Zack

A v�mp�rok erdej�ben

   D�bbenten n�ztem a l�nyra a zsibbad� arcomra tett k�zzel. T�nyleg k�pes volt meg�tni. Pedig ezt soha nem n�ztem volna ki bel�le. Azt tudtam, hogy nagy sz�ja van, de hogy verekedni is tud…

   M�r-m�r ott j�rtam, hogy h�tulr�l nekimegyek �s led�nt�m a f�ldre. K�pes volt meg�tni ENGEM egy olyan dolog miatt, amit � �rzett. Elv�gre j�l �reztem, hogy a sz�ve milyen hevesen dobogott, meg hogy a lehelete is milyen forr�v� v�lt.
   Eleinte csak meg akartam tr�f�lni. �reztetni vele, hogy ki az er�sebb. De arra nem sz�m�tottam, hogy megmozdul valami benne. Arra meg f�leg nem, hogy bennem is megmozdul valami �s hirtelen m�r egy�ltal�n nem tr�f�b�l akartam a cs�kot.
   M�g szerencse, hogy az utols� pillanatban beindult az eszem �s nem k�vettem el valami nagy baroms�got. Mert az, hogy vele cs�kol�zzak, tot�lisan kimer�ti a nagy baroms�g fogalm�t.

   A l�ny ut�n indultam. N�rib�l �radt a d�h. Bel�lem �gyszint�n. Elv�gre arr�l nem volt sz�, hogy belesze… Gondolatban megr�ztam a fejem. Na, azt m�r nem…

   J� h�romnegyed �r�t caplattunk az erd�ben - sz� n�lk�l. �n az�rt nem sz�laltam meg, mert f�l� volt, ha megteszem, a l�ny nem teszi zsebre, amit t�lem kapni fog. Hogy a l�ny mi�rt nem sz�lalt meg, azt abb�l, ahogy v�gigcs�rtetett az erd�n, kital�ltam: iszonyatosan d�h�s volt r�m. �s ami a legrosszabb volt az eg�szben, hogy azt se figyeltem, merre tartunk.
   �pp egy hatalmas fa mellett ment�nk el, mikor N�ri megtorpant �s le�lt a g�rcs�re.
   - Na, most mi van? – k�rdeztem ellens�gesen.
   - Mi lenne? – k�rdezett vissza pontosan ugyanolyan hangs�llyal. - Nem fogok t�bbet menni! Ja �s van egy olyan �rz�sem, hogy m�r r�g elt�vedt�nk.
   - Hogy �szinte legyek, ez a te hib�d! – mondtam �s k�rbe n�ztem. Sajna a f�k alapj�n fogalmam se volt, hogy merre vagyunk, vagy egy�ltal�n merre k�ne menn�nk. - Ha nem ideges�tesz fel, figyelek a dolgokra �s most nem t�vedt�nk volna el.
   - �gy, k�szi, kend ezt is r�m nyugodtan! – csattant fel. - Csin�lj �gy, mintha ez is az �n hib�m lenne. Nem is tudom, ki volt az a h�lye, aki meg akart… - zavartan elhallgatott.
   - …cs�kolni? – fejeztem be helyette a mondatot �s len�ztem r�. – Am�gy t�vedsz, egy�ltal�n nem akartalak megcs�kolni – mondtam, mire a l�ny g�nyosan felhorkant. -, csak be akartam bizony�tani, hogy igen is f�lt�keny vagy. – H��t… legal�bbis eredetileg ezt akartam… - �s siker�lt is. B�r csak sz�lok: nincs okod a f�lt�kenys�gre. Nincs az a p�nz, hogy mi ketten �sszej�jj�nk.
   - �n nem vagyok f�lt�keny! – sziszegte a l�ny, minden egyes sz�t t�k�letesen hangs�lyozva. – Csak �ppen �gy reag�ltam a te… k�zels�gedre. Ami, hozz�teszem, igen is term�szetes reakci� volt, a k�r�lm�nyeket tekintve…
   - Nem vagy f�lt�keny? – ism�teltem hitetlenkedve. – K�r�lm�nyeket tekintve? Hopp�, csak nem �gy �rted, hogy vonz�nak tartasz? – k�rdeztem vigyorogva.
   - �lmodozz csak – mondta a l�ny �s felt�p�szkodott. – A suli �sszes l�nya a l�baid el�tt hever, �gy nyugodtan kijelenthet�, hogy… j� parti vagy – mondta a l�ny.
   Felnevettem a l�ny id�tlen fogalmaz�s�n.
   - Szerintem gondold ezt �t m�g egyszer, ok�? – n�ztem a szem�be. Sajna a zsebl�mpa f�ny�t �gy kellett ir�ny�tanom, hogy ne vil�g�tsak a szem�be, de �gy a l�mpa k�z�ppontja pont a mell�n �llt meg. �s sajnos el�g nehezen �lltam meg, hogy ne azt n�zzem.
   - Na j� – mondta a l�ny. - �n most visszamegyek �s ne is pr�b�lj meg meg�ll�tani!
    Ism�t felnevettem.
   - Sok sikert hozz�! – mondtam g�nyosan �s k�rben�ztem a k�rny�ken. Fogalmam se volt, hol vagyunk. - Ha nem terelted volna el a figyelmem, most tudn�m, hogy nagyj�b�l merre van az a vissza �s magam vezetn�lek el a t�borunkhoz, de sajna mivel elvontad a figyelmem, �gy halv�ny lila…
   - Tudod, mit! – v�gott a szavamba m�rgesen. - Annyira elegem van m�r bel�led! – mondta a l�ny, majd hirtelen nekiiramodott �s beszaladt az erd�be.
   - Ne, N�ri, gyere vissza! – kiab�ltam ut�na, majd a nyom�ba eredtem. A zsebl�mpa f�ny�ben nem sok mindent l�ttam, de legal�bb hallottam az avar recseg�s�t, �gy tudtam a l�nyt k�vetni.
   Mikor azonban hirtelen elhalt a zaj, mintha egy k�vet dobtak volna a gyomromba, de szerencs�m volt: p�r m�terre t�lem csak �llt �s nem moccant. Nem kellett megk�rdeznem, hogy mi�rt. �n is �reztem. Az erd�ben, nem messze t�l�nk h�rom v�mp�r �llt.
   - Rem�lem, b�szke vagy magadra – fr�cs�gte a l�ny. – Megtal�ltuk �ket. De besz�lni te fogsz vel�k, ok�?
   - Tudod, n�ha olyan, de olyan sz�vesen… - mondtam, de v�g�l csak m�rgesen legyintettem egyet. Elj�tt az a pillanat, mikor elgondolkodtam azon, hogy mi�rt is ne b�ntsam ezt a l�nyt. Nem nagyon, csak egy sz�p jobbegyenes…

