megoldhattad volna h�zidat, �s mehetn�nk haza, ahelyett, hogy m�g mindig itt �l�nk, �s ezzel szenvedsz.
   Elv�r�s�dtem a kioktat�s hallat�n, azt ugyanis Oliv�r nem tudhatta, hogy f�lig meddig sz�nd�kosan h�ztam az id�t. A c�gn�l az �sszek�t�i �ll�s sok utaz�ssal j�rt, �gy azt�n megragadtam minden alkalmat, csakhogy egy�tt lehessek vele.
   - Nem tehetek r�la, ha egyszer elvonj�k a figyelmemet – morogtam morcosan, �s egy megsemmis�t� pillant�st vetettem a szomsz�dos asztal ir�ny�ba. A h�rom l�ny felnevetett, mire az �gre emeltem a tekintetem.
   A k�vetkez� pillanatban Oliv�r fel�llt, �s �t�lt mell�m, eltakarva a lib�kat.
   - �gy m�r nem l�tod �ket, �s legal�bb ki tudlak jav�tani, ak�rh�nyszor elrontod a p�ld�kat – mondta, majd m�g mindig az egyenleteimet n�zve, hozz�tette: – Am�gy az el�z�t is elrontottad.
   A mondat�nak az �rtelme nem jutott el hozz�m. Megcsapott az illata, amely a dezodor�nak, a ruh�ihoz haszn�lt �bl�t�j�nek �s a tusf�rd�j�nek az egyedi kever�ke volt, �s �reztem, hogy elv�r�s�d�m.
   Ez volt az egyik titkom, amelyet soha, senkinek nem �rultam el: ha nem is a megismerked�s�nk pillanat�t�l, de majdnem akkort�l kezdve tot�lisan bele voltam z�gva Oliv�rbe, �s volt id�, mikor csak az �nuralmamon m�lt, hogy nem fedtem fel el�tte az �rz�seimet. De eddig m�g szerencs�re meg�sztam a lebuk�st.
   Tudtam, mit v�laszolna, hogyha felfedn�m el�tte az �rz�seimet, ehhez nem kell egy agytr�sztnek lenni. �lland�an gyereknek nevez, �gy azt�n �rthet�, ha nem tud �gy tekinteni r�m, mint egy majdnem feln�tt n�re. Meg voltam gy�z�dve, hogy ink�bb tart a h�g�nak, semmint… egy olyan l�nynak, akivel j�rhatna is.
   Oliv�r homlokr�ncolva fel�m fordult, �s �n kb. 15 centir�l belen�zhettem azokba a gy�ny�r� szemeibe.
   - Mi a baj? Mi�rt nem kezded el a feladatot? – k�rdezte.
   - Ja, bocsi, csak elbambultam.
   Er�nek erej�vel kellett uralkodnom magamon, hogy �jra a matekra tudjak koncentr�lni, majd a f�zetem fel� hajoltam, �s elkezdtem rendezni az egyenletet, �m a k�vetkez� pillanatban Oliv�r keze az eny�men landolt.
   - H�, ha 25-h�z hozz�adunk 7-et, az 32 �s nem 23! – sz�lt r�m.
   - Ja, t�nyleg – mondtam �gy, mintha ez egy mell�kes dolog lenne, mire Oliv�r a homlokomra tette a kez�t, amit�l persze a gyomrom g�rcsbe r�ndult.
   - Biztos, hogy j�l vagy? – k�rdezte. – Nem szokt�l ilyen sz�rakozott lenni!
   - �hh… Lehet, hogy lappang bennem valami – mondtam sut�n, majd a tolltart�mba haj�tottam a ceruz�t, �s becsaptam a f�zetet. -, �gyhogy mi lenne, ha hazavinn�l? Nem igaz�n �rzem j�l magam.
   El kellett menek�ln�m t�le, m�g miel�tt r�j�n, hogy mennyire bele vagyok z�gva. Nem akartam hallani az igazat, miszerint nem tudna beleszeretni egy olyan kisl�nyba, mint amilyennek engem is tart, �gy ink�bb megszak�tja velem m�g a bar�ts�got is. Na, akkor nem tudom, mi tartana tov�bb �letben. �gy azt�n �rthet�, ha ink�bb a menek�l�st v�lasztottam.
   - Ezt mondhattad volna hamarabb is – s�hajtott k�zben Oliv�r.
