Zack

A tábortűznél

   - Enyém az egyik ablak melletti ágy! – kiáltotta Marci.
   Józsival egymásra néztünk, s megálltunk a szoba közepén. Sikerült kiharcolnunk magunknak a legnagyobb, háromágyas szobát, mivel a többi okos nem akarta elvállalni a kulcsfelelős címét, én pedig kijelentettem, hogy csak akkor teszem el a ház kulcsát, ha az enyém lehet a nagy háromágyas.
   - Oké, oké! – nézett rá haverjára Józsi. - Ahogy akarod, csak ne kiabálj!
   Az L alakú szoba elrendezését tekintve egész jól nézett ki: az L hosszabbik részében sorban volt két ágy, amiket egy éjjeli szekrény választott el egymástól. Az egyik ágy fejénél egy kétajtós szekrény állt, a másiknál pedig kezdődött a harmadik ágy, s erre huppant le Marci.
   A Marci ágyával szemben volt egy csinos asztal, amelynél szépen elfért három személy.
   Józsi megindult a Marci melletti ágyhoz, így a helyfoglalás is meg lett oldva.
   - Ezek szerint az enyém a szekrény melletti – állapítottam meg.
   Kinéztem az ágyam melletti ablakon és az erdőre esett a pillantásom. A másik ablak a tóra nézett.
   - Na, megnézzük, hogy kik a szomszédjaink? – kérdeztem pár perc múlva.
   - Minek? – nézett rám Józsi. – A baloldalon 8 lány van, az egyik az a Nóri, aki beszólt Reginek a térerős kibukása meg a cipője miatt. Mondjuk megérdemelte, de akkor is…
   - Nóri?! – néztem rá. – Mi?
   - Övék a hármas ház – magyarázta olyan hangon, mintha egy kisgyereknek beszélne. -  A miénk a négyes. Stimmt?
   - Okééé… - mondtam. - És a másik oldalról?
   - Pár srác az osztályunkból meg…
   Hirtelen kopogtattak a bejárati ajtón.
   - Ki lehet az? – kérdezte Marci homlokráncolva.
   - Nézd, nem végeztem látnoki szakon, így majd csak akkor fogjuk megtudni, ha majd odahúzod a hátsód és kinyitod az ajtót! – válaszolta Józsi, fel sem nézve a munkájából: az előbb előhalászott egy rádiót a táskájából, s most azt próbálta beüzemelni.
   - Én aztán nem! – jelentette ki Marci. - Menjen Zack! Úgyis ő a kulcsfelelős!
   Csúnyán néztem rá.
   - Az oké, hogy én vagyok a kulcsfelelős, de azt nem igazán vágom, hogy mi köze van ennek ahhoz, hogy kitárj olyan ajtót, ami nincs bekulcsolva… - oktattam, majd sóhajtva elindultam a bejárati ajtóhoz. Istenem, hogy lehet 7 ennyire lusta ember!!
   Dühömben egy határozott mozdulattal kivágtam az ajtót. Aki viszont a küszöbön állt, arra egy csöppet sem számítottam.
   Nóri felemelt kézzel, hogy még mindig tudjon kopogni, döbbenten nézett rám.
   - Óóó… – mondta a lány. – Öööhm… - dadogta.
   - Ugye, most nem akarsz behúzni egyet? – jelentőség teljesen néztem a felemelt öklére.
   - Ja, hogy az – mondta teljesen megzavarodva és leeresztette a kezét. – Csak arra voltam kíváncsi, hogy kik laknak a szomszédban… - magyarázta vékonyabb hangon a megszokottnál.
   - Ügyes vagy, gratulálok, kiderítetted – mondtam. – Akarsz esetleg még valamit, vagy bezárhatom az ajtót?
   A lány elvörösödött, de inkább a harag miatt, semmint azért, mert zavarban lett volna.
   - Köszi, ezt a nagy vendégszeretetet! – tért vissza egyből a megszokott hangjához a lány. – De ne is akarj ennyire marasztalni, mert úgysem maradnék!
   - Helyes. – mondtam. - Akkor, szia! – és rázártam az ajtót.
   Sóhajtottam. Ha már én nem tudok távol maradni tőle, akkor legalább ő próbáljon minél messzebb kerülni tőlem…
   Megfordultam, hogy visszamentem a szobába, de egy, döbbenettől elkerekedett szempár megállított.
   - Na, most mi van? – kérdeztem.
   - Ki volt ez a csaj? – kérdezte Vonyó.
   - Nóri – mondtam vállat vonva. - Miért?
   - Ezt a lányt te ilyen egyszerűen elintézted?? – hüledezett Vonyó.
   - Igen – bólintottam.
   - Te nem vagy komplett… - mondta és megfordult, majd visszament a kétágyas szobába.
   Fejcsóválva tértem vissza a szobánkba.
   - Ki volt az? – kérdezte rögtön Marci.
   - Nem fontos – mondtam.
