Zack

A hirtelen felismer�s

   - M�gis mi a fene bajod van? – k�rdezte a l�ny.
   M�r kb. 20 perce hazafel� tartottunk. M�g a l�ny beszaladt az utols�, kisebb k�zpontba a k�rny�ken, valahogy hi�ba pr�b�ltam lenyugodni, nem siker�lt. Feld�lt, ahogy a l�ny F�lixre n�zett. Ott volt minden a tekintet�ben: az �mulat, a csod�lat, a h�la.
  �szrevettem ugyan, hogy a l�ny bajban van, de �gy v�ltem, hogy nem �rt neki egy kis eg�szs�ges f�lelem, meg h�t – gondoltam – ugyan mit �rtana a l�nynak egy olyan r�szeg ember, aki m�g a saj�t l�b�n sem tud meg�llni?! De az, ahogy F�lix leteremtett e miatt, az nem volt j� �rz�s.
   - Szerencs�tlen l�ny nem olyan, mint akiket eddig ismert�l! Ha seg�ts�g�rt folyamodik, akkor meg is van r� az oka! – v�gta a fejemhez F�lix.
   - De valamikor – emeltem fel �n a hangom, de azt�n gyorsan vissza is vettem a hanger�b�l, ugyanis j� p�ran fel�nk fordultak. - meg kell tanulnia ezek ellen v�dekezni!
   - Ez igaz - suttogott inger�ltem a v�mp�r. -, de most messzire ment�l! Cserbenhagytad a t�rsadat! Tudod j�l, hogy ezt jelentenem kellene!
   - Jelenteni?! M�gis kinek akarsz TE jelenteni?– k�rdeztem hitetlenkedve.

   - Mondjuk a k�zpontotok vezet�j�nek? – k�rdezett vissza kih�v�an. Ezzel azonban megfogott.

   - Azt csin�lsz, amit akarsz! - mondtam flegm�n �s elfordultam t�le. Egy pillanatig csend volt, majd a v�mp�r �jb�l megsz�lalt.

   - Most m�g nem sz�lok – mondta m�r sokkal nyugodtabban. -, de legk�zelebb igen. Rajtatok tartom a szemem!

   - Na ide hallgass… - fordultam fel�. M�r-m�r ott j�rtam, hogy beh�zok neki egyet, b�r tudtam, hogy el�bb elhajolna, mintsem �n felemeln�m a kezem.

   - Itt j�n! – v�gott a szavamba. – �s ne felejtsd el, amit mondtam. Figyellek titeket!
   B�r ez m�r t�bb mint h�sz perce volt, a harag m�g mindig bennem tombolt.
   Amint a l�ny ism�t besz�llt az aut�ba �s bez�rta a kocsi ajtaj�t, azonnal beind�tottam az aut�t, s az�ta sz�tlanul ment�nk hazafel�.