   - �h�m – b�lintottam, majd felvettem a kab�tomat, �s elindultam kifel� a k�v�z�b�l. Oliv�r kifizette a k�v�j�t, majd csatlakozott hozz�m.
   November k�zepe volt, �gy azt�n az �t�rai id�pont ellen�re m�r korom s�t�t. Megborzongtam a hideg miatt, �s �ssz�bb fogtam magamon a kab�tot.
   Oliv�r hirtelen �tkarolt, az alkarj�t a v�llamra tette, �gy a keze a mellem f�l� ker�lt, mire �jfent csak elv�r�s�dtem, de semmi p�nz�rt nem r�ztam volna le �t magamr�l.
   - Sajnos csak egy kicsit od�bb siker�lt leparkolnom.
   - Semmi baj.
   Az �tperces gyalog�ton egyik�nk sem sz�lalt meg, mik�zben �n az alakj�t vettem szem�gyre a szemem sark�b�l.
   Oliv�r 180 centi magas lehetett, hossz�, t�rdig �r� sz�vetkab�tot viselt, �s s�t�tk�k farmert. M�g ny�rr�l eml�keztem, hogy sz�lk�s izmai vannak, ez megmagyar�zta az ink�bb v�konyabb testalkat�t.
   - N�zd, esik a h�! – vonta el a figyelmemet.
   Csakugyan. Apr�, feh�r pamacsok kezdtek el sz�lling�zni az �gb�l.
   - Ha majd sok h� lesz, �p�thetsz h�embert – mondta, mik�zben lemosolygott r�m, ugyanis a fejem b�bja alig �rt fel a v�ll�ig.
   Elfintorodtam, �s ler�ztam magamr�l a kez�t.
   - Nem vagyok m�r gyerek! – mondtam s�rt�d�tten.
   Oliv�r elnevette mag�t a s�rt�d�tts�gemet l�tva, majd kisv�rtatva alig hallhat�an hozz�tette:
   - Pedig n�ha �gy viselkedsz – mondta, mire megtorpantam �s d�bbenten n�ztem r�. � is meg�llt.
   - Persze, hogyha belek�nyszer�tesz abba a szerepbe! – csattant a hangom.
   - Valamelyik reggel nem kellett belek�nyszer�tenem semmibe! – v�gott vissza halkan, mire �reztem, hogy �jfent elv�r�s�d�m.
   K�r�lbel�l k�t hete egyik reggel egyszer csak megjelent n�lunk, �s Anyu a konyh�ba terelte egy cs�sze k�v�ra. Mivel akkor m�g a zuhany alatt voltam, �gy nem tudtam, hogy meg�rkezett, �s mert Apu sem volt otthon, egy sz�l t�r�lk�z�ben, nyugisan j�rk�ltam a szob�mban, �s v�logattam, hogy mit is vegyek fel.
   Miut�n Anyu felkiab�lt, hogy k�sz a reggeli, ink�bb nem foglalkoztam tov�bb azzal, hogy mit viseljek, meg �hes is voltam, sz�val �gy, ahogy voltam, lementem a konyh�ba.
   Oliv�r, aki s szokott hely�n �lt, pont az ajt�val szemben, meghallotta a l�pteimet, �s feln�zett. Egy hossz�, v�gtelennek t�n� pillanatig b�multunk egym�sra, majd Oliv�r tekintete elindult lefel� rajtam, aminek az lett a k�vetkezm�nye, hogy felsikoltottam, Oliv�r meg mag�ra bor�totta a k�v�j�t.
   A k�vetkez� f�l�r�ban pedig, am�g v�rtuk, hogy a mos�g�p kimossa az ing�b�l a foltot, nem gy�ztem bocs�natot k�rni. Oliv�r ezzel szemben, ak�r egy faszent, csak �lt sz�tlanul, karba tett k�zzel, mik�zben a vele szemben lev� asztal l�b�t b�multa.
   - Arr�l nem �n tehetek – mondtam, miut�n megr�ztam a fejem, hogy elfelejtsem a k�nos szitu�ci�t. – Ha tudtam volna, hogy ott vagy, magamra kapok legal�bb egy k�nt�st.
   - Ha ott vagyok, ha nem, akkor sem kellene egy sz�l t�r�lk�z�ben m�szk�lnod a lak�sban – morogta. – A v�g�n m�g megf�zol.
