Zack

Az �sszecsap�s

   - Ez most mire volt j�? – k�rdezte Ez.
   - Nem l�tod, hogy milyen egy… egy h�lye liba? – k�rdeztem vissza, mik�zben mind a k�t kezemmel belet�rtam a hajamba. – � az egyetlen, aki miatt meggondoland� dolog, hogy �rassak-e fel nyugtat�t… Na j�, m�dos�tom: az any�mon k�v�l.
   - Egyszer majd igaz�n elmes�lhetn�d, hogy mi�rt nem akarsz le�lni vele megbesz�lni a dolgokat – mondta Ez s�hajtva. – De hidd el, nem olyan v�szes a l�ny, mint amennyire te hiszed…
   - Nem-e? – d�bbenten n�ztem r�. – Mindig, valah�nyszor norm�lisan sz�ln�k hozz�, egyszer�en felkapja a vizet, mint most is. Vele nem lehet egyszer�en le�lni �s megbesz�lni a gondokat.
   Ez nagyot s�hajtott.
   - Most t�nyleg azt akarod, hogy err�l besz�ljek? – k�rdezte, de az �rtetlen arckifejez�semet l�tva ink�bb lemond�an legyintett. – N�zd, � csak… �gy v�laszol a jelenl�tedre. – l�tva, hogy m�g mindig nem vil�gosodtam meg, tov�bb magyar�zott. – Ha tudn�d, hogy legsz�vesebben mit tenne, mikor a k�zel�ben vagy, te is bel�tn�d, hogy milyen… Zack, nem mondhatom meg, hogy mit �rez �s mire gondol, erre magadt�l kell r�j�nn�d, csak azt az egyet k�rem, hogy n�zz �gy r�, hogy l�sd is, ok�?
   - J�, de… - mondtam, de a k�vetkez� pillanatban a torkomra forrott a sz�.

   Hirtelen a semmib�l egy v�rfagyaszt� sikoly t�lt�tte be az �jszak�t. �s amit�l egy pillanatra megdermedtem, hogy pont abb�l az ir�nyb�l �rkezett a hang, amerre a l�ny elszaladt.
   - Nee! – ki�ltottam �s megindultam a hanghoz.
   �reztem, hogy Ez is a nyomomba szeg�dik. Kiterjesztettem a tudatom, de csak a l�ny jelenl�t�t �reztem meg.
   - Tal�n csak egy k�bor kutya… - mondtam �s szinte biztosra vettem, hogy az. Ha viszont t�nyleg egy h�lye kutya miatt sik�tott�l, olyat kapsz, amit m�g hal�lod �r�j�n is megemlegetsz…
   - Mindj�rt ott vagyunk – t�rte meg a csendet Ez, mikor befordultunk egy sarkon.
   A l�ny az aszfalton kuporgott �s �pp pr�b�lt fel�llni. Ism�t kiterjesztettem a tudatom, de csak a l�nyt �rz�keltem, v�mp�roknak m�g a nyom�t sem l�ttam.
   - Te szerencs�tlen! – kiab�ltam a l�nynak, mik�zben �reztem, hogy megk�nnyebb�l�k. De abban a pillanatban m�r j�tt is a hely�re a d�h. – M�gis mi a francnak kellett sik�tanod, te nagyon h�lye?!
   - Zack! Neeee! -–sik�totta a l�nya h�tam m�g� mutatva, mire h�tra fordultam. De elk�stem.
   Ellenfelem lend�lete a f�ldre tasz�tott. Elkezdett fojtogatni, de legal�bb az arc�ba tudtam n�zni. A t�mad�m egy v�mp�r volt, de furcsa, s�t�tk�k szemekkel. Mi a franc...
