Kicsit megnyugodtam Dake szavaitól: igen, biztos csak késik egy kicsit. Lynn mindig is kissé szétszórt volt, de én sosem bántam, ez még csak bájosabbá tette. Mosolyogva integettem Dake-nek, aki bement az ajtón, s amennyire még láttam, a pénztár felé tartott. Lucy értetlenül pillantott rá, majd rám villant a szeme. Megeresztettem felé egy szégyellős mosolyt, s inkább elfordultam. Lynn bármelyik pillanatban megérkezhetett.

Hiába volt mindjárt nyolc, nyár lévén még jócskán sütött a nap, amelynek sugarai arcomat cirógatták. Éreztem, hogy ez az én estém lesz, Lynn-nel végre közelebb kerülhetünk egymáshoz, megláthatja bennem az igazit, és az is lehet, hogy a kedvemért mégse utazna el a szüleivel. Együtt töltenénk a nyár hátralévő részét, apa is visszaíratna a Sweet Amorisba…

Felsóhajtottam. Alig tudtam elfojtani vigyoromat. Igen, végre minden jóra fordul, életem szerelme boldogabbá tesz, mint amiről álmodoztam. Lehetek ennél szerencsésebb?

- Kizárt, hogy ezzel az anyaszomorítóval hagyj egyedül – hallottam hirtelen Lucy morcos hangját, mire összerezzentem. Kicsit elábrándoztam, úgy látszik. – Kinézem belőle, hogy szemmel is simán levetkőztetne…

Odafordultam, s láttam, hogy barátnőm tényleg ideges. Enyhe bűntudatot éreztem, amiért akaratlanul is hazugságba keveredtem.

- Nem hagylak, csak még…

- Igen? – vonta fel szemöldökét Lucy. Jaj, hiszen ő nem is tud a dologról…- Mi van már? Ken, ugye tudod, hogy sosem tudtál hazudni? Mi folyik itt? Mit kavar Dake?

Nehéz volt Lucy szemébe hazudni. Inkább nem néztem rá.

- Tényleg csak összefutottunk.

Közben egyre idegesebb lettem. Mi van, ha Lucy meglátja Lynnt? Lucy nem igazán bírja őt, hiába a legbájosabb lény a világon. Legalábbis én úgy vettem észre, de eddig mindig visszafogottan reagált, mikor szóba került. De ha összefutnának, és megtudná, hogy miattam kell randiznia Dake-kel…

Úgy éreztem, egy képzeletbeli hurok kezd szorulni a nyakam körül. Összeszedtem minden hidegvéremet, és barátságosan mosolyogtam Lucyra, aki összehúzta szemeit.

- Ken? Van valami, amit el akarsz mondani?

Mosolyom zavarttá vált kemény hangnemétől. Jól van, csak ne pánikolj, minden rendben lesz. Lucy jól fogja érezni magát ma, Dake rendes srác.. Azt a képet inkább elhessegettem, ami tegnap fogadott a házukban… Nem, Dake nem olyan… Nem használná ki a lányokat, csak hogy… Inkább végig se gondoltam, még a végén még gyanúsabbá váltam volna Lucy szemében.

- Dehogy… - nevettem könnyedén, vagyis próbáltam Inkább hangzott idegesnek. – Csak nem szeretem a tömeget. Baj lenne, ha csak később mennék be?

- Egyedül akarsz hagyni azzal ott benn? – rázta a fejét. – Neeem, előbb bungee jumpingozok kötél nélkül…

- Lucy…

- Kizárt. Az egy faszkalap. Láttad volna, hogy nézte a csajokat a pénztárnál…

Kétségbeesetten néztem a szemeibe. Bármikor megérkezhetett Lynn, nem láthatott meg Lucyval, és Lucy se találkozhatott vele!

- Kérlek – mondtam halkan barátnőmnek, aki erre abbahagyta Dake vélt hibáinak taglalását. Összevonta szemöldökét, s egy pillanatig azt hittem, kijelenti, hogy ő nem ezért jött, aztán otthagy…

- Jó, legyen. De csak hogy tisztázzuk – hajolt közelebb, s megcsapott dezodorának kellemes, virágos illata. Azonban szemei egészen fenyegetőek voltak, hiába ragyogott az arany színeiben haja glóriaként arca körül. -, egy büdös szót se szólok hozzá. Egyetlen apróbb beszólás, megjegyzés a külsőmre vagy bármi másra, és leléptem.

Hihetetlen. Tényleg megtenné? Az egyetlen dolog, amit nem értettem, hogy ezt miért nem Dake-nek mondja. Habozás nélkül bólintottam, s kezdtem kissé fellélegezni.

- Persze, igen. De Dake nem olyan…

- Nem – vágott a szavamba, miközben felemelte mutatóujját, ezzel is csendre intve. – Tudom, milyen, nem kell játszanod az ördög ügyvédjét. – Egy pillanatra elhallgatott, s merőn nézett rám. Fogalmam sem volt, mi járhatott a fejében. Végül megszólalt. – Ugye sosem hazudnál nekem?

Kicsit lesápadtam, korábbi örömöm odalett.

- Ne-nem, de-dehogy…

- Megígéred, hogy nem hagysz egyedül?

- I-igen. So-soha.

Bólintott, bár még mindig volt némi gyanakvás a tekintetében. Aztán mogorva képet vágott.

- Jól van. Bemegyek, te se maradj sokáig itt, mert lemaradsz a… remekműről – fintorgott.

Hevesen bólogattam. Egy pillanatra elmosolyodott.

- Reménytelen eset vagy…

Hátat fordított, majd visszament a moziba, így magamra maradtam gondolataimmal. Tényleg reménytelen lennék…?

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.