   - Na �s te? – k�rdeztem vissza morcosan, mik�zben �reztem, hogy elpirulok. – A m�ltkor, mikor fel kellett ugranom hozz�d egy h�lye szerz�d�s�rt, egy sz�l bokszerben �s atl�t�ban flang�lt�l!
   - Akkor ny�r volt – mondta, mintha ez mag�t�l �rtet�d� dolog lenne.
   - Na �s? El�tte besz�lt�nk telefonon, �s tudtad, hogy felmegyek! Igaz�n… fel�lt�zhett�l volna…
   Hirtelen odal�pett el�m, �s lehajolt hozz�m, mire �nk�ntelen�l is elkezdtem h�tr�lni. Sajnos azonban p�r l�p�s ut�n nekimentem az egyik ott parkol� aut� oldal�nak.
   - Milyen j�l eml�kszel arra a k�t �vvel ezel�tti esem�nyre – mondta halkan, majd felemelte a kez�t, �s a f�lem m�g� sim�tott egy leszabadult tincsemet, amit�l �gy �reztem, hogy a gyomromba, amely eddig is g�rcsben �llt, most m�g egy hatalmas k�vet is belehaj�tottak volna. – Mi�rt nem fogod fel v�gre, hogy m�r nem vagy egy gyerekes kisl�ny, �s �n sem vagyok egy �retlen kamasz? – k�rdezte halkan, �s k�zelebb hajolt hozz�m, eg�szen addig, am�g az ajkai puh�n az eny�mekhez nem �rtek.
   A m�r addig is remeg� l�baim most m�r kezdt�k feladni a szolg�latot, �gy k�nytelen voltam teljesen az aut�nak d�lni, hogy ne essek �ssze, mik�zben Oliv�r folytatta a cs�kot.
   Semelyik m�sik testr�szem nem mozdult, kiv�ve a sz�m, mely viszonozta a t�le kapott gyeng�ds�get.
   Oliv�r a k�vetkez� pillanatban m�g k�zelebb l�pett, �s �n a ruh�in kereszt�l is �reztem, ahogy a l�legzete egyre gyorsabb� v�lik, egyenes ar�nyban az egyre moh�bb cs�kj�val. �m m�g miel�tt p�nikba eshettem volna – b�r nem estem – a fi� hirtelen ell�pett t�lem, �s a kez�be temette az arc�t.
   - A francba! – szitkoz�dott halkan. – Ezt most nagyon nem kellett volna megtennem!
   A l�bam �sszecsuklott alattam, �s v�gigsz�nk�ztam a kocsi oldal�n, m�g a f�ldre nem �ltem. D�bbenten hozz��rtem a sz�mhoz. Valamilyen bizony�t�kot akartam szerezni arra, hogy nem csak k�pzeltem a cs�kot, de az ajkaimon a forr�s�gon k�v�l semmit nem tal�ltam, ami persze �rthet� is volt, tekintve, hogy egy el�g szenved�lyes sz�jra puszit kaptam, �s pont azel�tt engedett el, hogy ez �tment volna… valami m�sba.
   Felemeltem a tekintetem, �s l�ttam, hogy Oliv�r m�g mindig h�ttal �llt nekem, �s idegesen a haj�ba t�rt.
   Nem b�rtam megsz�lalni, �gy led�bbentett �letem els� cs�kja.
   Sokszor gondoltam m�r arra, hogy mi lenne, ha t�le kapn�m, de arra, hogy ez a val�s�gban is megt�rt�nhet, meg sem fordult a fejemben.
   Hirtelen egy �rny�k vet�lt r�m, mire feln�ztem. Oliv�r ott �llt t�lem f�lm�ternyire, �s a kez�t ny�jtotta fel�m.
   - Ha meg�g�rem, hogy most m�r rendesen viselkedem, megengeded, hogy hazavigyelek? – k�rdezte, de nem mert a szemembe n�zni, ker�lte a pillant�som.
   Lassan fel� ny�jtottam a kezem, m�g az ujjaim a tenyer�hez nem �rtek.
   - B�rhogy viselkedsz is, �n b�zom benned – mondtam, mik�zben hagytam, hogy felseg�tsen.
   Alig tett�nk meg k�t m�tert, mikor alig hallhat�an megsz�lalt.
   - Nem fogok bocs�natot k�rni!
   - Tess�k? – k�rdeztem megtorpanva, �s d�bbenten n�ztem r�.
   - Azt mondtam, nem fogok bocs�natot k�rni – ism�telte meg hangosabban. –, mert akkor az igazs�g�rt k�rn�k eln�z�st.