   A v�mp�r azonban nem hagyta, hogy tov�bb t�prengjek a dolgon �s elvonta a figyelmem a szem�r�l: megragadta az �llam �s a mellkasom, felfel� tolta a fejem, hogy jobban hozz� tudjon f�rni a v�n�mhoz. Felemeltem az �kl�m �s beh�ztam egyet a v�rsz�v�nak. A hal�nt�k�n �rt �t�s miatt megsz�d�lt �s lesz�llt r�lam, �gy alkalmam ny�lt arra, hogy fel�lljak, de a v�mp�r nem adta fel ilyen k�nnyen: n�gyk�zl�bra �llt, mint egy t�mad�sra k�sz ragadoz� �s �gy n�zett farkasszemet velem. J�l tudtam, ha egyetlen apr� hib�t v�tek, legjobb esetben is v�mp�rk�nt v�gzem.
   M�g a v�mp�rral szemeztem, tipikus zajok jutottak el a tudatomig, amib�l megtudtam, hogy Ez �s a l�ny se marad ki a harcb�l. Ahhoz azonban, hogy megn�zzem, ki hogy �ll, le kellett volna venni a tekintetem a v�mp�romr�l, de ezt a luxust nem engedhettem meg magamnak.
   A v�rsz�v� nem gy�zte kiv�rni, m�g �n t�madok: �jb�l nekem esett. Ez�ttal �gyesebb voltam �s a lend�let�t kihaszn�lva a tark�j�n�l fogva a f�ldre k�ldtem. Mire azonban �gy �reztem volna, hogy gy�z�k, a v�mp�rom egyik sorst�rsa h�tulr�l r�m t�madt. J�form�n csak azt vettem �szre, hogy az egyik pillanatban m�g egyik l�bbal a f�lig legy�z�tt v�mp�ron t�rdelek �s a kezemet a tark�j�ra szor�tva a f�ldh�z ragasztom, a m�sik pillanatban pedig m�r a f�ld�n fekszem, hanyatt fordulva. Az egyik�j�k a karjaimat fogta le, a m�sik pedig ism�t a nyaki v�n�mat n�zte ki mag�nak. B�rmennyire is pr�b�lkoztam ler�zni �ket magamr�l, kettej�k egy�ttes ereje ellen nem tudtam mit tenni. Itt a v�g.
   Nagy nehezen kiszabad�tottam annyira a nyakam, hogy oldalra tudjam ford�tani a fejem. A v�mp�r kitakart a k�pb�l egy nagy darabot, de a m�sodperc t�red�ke alatt annyit siker�lt kivennem, hogy Ez�kiel k�t m�sik v�mp�rral harcol �s nem �ppen �gy n�z ki a szitu, hogy tudna j�nni, seg�teni nekem.
   Hirtelen egy test lesodorta r�lam a v�n�mra p�ly�z� v�mp�rt. A m�sikat egyszer�en le tudtam magamr�l l�kni �s egy j�l ir�nyzott �t�ssel el�rtem azt, hogy elvesz�tse az eszm�let�t. Megp�rd�ltem a tengelyem k�r�l; l�ttam, hogy N�ri volt a megment�m �s �gyesen harcol a v�mp�rral.

   De azt�n valami m�gis mag�ra vonta a figyelmem, ami arra k�nyszer�tett, hogy jobban n�zzem meg a l�nyt. Amennyire l�thattam, N�ri ruh�ja el�l, a has�n�l egy mer� v�r volt.
   N�ri ek�zben v�gzett a v�mp�rral, majd t�rdre rogyott.
   M�r-m�r megindultam a l�ny fel�, mikor m�g egy v�mp�r az utamba �llt. A zsebk�semmel, amit mindig magamn�l tartok a kab�tom zseb�ben, egy gyors d�f�ssel v�geztem a t�mad�mmal �s szinte meg se v�rtam, hogy porr� hulljon sz�t, m�ris a l�nyhoz iramodtam.
   - N�ri! – mondtam, mik�zben t�rdre rogyva �rkeztem az �sszeg�rnyedt l�ny mell�. Ledobtam a f�ldre a k�st, magam mell�. – N�ri, hol f�j?
   A l�ny azonban a f�jdalomt�l meg sem b�rt sz�lalni �s magzati p�zba g�rnyedve csak fek�dt a fagyos f�ld�n.