   A vacsora 7-kor volt. Mind a 44-en, plusz a tanárok megjelentünk a szálláshelyünk éttermében, ahol vacsora gyanánt vajas kenyeret ettünk parizerrel.
   Pár srác, mikor felfedező körutat tettek a környéken, megtalálta a kijelölt tűzrakó helyet és most kitalálták, hogy csináljunk tábortüzet és köré gyűlve legalább egy kicsit ismerkedhettünk. A tanárok pedig bele is beleegyeztek – legnagyobb csodálkozásunkra.
   A tűzhöz a fát az erdőből szereztük. A lányok sötétedés környékén el nem hagyták volna a tisztást, így aztán az egyik részem csodálkozott, a másik részem pedig beleegyezően bólintott, mikor megláttam, hogy Nóri is csatlakozik hozzánk. Elvégre ő egy különleges lány… vagyis inkább úgy mondom, hogy egy vadásztól ez természetes…
   Zavartan megráztam a fejem. Ez az egész kezd az idegeimre menni…
   Mint kiderült, Imi, a fizikatanár, egész otthonosan mozog a tűzgyújtás területén, ugyanis alighogy leguggolt, szinte már azonnal fel is gyulladt a rakás.
  Körbenéztem. Szinte mindenki zsibongott és izgatottan nevetett. Persze azért voltak olyanok is, akik nem igazán voltak elégedettek…
   - Csak ne lenne ennyi szúnyog! – fakadt ki az egyik lány és dühösen leütött egyet, ami az alkarjába csípett.
   - Figyu, dobhatok rá egy kis nyers gazt, annak a füstje elűzi a szúnyogokat, csak az a gond, hogy nem csak őket riasztaná el, hanem minket is… – szólalt meg az egyik "kiscserkész".
   - Meg hozhattál volna szúnyog elleni sprayt – szólalt meg Nóri, majd a lába mellől a lány felé nyújtott egy flakonnal. – De addig is itt az enyém, használd csak!
   A nyafka rosszalló pillantást vetett Nórira, de azért elvette a flakont.
   - Nos, miután ilyen szépen összegyűltünk– szólalt meg közben az ötvenes tanerő -, szeretném lefektetni a szabályokat
   - Én nem csak a szabályokat… - vágott a szavába az egyik nagydumás, mire mindenki elnevette magát. Még a tanárok is.
   - Fiam, mindjárt úgy megfektetlek téged egy matematikai feladattal, hogy majd csak a visszafele úton fogsz felkelni! – mondta megrovóan a nő és olyan szigorúan nézett a nagydumásra meg mindenki másra, hogy gyorsan abbahagytuk a derülést és lélegzetvisszafojtva vártuk a következő lépést. – Na, akkor. A takarodó 11-kor van, akit az után is kinn találok a szabadban, olyan hamar megy haza innen, mintha itt sem lett volna. A tábor területét elhagyni hat óra után tilos! Ha valakit illetlen cselekedet közben kapok rajta, az is repül. Ilyen például az alkoholfogyasztás, cigarettázás, drogozás stb. Na, szóval. Ha valaki miatt az éjszaka közepén fel kell kelnem, az is hamar otthon találja magát. 12-kor lámpaoltás. Világos voltam? – nézett ránk. Senki nem mert meg sem szólalni, még csak levegőt venni sem. – Helyes! – bólintott, majd az órájára nézett. - Most van fél kilenc. Csak emlékeztetőül mondanám, hogy van még két és fél órátok takarodóig.
   A nő felállt, majd otthagyott minket. Nemcsak a diákok, de a tanárok is megütközve néztek utána.
   - Mégis mi a jó élet volt ez? – kérdezte az egyik lány.
   - Miért akarja megmondani nekünk, hogy mit csináljunk? – nézett körbe az egyik lány felháborodva. – Mióta vagyunk mi kis taknyosok?!
   - Nekem nem fogja megmondani, hogy mit csináljak! – csattant fel Vonyó.
   Miközben mindenki a tanárnőt szidta, a többi tanárra néztem. Azokon azonban nem látszott semmi jele a felháborodásnak a kifakadásunk miatt, s ezt most nagyra értékeltem. Bár nem is álltak ki mellettünk…
   Az egész bagázs felháborodottan ment vissza a szobájába.
   - Ez a nő kész rémálom! – fakadt ki Marci is, miután visszajöttünk a szobánkba és már biztos lehetette benne, hogy "kedvenc" tanárnőnk már nem hallja a szavait. – E mellett a satrafa mellett mit lehet csinálni? Jó, hogy nem azt mondja, hogy üljünk itt és kötögessünk meg rejtvényt fejtsünk…
   - Kár, hogy nincs altatónk… - szólaltam meg. – Porrá zúzva beletenni a vízébe és már nem is okozna nagy problémát… - végignyúltam az ágyamon és a plafonra meredve folytattam. - Egy vagy maximum két pirula meg is tenné…
   - És ki mondta, hogy nincs altatónk? – kérdezte Józsi egy gonosz vigyorral az arcán.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.