  - Ki k�rte, hogy bocs�natot k�rj?
   Fel�m kapta a fej�t, �s � is meg�llt. Most rajta volt az �rtetlenked�s sora.
   - Hogy?
   - Csak mert ez volt �letem egyik legszebb pillanata… - mondtam, de a zavarom miatt nem mertem a szem�be n�zni, �gy ink�bb elkezdtem az ujjaimat hajl�tgatni.
   - �gy �rzem magam, mint egy perverz diszn� – sz�lalt meg p�r m�sodperces n�ma csend ut�n, melyet csak a t�volabbi, forgalmas utca zaja t�rt meg.
   - M�gis mi�rt? – k�rdeztem d�bbenten.
   - Ennyi id�sen el akarok cs�b�tani egy kiskor�t! – mondta felh�borodva. – Szerinted ez norm�lis?!
   - Ne csin�lj �gy, mintha a 24 �ved annyi lenne, mintha legal�bb 40 lenn�l! – csattantam fel. – K�l�nben is: m�r csak egy f�l �v, �s 18 leszek.
   - Pont ezt a f�l �vet kellett volna m�g kib�rnom, �s ellen�llnom a k�s�rt�snek. De k�ny�rg�m, mi�rt kellett neked akkor egy sz�l t�r�lk�z�ben cs�szk�lnod, �s mi�rt kellett annak a k�pnek bele�gnie a retin�mba?!
   - Mi�rt, nekem jobb a helyzetem? – k�rdeztem. – Mi�rt kell neked ilyen j�k�p�nek lenned?!
   Egy hossz�, v�gtelennek t�n� k�nos m�sodperc ut�n mind a kett�nkb�l kipukkant a nevet�s, mire �nk�ntelen�l odal�ptem hozz�, �t�leltem a derek�t, �s a mellkas�ba f�rtam a fejem. �reztem, hogy megdermed.
   - Aida, k�lek, ne k�s�rts! M�g kiskor� vagy – hallottam az enyh�n r�m�lt hangj�t.
   - Ugyan m�r! – mondtam bele a sz�vetkab�tj�ba. – Ismerek olyat is, aki 15 �vesen j�tt �ssze a 30 �ves bar�tj�val. �ket nem zavarja a 15 �v kork�l�nbs�g. Akkor t�ged mi�rt igen a 7 �v?
   - Az�rt, mert �n tudom, hol a hat�r – mondta, �s gyeng�den eltolt mag�t�l. – N�zd, pr�b�lok rendesen �s tisztess�gesen viselkedni veled, de nekem is vannak hat�raim. Egy f�l �v m�lva majd elkezdhet�nk j�rni �s randizgatni, de addig…
   - Mi�rt, mi lesz egy f�l �v m�lva, azon k�v�l, hogy bet�lt�m a 18-at? – k�rdeztem.
   - Nagykor� leszel – v�laszolta. -, �s akkor m�r nem mondhatj�k azt, hogy esetleg meg akarlak rontani.
   Egy darabig csak �lltam, �s n�ztem r�.  Nem �rtettem, hogy lehet valakinek a felfog�sa ennyire maradi. M�r-m�r vettem volna a leveg�t, hogy ellenkezzek, amikor �jra megsz�lalt.
   - Bizony�tsd be nekem, hogy m�r nem vagy gyerek, �s hagyd, hogy ezt most �n d�ntsem el.
   Nem hi�ba � volt a legjobb bar�tom. El�g volt egyetlen egy pillant�st vetnie az arcomra, �s m�ris tudta, hogy hisztizni akarok, ellen�llni a j�zan sz�nak, bebizony�tani, hogy ezt most � sem mondja komolyan…
   - Nem is akartam ellenkezni! – h�ztam fel az orrom s�rt�d�tten.
   - Oh, val�ban? – k�rdezte felvont szem�ld�kkel.
   - Igen – sziszegtem, majd megad�an felemeltem a kezem. - Rendben – mondtam s�hajtva. -, de csak egy felt�tellel – tettem hozz� hirtelen �tlett�l vez�relve.
   - Mi lenne az? – k�rdezte rosszat sejt�en, �s �sszeh�zva a szem�t, v�gign�zett rajtam.