   - N�ri, csak megn�zem j�? – k�rdeztem a l�nyt�l. – Nem b�ntalak, csak megn�zem…
   Megragadtam a l�ny kez�t �s �vatosan elh�ztam a has�t�l. J�l l�ttam: a has�n a pulcsija �s a kab�tja csurom v�r volt.
   - J�l van! – mondtam. -  Minden rendben lesz!
   Az utols� mondatom nem csak a l�nynak sz�lt.
   Hirtelen azonban a l�ny felkapta a fej�t, megragadta a k�st �s eldobta. �lt� helyemben megp�rd�ltem a tengelyem k�r�l, de k�zvetlen�l a h�tam m�g�tt m�r csak a v�mp�r ut�n megmaradt port l�thattam. D�bbenten fordultam vissza �s n�ztem a l�nyra.
   - Zack… - suttogta.
   Azt azonban m�r sose tudtam meg, hogy mit akart volna mondani. Elvesztette az eszm�let�t.
   - N�ri! – sz�longattam a l�nyt. – N�ri, t�rj magadhoz! N�ri!!
   Csak ekkor jutott el a tudatomig, hogy Ez a h�tam m�g�tt a v�mp�rokkal k�zd.
   - Ez! – kiab�ltam a fi�nak. – N�ri elvesztette az eszm�let�t! Nem t�r mag�hoz!
   - V�rj egy ki… - mondta �s v�gzett a l�ny utols� t�mad�j�val.
   - N�ri! – pr�b�ltam tov�bb, de a l�ny nem v�laszolt. – Kell egy kocsi! – mondtam hirtelen.
   - Szerzek egyet, v�rj itt! – mondta Ez majd elt�nt.
   K�rben�ztem. A v�ros sz�l�n voltunk, ahol az utc�n egy kocsi sem parkolt. M�gis hogy gondolta ezt Ez?!
   P�r perc m�lva felp�rg�tt egy motor, majd �les ricsaj k�s�ret�ben az aut� kit�rt egy ker�t�s m�g�l.
   - H�t ez meg? – k�rdeztem d�bbenten.
   - Kocsi kellett, nem? – k�rdezett vissza, mik�zben kinyitotta az utast�r ajtaj�t.
   B�lintottam, igaza van. Felnyal�boltam a l�nyt, s d�bbenten vettem �szre, hogy m�g k�pes volt arra, hogy �tkarolja a nyakam �s tartson mag�n egy kicsit.
   - Tarts ki, kisl�ny! – motyogtam a l�ny f�l�be �s �vatosan betettem a kocsiba, majd ut�na m�sztam. – M�g j�, hogy r�gen megtanultuk ezeket az apr� tr�kk�ket… - tettem hozz� Eznek c�mezve, aki elmosolyodott �s felp�rgette a motort. Kil�tt�nk. - �rtes�teni kell Mar�t, hogy h�vja az orvost… El�g durv�nak n�z ki.
   - Hogy van? – k�rdezte Ez �s a visszapillant� t�k�rben r�nk n�zett.
   - Nem j�l… - mondtam �s kisim�tottam a l�ny arc�b�l egy elk�sz�lt tincset. – Tarts ki! Ne mer�szelj itt hagyni! – mondtam halkan a l�ny f�l�be s�gva �s �tkaroltam a v�ll�t, hogy egy helyben tartsam.
   Ez b�lintott �s visszat�rt a vezet�shez. A kihalt utc�kon, ha lett volna rend�r, biztos megb�ntet minket, de ilyenkor j�n j�l, hogy egy v�mp�r a t�rsad…
   Ez el�b�ny�szta a telefonj�t �s mik�zben besz�molt nagy vonalakban Mar�nak a t�rt�ntekr�l, �n csak n�ztem a l�nyt. Ha most feladja itt nekem a k�zdelmet…
   10 perc m�lva a kapuban m�r v�rt Mara, Korn�l �s Max, az orvos.
