Zack

Megdöbbentő hír

   - Zack, el fogunk késni! – ébresztett fel a tavaszi szünet előtti utolsó hétfőn Iza és kipattant mellőlem az ágyból.
   Morogva fúrtam a fejem a párnába.
   - Nyugi, anyám már elment – mondtam és megfordultam a másik oldalamra.
   Iza tovább szöszmötölt az ágy mellett.
   - Nem is azt mondtam, hogy ő fog elkésni, hanem azt, hogy mi – mondta. - És különben is, neked is régen el kellett volna indulnod a suliba!- hallottam a lány hangját, miközben – a zajokból ítélve - összekapkodta a ruháit. – Zack, kelj már fel! El fogsz késni, de még én is! A fenébe! Nem láttad felsőm? Ha nem indulunk el egy tíz perc múlva, elkésünk. Hová a francba tetted? – rántotta le rólam a takarót.
   Csúnyán néztem rá. Szerettem magamtól kelni és nem úgy, hogy valaki leszedi rólam a takarót.

   - Jól van, na, ébren vagyok! – mondtam, miközben kirázott a hideg, ami nem is csoda: csak egy gatya volt rajtam. - De add vissza a takaróm! Meg adj egy fél percet és ébren leszek!
   - Nincs fél perced! – mondta idegesen egy szál farmerben és melltartóban és önkéntelenül is elvonta a figyelmem az alvásról. Hirtelen teljesen más érdekelt.
   - Mondtam, már milyen gerjesztő vagy reggel félmeztelenül és idegesen? – könyököltem fel és néztem rá.
   - Jaj, állj már le! – mondta egy mosoly kíséretében, de figyelmen kívül hagyta a pillantásomat. – De tényleg el fogunk késni, ha nem in…
   Nem bírtam tovább: megragadtam a kezét és magamra húztam, miközben már csókoltam is, majd gyorsan felé kerekedtem. A nyakába temettem az arcom, miközben a bőrét csókolgattam. A lány halkan felnyögött, majd a mellkasomra tette a kezét és finoman, de annál határozottabban eltolt magáról.
   - Ünneprontó… - morogtam.
   - Olyan bolond vagy! – mondta nevetve. – Öltözz már, mert tényleg elkésel.
   Hatalmas nagy sóhajjal felkeltem és magamra húztam a farmerom, miközben Iza már a sminkjét csinálta.
   Az elmúlt hónapokban hasonló volt vele, mint régen: ő végre valahára komolyan elhitte, hogy nem érzek semmit Nóri iránt. Csak ott volt a bökkenő, hogy mire ő elhitte, addigra már én kezdtem el kételkedni. És ez volt a baj.
   - Na, milyen a sminkem? – kérdezte Iza és felém fordult. Egy szakértő pillantásával néztem végig rajta.
   - Tökéletes – mondtam.
   A világosbarna szeméhez – mely zavaróan nagyon hasonlított Nóriéhoz – barackvirág színű szemhéjpúdert használt, ami tökéletesen illett a hasonló színű felsőjéhez. A szemceruzával ráadásul füstössé tette a pillantását, ami csak még jobban elterelte a figyelmem.
   - Ennek örülök – válaszolta Iza egy mosoly kíséretében. Majd, mintha nem bírná tovább, lábujjhegyre állt és átölelte a nyakam. – Legközelebb mikor aludhatok itt?
   Az ajkamba haraptam. A régi lakásunkban könnyebb volt, ugyanis emeletes házban laktunk és Anyuék szobája a földszinten volt, míg az enyém az emeleten. Így nem volt gázos hazavinni egy lányt egy éjszakára. De itt…
   - Nem tudom – vontam meg a vállam. - Ha Anyunak továbbképzése lesz. Majd mondom.
   - Oké… - mondta Iza és megcsókolt.
   5 perccel később már Iza BMW-jében ültünk. Még 10 perc múlva pedig már a suli melletti egyik kis utcában parkolt, én pedig a vezető felőli oldalon álltam. A letekert ablakon keresztül búcsúzkodtunk.
   - Na, drágám, legyen jó napod! – mondta még búcsúzóul. Körbenéztem a környéken, nem láttam senki ismerőst, lehajoltam és megcsókoltam.
   - Neked is! – mondtam. Amint felegyenesedtem, már éreztem is az ismerős furcsa érzést. Nóri…
   Megfordultam és a pillantásom egyből találkozott a lány tekintetével. Az arcán nem volt nyoma a sértődöttségnek vagy a fájdalomnak, esetleg a rosszallásnak. Ehelyett inkább valamiféle furcsa kifejezést vágott, aminek nem tudtam nevet adni.
   Egy hosszú pillanatig csak álltunk és néztünk egymás szemébe.
   - Majd találkozunk, rendben? – kérdezte Iza, de választ nem várva elindult a kocsival és elhúzott.
   Ekkor az egyik barátnője belekarolt Nóriba és elkezdte húzni az iskola kapuja felé. A tekintetünk azonban még sokáig - pontosabban addig, amíg a lánynak hátat nem kellet fordítania nekem -, összekapcsolódott.