   - Hogy most megcs�kolsz! – mondtam, mire felvonta a szem�ld�k�t, mintha azt k�rdezn�: Mi�rt, eddig mit csin�ltam? – �gy �rtem, rendesen. Elv�gre j� p�r �ve v�rok m�r r�, hogy megt�rt�njen, �s most m�g v�rhatok egy f�l �vet. �gyhogy ez a felt�telem, vagy nem megyek bele, �s… - elhallgattam, ugyanis fogalmam sem volt, hogy mit tenn�k, ha nem egyezne bele.
   Lemond�an s�hajtott.
   - Rendben, megteszem, m�g miel�tt kital�ln�l valami m�g esztelenebb dolgot, �s m�g t�bbel k�tn�m be…
   Elvigyorodtam. Pontosan �gy �reztem magam, mintha azt mondt�k volna, hogy el�r�bb hozz�k a kar�csonyt.
   - Na, l�tod, ilyenkor mondom azt, hogy olyan vagy, mint egy gyerek – mondta, mik�zben odaj�tt hozz�m. – Mint mikor a sz�l� mondja, hogy ir�ny az �gy, de a gyerek m�g kikunyer�l �t percet, holott szinte semmire nem megy azzal a kis id�vel.
   - Itt l�tszik, hogy milyen rossz hasonlatot tal�lt�l ki, mert m�g a gyerek semmire nem megy az �t perccel, �n igen is sokra megyek a cs�kkal – mondtam m�g mindig mosolyogva. – Am�gy is, ez ink�bb kompromisszum, nem?
   - Most akkor a cs�kot akarod, vagy azt, hogy tov�bb besz�lgess�nk a semmir�l?
   Az ajkamba haraptam, majd a k�vetkez� pillanatban l�bujj-hegyre �lltam, �s a sz�j�ra tapasztottam az eny�met.
   Tudom, milyen egy rendes cs�k. 17 �ves vagyok, �s nem 7. De mikor m�r t�nyleg rendes, nyelves cs�k lett az eg�szb�l, hirtelen megv�ltoztak az �rz�seim. Mintha elszabadult volna velem egy �ri�si sebess�ggel sz�guld� aut�. �gy �reztem, mintha ez az eg�sz egy �lom lenne, �s nem a val�s�g. Mintha ez nem is velem t�rt�nne meg.
   A k�vetkez� pillanatban a kezem mag�t�l elindult a nyak�hoz, �s �tfonta, � pedig a derekamn�l fogva, szorosan mag�hoz �lelt.
   Ha valaki akkor r�nk n�zett volna, egy szenved�lyesen cs�kol�z� p�rt l�tott volna.
   Mikor Oliv�r elengedett, �s err�bb �llt t�lem, m�g ugyan�gy �lltam, mint ahogy hagyott. Nem b�rtam megmozdulni.
   A fi� k�zben p�r l�p�ssel arr�bb ment, �s kinyitotta a kocsiajt�t, de �n csak �lltam, �s d�bbenten pislogtam. Hirtelen r��bredtem, hogy nem volt el�g. M�g t�bbet akarok, nem csak ezt az egyetlen cs�kot. �t akarom.
   - J�ssz, vagy ink�bb maradsz, �s odafagysz a betonhoz? – t�r�tett magamhoz a hangja, mire �sszerezzentem.
   Miut�n besz�lltam mell�, �s a kocsi elindult, kib�multam az ablakon.
   �jra �s �jra, ak�r egy v�gtelen�tett jelenet pergett a szemem el�tt ez elm�lt 5 perc. �jra meg akartam cs�kolni, de mikor eljutott a tudatomig, hogy mibe is egyeztem bele a rendes cs�k�rt cser�be, elfogott a szomor�s�g. Az egyezs�g�nk el�tt teljesen meg voltam gy�z�dve r�la, hogy az eml�knek h�la ki fogom b�rni a f�l �vet �gy, mintha csak egy bar�t lenn�k. Elv�gre mi az a f�l �v? Minden nap a cs�kja eml�k�vel alszom el, majd arra gondolok, mikor nem lesz velem, �s m�ris eltelik a f�l �v. Ezt hittem, ak�r egy ostoba gyerek.
   De most, hogy megcs�kolt… �gy t�nt, ez az id� nem is egy f�l �v lenne, hanem legal�bb egy f�l �vsz�zad. R�ad�sul a tudat, hogy az �tjai sor�n majd tal�lkozik egy m�sik l�nnyal, aki nem olyan gyerekes, mint �n, �s aki majd elcsavarja fej�t… Egyszer majd �gy j�n haza, hogy bemutatja a menyasszony�t… M�r csak a gondolat is elk�peszt�en f�jt.