   Szinte meg se v�rtam, hogy a kocsi rendesen meg�lljon, m�r ki is v�gtam az ajt�t �s kipattantam, majd megker�ltem �s felvettem az �lembe a l�nyt. Olyan er�tlen volt, szinte lel�gott a karomb�l.
   Ne merd feladni!!
   - Vidd az orvosiba! – utas�tott Mara.
   �pp kinyitott�k nekem az ajt�t, hogy be tudjunk menni rajta, mikor egy �les ki�lt�s harsant.
   - Zack! – rohant oda Iza. – �risten, j�l vagy?
   - Igen, j�l – mondtam mogorv�bb hangon a megszokottn�l. -, de most ha megengeded…
   - De Zack, te is megs�r�lt�l…
   - Szerintem most N�ri sokkal fontosabb, mint b�rmi m�s! – csattantam fel. – � az �let��rt k�zd! Engedj m�r �t, a rohadt �letbe!
   Iza d�bbenten t�togott, majd f�lre �llt a l�pcs� el�l, mire v�gre lerohanhattam a szob�ba. 
   Letettem a l�nyt az �gyra. Olyan esetlen volt, olyan kiszolg�ltatott…
   Mara �s Max m�r neki is l�ttak, hogy megvizsg�lj�k. �pp csak �tfutott a fejemen a gondolat, hogy Mara hogy b�rhatja ki a v�rt, v�mp�r l�v�n, mikor a l�ny fel�m fordult.
   - Zack, el�venn�l egy h�l�inget a szekr�nyb�l? – k�rdezte �s r�mutatott az egyik feh�r szekr�nyre.
   - Persze – mondtam �s elfordultam. Mire visszamentem az �gyhoz, az orvos �pp lev�gta a l�nyr�l a ruh�j�t. Ott fek�dt az �gyon, egy sz�l melltart�ban �s farmerban, de csak a l�ny has�ra tudtam n�zni. Tele volt z�z�d�sokkal, s legal�bb k�t bord�ja el is t�rhetett.
   - Uramisten! – cs�szott ki a sz�mon.
   - Zack, kimenn�l? – k�rdezte Mara.
   - Igen, persze… - mondtam vonakodva.
   A folyos�n csatlakoztam Korn�lhoz �s Ezhez. A v�mp�r a l�pcs� egyik fok�n �lt, m�g Korn�l fel-al� j�rk�lt. Mind a kett�j�k arc�ra a hat�rtalan aggodalom l�tsz�dott.
   - Minden rendben lesz – mondta Korn�l nekem, de az arca meghazudtolta „der�s” gondolatait.
   - Csak azt tudn�m, hogy t�rt�nhetett – mondtam s�hajtva.  
   - Ha N�ri mag�hoz t�r, mindent megtudunk – mondta Korn�l �s odal�pett el�m. Olyan arccal n�zett r�m, mintha tiszt�ban lenne az enyhe, de egyre n�vekv� lelkiismeret furdal�sommal. -  Azon m�r nem szabad r�g�dnotok, hogy mi lett volna, ha…! Ami t�rt�nt, megt�rt�nt. Ha N�ri fel�bred, akkor majd kigondoljuk, hogy mi lesz a k�vetkez� l�p�s. Addig azonban csak az�rt agg�djunk, hogy mi lesz vele. 
   Igazat adtam Korn�lnak. A l�nynak most harcolnia kell. Felvillant el�ttem a test�nek l�tv�nya. Soha nem gondoltam r�, hogy gyenge lenne, de most, l�tva, hogy ki van kiter�tve az �gyon,  tudatosult bennem, hogy � csak egy l�ny.
   A fejem a kezembe temettem.
   Azon gondolkoztam, mi a jobb: ha hamar kij�n az orvos, vagy ha nem. Ha hamar, akkor tal�n az�rt, mert nincs es�lye… Ha sok�, akkor m�g van. Hi�ba �reztem �gy, hogy ahogy m�lnak a percek, egyre jobban meg�r�l�k.