   Tudtam, hogy a l�ny nem ostoba �s r�j�tt, hogy valami baj van, de m�g nem voltam el�gg� lenyugodva ahhoz, hogy ne robbanjak.
   - Zack, v�laszolj m�r! – mondta N�ri egy kicsit hisztisebb hangon.
   - Semmi bajom – k�z�ltem vele. - �s most vezetn�k, ha nem b�nod. – mondtam mereven az utat figyelve. A szemem sark�b�l l�ttam, hogy a l�ny arc�n �tsuhan a k�t �rzelem – a meglep�d�tts�g �s a d�bbenet -, de nem foglalkoztam vele.
   N�ri egy darabig m�g r�m n�zett, majd p�r pillanat m�lva � is kifel� b�mult az ablakon.
   K�vetkez� 10 perc telt el �gy, n�ma csendben.
   - Bekapcsolhatom a r�di�t? – k�rdezte �vatosan, mikor meg�lltunk egy piros l�mp�n�l.
   Felemeltem a kezem, hogy megtegyem, de legnagyobb meglepet�semre a gombn�l tal�lkoztak az ujjaink. Fel� kaptam a tekintetem, s a borosty�n-sz�n szemp�rba n�ztem. Egy nagyon-nagyon hossz� m�sodpercig egym�sra meredt�nk, azt�n sz�p lassan eljutott a tudatomig, hogy az ujjaink m�g mindig �rintkeznek. Gyorsan elkaptam a kezem �s m�g a tekintetem is, mire a l�ny lassan bekapcsolta a r�di�t. Nem sz�laltunk meg.
   Ebben a pillanatban j�ttem csak r� igaz�n, hogy a csaj milyen nagy bajban is volt. Nem az a r�szeg fl�t�s jelentette a vesz�lyt, hanem az �n nemt�r�d�ms�gem. A l�ny – b�r ezt soha nem mondan�m ki hangosan - csinos volt, sz�p �s fiatal. Ha nem egy r�szeg ember lett volna az ellenfele, hanem egy olyan fick�, aki csak tetteti a r�szegs�get �s komolyan b�ntja a l�nyt, �n meg sz�pen �cs�rg�k a helyemen �s m�g csak �szre se veszem a dolgot, akkor mit tettem volna?
   S mit tett volna velem Korn�l, ha elcsalj�k t�lem �s b�ntj�k a kis kedvenc�t, �n meg m�g csak nem is vagyok ott?
   Huh…
   - J� volt, hogy F�lix k�zbeavatkozott. – t�rtem meg nagy sok�ra a csendet. -  �n nem voltam r� k�pes…
   - Ez most bocs�natk�r�s lenne? – k�rdezte a l�ny.
   - Mi?! – kaptam fel� a tekintetem, de pont abban a pillanatban v�ltott a l�mpa, �gy vissza kellett fordulnom a vezet�s fel�. - Ugyan, dehogy! �n sose k�rek bocs�natot! – mondtam felh�borodva.
   - De igen – mondta csendesen a l�ny, valamit�l felvidulva. – Az el�bb.
   - Mit�l van ilyen j� kedved? – k�rdeztem homlokr�ncolva a l�nyra vetett oldalpillant�ssal.
   - Att�l, hogy igenis vannak �rz�seid �s hogy f�lt�keny vagy! – magyar�zta a l�ny vigyorin.
   - Hogy �n? F�lt�keny?! – d�bbentem le. Hirtelen megr�m�ltem att�l, hogy az el�bb, abb�l az egyetlen pillanatb�l t�bbet kiszedett bel�lem, mint az alatt a 3 h�nap alatt egy�ttv�ve. – J�zusom, dehogy is! Ezt a h�lyes�get meg honnan a francb�l vetted?
   - De igen az vagy, ne is tagadd! F�lt�keny vagy F�lixre, ami�rt megmentett! – mondta a l�ny mosolyogva. D�bbenetes volt, hogy csillogott a szeme, mintha enn�l nagyobb �r�m nem is �rhette volna az �letben…
   - N�ri, ha f�lt�keny lenn�k, az a sr�c m�r nem �lne! – mondtam komolyan.
   - H�t �pp ez az! – n�zett r�m m�g mindig mosolyogva. - Mikor kij�ttem a mosd�b�l, l�ttam, nem sok h�ja annak, hogy �ssze ne verekedjetek!
   K�nyszer�tettem magam, hogy r�nevessek �s siker�lt is.
   - �rt�keld �t a te�ri�d, rendben? – emeltem fel a szem�ld�k�m. - Ez, hogy �gy mondjam, lehetetlen…
   - Besz�lj, amit akarsz, de l�ttam, amit l�ttam! – k�t�tte az ebet a kar�hoz a l�ny, s l�tsz�lag lez�rtnak tekintette a t�m�t.
   - Tudod, hogy mennyire egy ideges�t� persz�na vagy? – k�rdeztem, rem�nykedve benne, hogy a l�ny mag�ra veszi, majd elkezd�nk civakodni, s elterel�dik a figyelme a dologr�l. Sajnos, t�vedtem.
   - Ezt most b�knak veszem.
   Az �t h�tralev� r�sz�ben n�mas�gba burkol�ztunk, de ez a csend nem az a tipikus vihar el�tti csend volt, ami m�g reggel uralkodott a kocsiban.
   B�r m�g csak egym�sra se n�zt�nk, meg mertem volna esk�dni, hogy szikr�k pattogtak volna k�z�tt�nk. Vagy csak az idegemre ment a bez�rts�g?
   Soromp�t kaptunk, s �n lopva a l�ny fel� n�ztem. Meglep�dve vettem �szre, hogy a fej�t az �l�s fejt�ml�j�nak t�masztva, m�lyen alszik. Nem tudtam ellen�llni a gondolatnak, hogy a lebuk�s vesz�lye n�lk�l, ilyen k�zelr�l megfigyelhetem a l�nyt.
   A kocsiban ment a f�t�s, �gy a l�ny kab�tja ki volt gombolva. Sz�tny�lt, s ez v�gre r�terelte a figyelmem a l�ny aznapi �ssze�ll�t�sra ruha ter�n.
   Igazam volt. Az alakj�t t�k�letess� tette a szoknya �s a magas sark�. B�r �n kifejezetten bl�zt k�rtem �s � egy fels�t vett fel, meg kellett �llap�tanom, hogy ez sem �llt rosszul neki.
   Az arc�ra esett a tekintetem. Hossz� szempill�i voltak, amelyek szinte s�rolt�k a t�k�letes b�r�t. Az arckifejez�se k�z�mb�s volt �s m�gis… Szinte ellen�llhatatlan k�sztet�st �reztem, hogy v�gigsim�tsak az arc�n.
   Azt�n, mire emeltem volna a kezem, m�r fel is emelkedett a soromp�, s a kocsisor megindult.
   Meg�lltam a h�zuk el�tt �s �pp elkezdtem azon agyalni, hogy hogyan is �bresszem fel. Mikor azonban fel� fordultam, hogy megr�zzam a v�ll�t �s elkezdjem sz�longatni, a l�ny �thidalta a probl�m�t: mag�t�l kinyitotta a szem�t.
   �sszezavarodottan, homlokr�ncolva n�zett k�r�l.
   - M�ris itthon vagyunk? – k�rdezte.
   - Sz�pen v�gigaludtad az utat - mondtam �s m�g saj�t magamat is megleptem azzal, hogy elnevettem magam.
   - H�t – mondta a l�ny. –, akkor ideje lenne kisz�llnom - �llap�totta meg.
   B�lintottam. Legnagyobb d�bbenetemre azonban nem volt kedvem elb�cs�zni a l�nyt�l, s �gy l�ttam, � is �gy van ezzel.
   - Nos, akkor holnap tal�lkozunk – mondta, de nem mozdult.
   - Holnap – mondtam �s a szem�be n�ztem.
   - Igen… - mondta m�g mindig a szemembe n�zve. �pp �tfutott a fejemen a gondolat, hogy mintha a k�zt�nk l�v� t�vols�g elkezdett volna cs�kkenni, mikor r�j�ttem, hogy egy�ltal�n nem a k�pzeletem j�tszik velem.
   S tudtam: az, hogy azt k�pzelem, k�zeledek a l�nyhoz �s meg akarom cs�kolni �t, egy�ltal�n nem a k�pzeletem m�ve…

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.