   - Ugye nem azt akarod mondani, hogy zavarban vagy? – k�rdezte, mire felkaptam a fejem. K�rd�n n�zett r�m, mik�zben egy piros l�mp�n�l v�rakoztunk.
   Megr�ztam a fejem.
   - Nem.
   - Helyes – b�lintott. – B�r legal�bb lesz id�d hozz�szokni a gondolathoz, hogy most m�r nem csak egy bar�t vagyok, hanem a bar�t.
   - Eddig is te volt�l az egyetlen fi� az �letemben – mondtam az igazs�ghoz h�ven. Nem vagyok �pp n�pszer� a sr�cok k�r�ben, ugyanis valami miatt nem tudok sz�t �rteni vel�k. M�g azokkal sem, akik fiatalabbak n�lam. Vagy olyan benyom�st keltek, mintha egy h�lye liba lenn�k, vagy pedig kioktatom �ket, mint egy str�ber. Valami miatt nem tudom �nmagam adni.
   - Tudom – s�hajtott, �s sebess�gbe tette a kocsit, miut�n z�ldre v�ltott a l�mpa.
   - Nem vagy meglep�dve, hogy… - �reztem, hogy elv�r�s�d�m. M�r-m�r a nyelvem hegy�n volt, hogy kimondjam: bel�d szerettem, amikor hirtelen �szbe kaptam. A fi�k ugyanis nem szeretik, ha hangosan kimondja egy l�ny az sz-szel kezd�d� sz�t, pedig most nem igaz�n tal�ltam r� m�s kifejez�st. Improviz�ltam. – …ennyire fontos vagy nekem?
   Isteni. �gy hangzott, mintha k�z�ltem volna vele, hogy � a legjobb bar�tom, �s n�m�n el�tkoztam magam. Jobb lett volna, ha befogom a sz�m, �s meg sem sz�lalok.
   - Igaz�b�l v�ve ismerlek m�r, �gyhogy hamar r�j�ttem – mondta, mire d�bbenten n�ztem r�.
   - Vagyis feleslegesen titkol�ztam?!
   - Valahogy �gy – vigyorodott el. – M�gis mit hitt�l, hogy mi�rt tartom a t�vols�got k�z�tt�nk? Mi�rt nem megyek fel a szob�dba, vagy �pp mi�rt megy�nk mindig egy k�v�z�ba? Hogy mi�rt nem maradok veled kettesben sehol?
   - Az�rt mert… - gondolkoztam el. T�nyleg, mi�rt is? -… mert azt hittem, ennyire t�vols�gtart� vagy - b�ktem ki v�g�l �letem egyik leg�rtelmetlenebb mondat�t. �nk�ntelen�l is a fejemet fogtam.
   - Aha - mondta a szem�t forgatva. - Sz�val akkor ez�rt adtam neked a 14.-ik sz�let�snapodra egy sz�jf�nyt?
   Erre m�r nem tudtam mit mondani. Az volt az egyetlen alkalom, mikor t�nyleg kimutatta, hogy m�r nem tart gyereknek. Annyira �r�ltem annak az aj�nd�knak, �s azt hittem, megt�rt a j�g, de k�r�lbel�l akkort�l kezdve kezdett el Oliv�r m�g jobban elt�volodni t�lem.
   M�r-m�r feltettem volna a k�rd�st, hogy akkor most mit is jelentek sz�m�ra pontosan, mikor a kocsi hirtelen le�llt. K�rben�ztem. A h�zunk el�tt �lltunk.
   - Nos, akkor majd tal�lkozunk - mondta Oliv�r.
   Az ajkamba haraptam. Tudtam, mit akarok, �s azt is, hogy ezzel ellentmondan�k az egyezs�g�nknek. De nem b�rtam meg�llni, hogy csak �gy kisz�lljak a kocsib�l, �s otthagyjam �t. Hirtelen �tlett�l vez�relve egy puszit nyomtam az arc�ra, �s kipattantam a kocsib�l. An�lk�l, hogy h�trafordultam volna, egyenesen bementem a h�zba.