   A k�vetkez� negyed�r�ban csak annyi t�rt�nt, hogy egyre t�bben lett�nk a folyos�n. Meg�rkezett Rebeka �s a t�bbiek, majd n�h�ny Bizalmas. Fel�lem azt�n b�rki j�hetett volna. Nem hatott meg, csak egyetlen egy dologra koncentr�ltam, ami t�lem kb. t�z m�terre volt…
   Eltelt m�g 20 perc.

   Majd megint 20…

   V�gre azt�n kiny�lt az ajt�, s Max kij�tt rajta. Ez volt �letem leghosszabb id�szaka…
   - Max, hogy van a l�ny? – k�rdezte azonnal Korn�l.
   - Amit tudtam, megtettem – mondta, mire mintha a gyomromba egy �les t�rt sz�rtak volna. – Most alszik. Az �llapota egyel�re stabil.
   - Bemehetek hozz�? – k�rdeztem hirtelen, mire Korn�l �s Ez k�rd�n n�ztek r�m. Nem igaz�n �rdekelt a v�lem�ny�k. Magam akartam megbizonyosodni r�la, hogy val�ban �l m�g.
   - Mint orvos, nincs kifog�som ellene. Ha nem zavarod �s nem �breszted fel, akkor minden rendben lesz. Ha mag�t�l fel�bredne �s f�jdalmai lenn�nek, adj be neki ebb�l 3 cseppet – Max a kezembe nyomott egy fiol�t. – Holnap m�g ben�zek. Ha m�r jobban van, akkor �t lehet vinni a fenti �gyak egyik�be �s azt�n… - a mondat v�ge azonban elveszett, ugyanis m�r nem figyeltem a dokira. Egy dolog volt fontos: N�ri egyel�re jobban van.

   Nem v�rtam t�bbet �s szinte odarohantam az ajt�hoz �s csendben bel�ptem az orvosi szob�ba.
   Azel�tt, hogy behoztam volna N�rit, m�g nem j�rtam bent, elv�gre m�g sose szorultam orvosi ell�t�sra, akkor sem a szoba elrendez�se �rdekelt. Most azonban volt id�m k�r�l n�zni. Maga a szoba pontosan �gy n�zett ki, mint egy k�rh�zbeli t�rsa: j�l felszerelt volt, tiszta �s enyhe fert�tlen�t�szag j�rta �t.
   N�ri az �gyon fek�dt, ahol hagytam. Azt a h�l�inget viselte, amit m�g �n hal�sztam el� a szekr�nyb�l.
   Mar�ra n�ztem, aki �pp betakarta a l�nyt a takar�val. � is pont olyan kimer�lten n�zett ki, mint amilyen kimer�ltnek �n �reztem magam. A haja kibomlott a kontyb�l, szeme alatt lila folt �ktelenkedett.
   - Hogy van? – k�rdeztem �s megragadtam egy sz�ket, majd odah�ztam N�ri �gya mell�.
   - Rendbe fog j�nni, csak pihennie kell – mondta Mara rekedten.
   B�lintottam �s feln�ztem a v�mp�rra. � viszont meleg szeretettel n�zett N�rira �s nem vette �szre a pillant�som. Pontosan �gy viselkedett, mint egy anya, b�r ez a v�mp�rokn�l lehetetlen volt…
   - �s te? – k�rdeztem Mar�t�l.
   A l�ny elmosolyodott.
   - K�szi a k�rd�st, de majd csak akkor leszek rendben, ha fel�bredt �s j�l van. – s�hajtott, majd felegyenesedett. - Addig nem. Nos, akkor �n megyek – mondta p�r pillanatnyi hallgat�s ut�n. – Ha sz�ks�ged van r�m, csak koncentr�lj! J� �jt! – mondta v�g�l �s becsukta maga m�g�tt az ajt�t.
   Az �gy mellett �ll� sz�khez mentem �s le�ltem. A l�ny egyenletesen l�legzett. B�r a karja, ami a takar�n pihent, tele volt apr� karcol�ssal.
   Az �r�mra n�ztem. Hajnali f�l hat volt.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.