   Sóhajtottam. Az utóbbi időben így ment ez köztünk. Csak nézett, de egy árva szót sem szólt, s ha valami miatt mégis kénytelenek voltunk beszélgetni - angol órán vagy az edzéseken -, mindig hidegen viselkedett.
   Már lemondtam arról, hogy valaha is megértsem őt. Úgy voltam vele, ha akar valamit, majd mondja.
   Felmentem a lépcsőn, egyenesen a biológia előadóba. Az első órára még nem csengettek be, így az egész osztály zsibongott.
   - Zack, Zack, ki nem találod, mit hallottam!! – lelkesedett Marci, miközben – a drága jó ülésrend miatt – lecuccoltam mellé.
   - Előrébb hozták a nyári szünetet? – tippeltem.
   - Nem, bár az sem lenne rossz… - vágott reménykedő arcot, majd magához tért. - Na, mindegy. A lényeg az, hogy szerveznek egy kirándulást… - magyarázta lelkesen tovább Marci.
   - Tudom, hallottam róla – vágtam a szavába. - De mondtam már, hogy semmi kedvem hozzá.
   - De 5 nap, szülők nélkül! – érvelt. - Tudod te, hogy ez mit jelent? Ez azt jelenti, hogy azt csinálunk, amit akarunk. – válaszolta meg a saját kérdését.
   Lemondóan sóhajtottam.
   - Voltam már 5 napos kiránduláson és semmi kedvem hozzá – mondtam, miközben úgy éreztem magam, mintha egy ötéves gyereknek magyaráznék. - Nézd, engem ez nem érdekel.
   - Még úgy se, ha már nem tudod visszamondani? – nézett rám bűntudatosan Marci, miközben a fejét vakargatta.
   - Mit csináltál…? – tettem fel a kérdést, rosszat sejtve.
   - Az „E”-sek közül három srác visszamondta, de már befizették a pénzt. Csak egy kis részét kapták vissza. Lényegében neked szinte semmibe nem kerül – tette hozzá gyorsan, látva az elkomoruló arckifejezésemet. -  Gyere már el! De már mondtam a neved, meg Józsi is jön.
   - Nem tudom már lemondani, mi? – kérdeztem. – Hát ez isteni! – kiabáltam.
   - Hááát… nem igazán. De most mi a bajod? – nézett rám értetlenkedve. – Az utóbbi időben folyton zsémbeskedsz… - motyogta nyafogva.
   Hogy mi a bajom? Az kérlek, hogy képzeld, vámpírok mégis léteznek, sorba támadják az embereket, eddig egyetlen egy vadász élte túl, akit el akartak rabolni és az is épp hogy, ráadásul Nóri is megsebesült, ami meg nagy részben az én hibám, bár ezt senki nem mondja ki nyíltan. Aztán meg ott van az is, hogy a vámpíroknak van egy új faja, amit nem lehet érzékelni és csak az az ismertetőjelük, hogy sötétlila a szeműk színe…
   - Semmi – válaszoltam inkább. - Csak nem keltem fel jól – hazudtam. Ennyit a vadászatról, meg az Izával együtt töltött napokról, meg mindenről… Habár Izával mostanában minden olyan, mint volt, azért számomra hiányzik valami... Most pont egy ilyen hülye kirándulás kellett nekem.
   - Haj, olyan jól fogod érezni magad! – derült fel Marci és elkezdett locsogni. - Ráadásul egy erdő mélyén van a táborunk, úgyhogy lehet a lányokat riogatni a kísértet-történetekkel meg minden. Alig várom…
   A többire már nem figyeltem. Elkalandoztam. Az nagyon jó lesz, ha megint megtámadnak valakit. Persze csak akasztófa-humorral. Ráadásul, ha még a civilek is tudomást szereznek arról, hogy a legtöbb rémtörténet főszereplője, a vámpír nem is csak a rémtörténetben létezik…
   -… legalábbis Nóri szerint – fejezte be az egyik mondatát Marci.
   - Hogy mi? – azonnal magamhoz tértem. Mi van a lánnyal??
   - Nóri szerint ez a kirándulás tök jó lesz – ismételte Marci, de azért az arcára kiült a rosszallás. - Így legalább el lehet kerülni az osztályok egymás iránti utálatát. Legalábbis szerinte.
   - Milyen Nóri? – kérdeztem és csak reménykedtem, hogy nem AZ A Nóri.
   - Akivel angolon is együtt vagyunk. – mondta, mire lemondóan sóhajtottam. Marcival bezzeg szóba áll… - Ja, te nem is tudod, hogy ő is jön? Meg még páran az osztályából.
   - És mikor beszéltél te vele? – bukott ki belőlem.
   - Még mikor intéztem a jelentkezésemet. Angol előtt épp erről beszélgettek, mikor odamentem kíváncsiskodni a kirándulással kapcsolatban. De hogy az a lány milyen jó fej! Nem is olyan, mint a „B”-sek többsége!
   - Még hogy jó fej?! – akadtam ki.
   Na, ez a kirándulás is maga lesz a pokol.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.