   Anyu�k el�tt sajnos nem mutathattam, hogy mit �rzek, de mikor v�gre felmentem a szob�mba, lerogytam az �gyra. Csak akkor v�glegesedett bennem, hogy mibe is egyeztem bele: bar�ts�gba. Megj�tszani azt, hogy csak egy bar�tnak tekintem, nem mutatni, mennyire k�v�nom a cs�kj�t…
   A k�vetkez� pillanatban eld�nt�ttem, hogy m�snap d�lut�n, mikor majd �jra �rtem j�n a sulihoz – elv�gre most egyhetes szabads�ga van – megmondom neki az igazat: nem tudok egyszer� bar�t lenni.
   Reggel morogva b�jtam bele az iskolai egyenruh�mba. Tal�n a mi�nk volt az egyetlen gimn�zium, ahol k�telez� volt az egyenruha.
   Most, mint mindig, valah�nyszor Oliv�r itthon volt, szerettem volna valami… d�g�sebbet felvenni. Ugyanakkor amennyire j�l ismertem magam, ez egy V nyak� fels�t jelentett volna, �s egy egyszer� farmert. Ennyit a d�g�ss�gr�l.
   De nem volt ilyen probl�m�m, ugyanis a dr�ga j� egyenruh�m – ami egy id�tlen, s�t�tk�k �s fekete kock�s, rakott szokny�b�l �s egy feh�r bl�zb�l, valamint egy s�t�tk�k bl�zerb�l �llt - tett r�la.
   �pp miel�tt elindultam volna otthonr�l, megsz�lalt a telefonom. Mi�rt is ne, a telefon, nan�, hogy a t�sk�m m�ly�n volt, r�ad�sul k�s�sben is voltam. Egyik kezemmel a bej�rati ajt� kulcs�val bajl�dva, m�sik kezemmel a telefon ut�n kutatva �tkoztam magam ez�rt a reggel�rt.
   R�pillantottam a kijelz�re, �s l�ttam, hogy Oliv�r h�v, mire homlokr�ncolva megnyomtam a V�lasz gombot.
   - Hall�?
   - Szia! - sz�lalt bele a fi�, de a nagy h�tt�rzaj miatt szinte semmit nem hallottam. M�r �pp meg akartam k�rdezni, hogy hol a fen�ben van, mikor hirtelen ki�lesedett egy hang: Felh�vjuk kedves utasaink figyelm�t, hogy a Budapest-Hong Kong k�z�tti j�rat 20 percen bel�l felsz�ll…
   �reztem, hogy els�padok. Tudnom kellett volna, mit jelent a reggeli h�v�s: megint el kell mennie.
   �reztem, hogy a s�r�s �sszeszor�tja a torkom.
   - Gondolom, m�r kital�ltad… - mondta semleges hangon.
   - Hova kell menned?
   - Vietn�mba. Ad�dott egy kis gond a szerz�d�ssel, �gy azt�n oda kell rep�ln�m.
   - Mikor j�ssz vissza? – k�rdeztem egy r�vid sz�net ut�n.
   - Nem tudom – hangzott a felelet, de �n kihallottam bel�le az igazi v�laszt: nem tudja, de egy j� ideig csak telefonon fogjuk tartani a kapcsolatot, ahogy eddig is, valah�nyszor el kellett mennie.
   Nem tudtam r�venni magam, hogy kimondjam a szavakat, amelyeket ki kellett volna mondanom.
   - Most mennem kell – sz�lalt meg egy �jabb sz�net ut�n. – Majd besz�l�nk…
   Miel�tt b�rmit is mondtam volna, kinyomta a telefont, �n pedig csak �lltam, �s n�m�n meredtem a k�sz�l�kre.
 

***
 

   F�l �v m�lva l�lekszakadva rohantam kereszt�l a rept�r �p�let�n.
   Elk�stem. �letem egyik legfontosabb napj�n nekem musz�j elk�snem. Nem is �n lenn�k, ha nem tenn�m. Viszont alapos okom volt r�: mire ler�ztam a bar�tokat, csal�dtagokat, ismer�s�ket, akik mind-mind boldog sz�linapot akartak k�v�nni, m�ris k�s�sben voltam.
   A v�r�terem �r�j�ra n�ztem. Oliv�r g�pe m�r 10 perce lesz�llt. Vajon megv�r? Elv�gre tegnap besz�lt�nk, �s mondtam neki, hogy kij�v�k el�. De akkor merre lehet?