   Hirtelen megroppant egy �g. Mind a ketten arra kaptuk a fej�nket, mire a m�sik oldalon is megz�rrent a bokor. H�rman voltak k�r�l�tt�nk.

   Mire azonban megsz�lalhattam volna, a l�ny m�g�l az egyik r� akarta vetni mag�t. Nem gondolkodtam, csak cselekedtem: f�lrer�ntottam N�rit, mire azt�n a k�t karom, aminek eredetileg a l�ny tark�ja lett volna a c�lja, a homlokomat sz�ntotta v�gig. �reztem, hogy a v�rem kifr�ccsen… A v�mp�r t�l�nk k�t m�terre �llt meg, nek�nk h�ttal. Mindk�t kez�t eltartotta mag�t�l oldalra, �gy l�tni lehetett, hogy jobb kez�nek mutat�- �s gy�r�sujj�r�l elkezdett lefel� folyni a v�rem.

   A homlokomhoz emeltem a kezem. A seb nem volt t�l m�ly, nem kellett �sszevarrni, de nem �rt majd neki egy fert�tlen�t�s.

   A v�mp�r ekkor megfordult �s �n d�bbenten n�ztem r�.

   A v�rsz�v� egy n� volt. M�gpedig faj�nak egyik gy�ny�r� p�ld�nya: hossz�, gesztenyebarna haja ki volt engedve �s a derek�ig �rt. Egy combk�z�pig �r� szokny�t viselt �s egy ujjatlan fels�t. Meg nem mondtam volna, hogy egy erd�ben �l. Magass�gban egyform�k voltunk.