   A rept�rnek k�t emelete van: a f�ldszinten voltak azok, akik a g�p�k fel� igyekeztek, illetve akik el k�v�nt�k hagyni a repteret. Az emeleten pedig ellen�rizt�k a csomagokat, ott lehetett �tvenni a jegyeket illetve itt volt tal�lhat� a v�r�terem is.
   Elindultam felfel� a l�pcs�n, ker�lgettem az embereket. �pp azt figyeltem, hov� l�pek, mikor �reztem, hogy valaki figyel.
   Felemeltem a fejem, �s ott �llt. Egyenesen r�m n�zett.
   Oliv�r szinte semmit nem v�ltozott az elm�lt f�l �vben. Ennyi id� telt el ugyanis az�ta, hogy utolj�ra l�ttam �t.
   Szinte an�lk�l, hogy felfogtam volna, mit teszek, a nyak�ba ugrottam, � pedig elengedte a kez�ben tartott b�r�nd�t, �t�lelte a derekam, �s egyetlen sz� n�lk�l mag�hoz szor�tott.
   - V�gre! – motyogtam a v�ll�ba. – V�gre, itthon vagy! – �s a nyak�ra szor�tottam az ajkamat.
   - Igen – b�lintott, mik�zben leeresztett. – Hazaj�ttem – azzal lehajolt, felvette a b�r�ndj�t, m�g a m�sik kez�vel megfogta az eny�met �s �sszekulcsolta az ujjainkat.
   Mik�zben megindultunk a kij�rat fel�, azon agyaltam, hogy ugyan mit is mondhatn�k neki. Elv�gre minden nap besz�lt�nk telefonon �s besz�moltam neki minden apr�-csepr� dologr�l, ami csak t�rt�nt velem. Ennek ellen�re mikor idefel� j�ttem a taxival, m�g annyi mindent el akartam neki mondani, de most, hogy itt �llt mellettem �s fogta a kezem, valahogy nem tal�ltam a megfelel� szavakat.
   Hirtelen meg�llt �s fel�m fordult.
   - Mi az? – k�rdezte szem�ld�k r�ncolva, �s belen�zett a szemembe.
   - Se-semmi – mondtam, de ker�ltem a tekintet�t. Mi a fene van velem?!
   - Aida, n�zz r�m – mondta olyan halkan, hogy csak �n �rthettem a szavait. Mikor megtettem, amire k�rt, hirtelen lehajolt, �s megcs�kolt, �n pedig viszonoztam.
   Ez a cs�k m�r nem olyan volt, mint az, amit f�l �ve v�ltottunk. Azt az �vatoss�g jellemezte, a gyeng�ds�g, a t�relem. Ezt azonban a v�gy, a birtokl�s. Ebbe a cs�kba pr�b�ltuk belepassz�rozni mindazon �rz�seket, amelyek a k�l�n t�lt�tt f�l �v alatt �sszegy�lt benn�nk: a f�lelmet, a hi�nyt, a s�v�rg�st.
   Mikor elengedett, a vil�g, amelyet a cs�k kiszor�tott, most robban�sszer�en visszat�rt. A moraj, amelyet a cs�k alatt nem halottam, most szinte s�rtette a f�lem. De nem b�ntam.
   Egy f�l �ve m�g sikongattam volna, most csak vigyorogni tudtam, pedig sz�vem szerint ugr�ltam volna �r�m�mben.
   A v�ltoz�st pedig Oliv�r is �szrevette.
   - Hopp� – sz�lalt meg kuncogva. -, csak nem feln�tt lett a gyerekb�l?
   - Ha t�nyleg a bar�tn�d akarok lenni, musz�j volt megkomolyodnom - mondtam �s elfordultam t�le, mire Oliv�r hirtelen �tkarolta a derekam.
   - Hidd el – suttogta olyan k�zel hozz�m, hogy a f�lemen �reztem az ajkait. -, nekem nem az a fontos, hogy milyen gyerekesen viselkedsz.
   Hirtelen megfordultam, hogy a szem�be tudjak n�zni.
   - Szeretlek! – mondtam ki egyszer�en azt a sz�t, amit akkor, f�l �vvel ezel�tt abban a bizonyos telefonbesz�lget�sben nem mertem megtenni.
   - B�rmily meglep� – mondta, �s megfogta a kezem, majd ism�t elindultunk a kij�rat fel�. -, de �n is szeretlek!
   Csak ez az egy sz� kellett, hogy m�ris gy�ny�r�nek l�ssam a vil�got.

V�ge

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.