   - Mit keres az erd�nkben k�t vad�sz? – k�rdezte a v�mp�r, mik�zben megfordult. A szeme bord�s-pirosan villant.
   N�ri v�rakozva �s egyben s�rget�en n�zett r�m, ami alapj�n meg�llap�thattam, hogy nem felejtette el a meg�llapod�sunkat.
   - K�rdeztem valamit! – emelte fel a hangj�t a v�rsz�v�.
   - K�t embert – mondtam v�g�l. – Ketten bej�ttek az erd�be �s az�ta sincsenek meg.
   - Mi k�z�nk van nek�nk ehhez? – l�pett k�zelebb. – Az emberek egy bizonyos m�rt�kig azt csin�lnak, amit akarnak – mik�zben besz�lt, a k�t t�rsa, akiket �rz�kelt�nk, kil�ptek az erd� takar�s�b�l �s a besz�l� mell� �lltak. – J�l is n�zn�nk ki, ha minden egyes ember ut�n, aki betette ide a l�b�t, nek�nk k�ne kajtatnunk.
   - De a ti �rdeketek is – sz�lalt meg N�ri. -, hogy az emberek ne vegyenek tudom�st a l�tez�setekr�l! - Mik�zben a l�ny besz�lt, �reztem m�g egy v�mp�rt, aki k�zeledett fel�nk.
   - Nekik nem kell tudniuk arr�l, hogy ti itt vagytok – mondtam, mik�zben sz�r�san n�ztem N�rira. H�la neki, m�r �gy is egy p�r ember tudja az igazs�got.
   - �s ez �gy is lesz – sz�lalt meg a testetlen hang, majd l�that�v� v�lt, �gy mi, a v�mp�rok �s az �jonnan �rkezett egy h�romsz�get alkottunk.
   Az ismeretlen egy negyedik, id�s n�i v�mp�r volt. D�bbenten n�ztem r�: a r�ncaib�l �s abb�l, hogy s�tap�lca kell neki a j�r�shoz, nagyon-nagyon id�s lehetett. Legal�bb ezer �ves.
   - J�l gondolod – b�lintott fel�m, majd a nagysz�j� l�nyhoz fordult. – Igen is elvezeted ahhoz a k�t emberhez �ket, M�ra. Nem hi�nyzik nek�nk a Tan�cs belesz�l�sa. – mikor a l�ny m�g mindig nem mozdult, toppantott egyet a botj�val. - Indulj!
   - De Tirza… - sz�lalt meg M�ra. – Az a k�t ember m�g nem tud r�lunk. Meg fogj�k hallani, hogy nem ketten mennek oda �s akkor…
   - Csendet! – emelte fel a hangj�t Tirza. – Mind a ketten ugyanolyan j�l tudjuk, hogy te vagy a legcsendesebb, M�ra. Most pedig menjetek.
   M�ra m�g egy pillanatig n�m�n szitkoz�dott, majd megfordult �s elindult.
   - Sz�vesen, l�nyom – sz�lalt meg Tirza N�rira n�zve. Ezek szerint a l�ny gondolatban megk�sz�nte a seg�ts�get. – �s add �t �dv�zlet�nket Korn�lnak.
   D�bbenten n�ztem a n�re, de M�ra egy d�h�s toppant�ssal �tnak ind�tott.
   - Csipkedj�tek m�r magatokat! – hallatszott a l�ny d�h�s hangja. - Nem fogok napkelt�ig r�tok v�rni!
   - Engem M�ra nagyon eml�keztet valakire – jegyezte meg �rtatlanul N�ri �s a hangj�b�l �t�lve egy mosollyal k�zd�tt.
   - Ezt most mire v�ljem? – k�rdeztem, mik�zben egy �gat toltam f�lre az �tb�l.
   - Semmire – n�zte a l�ny mereven a f�ldet. – Csak felh�vtam a figyelmedet egy k�z�s von�sotokra.
   - M�gis milyen k�z�s von�sr�l besz�lsz te? – k�rdeztem, megemelve a hangom. - Gondolom nem arra, hogy ennyire j� alakom lenne… - tettem hozz� vigyorogva �s v�gigm�rtem h�tulr�l is a v�mp�rt.
   - Ha j�t akarsz magadnak, abbahagyod! – sziszegte M�ra.
   - Am�gy milyen alakr�l besz�lsz? – h�vta fel mag�ra a figyelmem N�ri. - Neked olyanod nincs. Am�gy az �lland� motyog�sodra utaltam. Te is mindig �gy motyogsz, ha valami nem k�ser.
   - Motyog�s?! – csattantam fel. - �n legal�bb csak motyogok, de a te term�szetedet kib�rni k�sz lehetetlens�g!
   - Hogy mit mondt�l?!
   - Teremt�m, hagyj�tok m�r abba! – jajdult fel M�ra, mikor m�r vettem volna a leveg�t, hogy kifejtsem a gondolatom. – Rosszabbak vagytok, mint egy id�s h�zasp�r. Mi�rt nem mondj�tok ki �s akkor mindannyian boldogan �ln�nk!!
   - M�gis mit mondjak ki? – k�rdeztem, de azt�n r�j�ttem, hogy ink�bb nem vagyok k�v�ncsi a v�laszra. – Am�gy sokat kell m�g menni?
   - M�g kb. 10 m�ter arra fel� – mutatott 11 �ra ir�ny�ba. -  A sz�ll�sotok meg abban az ir�nyban van – b�k�tt a fej�vel el�refele. – J� �jszak�t! – mondta, majd elt�nt az erd�ben.
   T�nyleg igazat mondott Tirza: M�ra olyan halkan l�pkedett, hogy nem lehetett hallani.
   - Nesze neked �tbaigaz�t�s! – jegyeztem meg �s megindultam a mutatott ir�nyba.
 

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.