Kornél

A türelmetlen vadász

   - Kornél! – nyitott be Mara a dolgozó szobámba, mire felemeltem a fejem az előttem álló iratokból.
   - Igen?
   - Ezt a levelet hozta a Tanácsi Posta… - tett le elém a lány egy borítékot. – Nem tudom, hogy mi lehet benne…
   - Én viszont igen – mondtam és a kezembe vettem a küldeményt.
   Végre. Megérkezett. Az már igaz, hogy egy jó ideje vártam már rá.
   Egy darabig még csak ültem a helyemen, majd hirtelen felpattantam.
   - Ha valaki keresne addig, amíg nem vagyok itt, a mobilomon elérhet. Mondjuk, nemsoká jövök, de akkor is…
   Mara csak bólintott és nem kérdezett semmit. Kiolvasta a fejemből, hogy mi is áll a borítékban.
   Én viszont nem tudtam kivárni az időt, hogy találkozzunk, így a sulijuk elé mentem.
   A kicsengő előtt tíz perccel érkeztem, így volt időm gondolkozni. Vajon hogy fogja fogadni a levelet?
   Tudtam, hogy Zack és Nóri egy időben végeznek, de azon egy kicsit meglepődtem, mikor együtt léptek ki az iskola kapuján. Mikor utoljára láttam őket, még ki nem állhatták egymást…
   Előbb mind a ketten egymásra néztek, majd odajöttek hozzám.
   - Kornél, minden rendben van?
   - Történt valami?
   - Semmi baj nincsen, de Zack, most azonnal velem tudnál jönni a központba? – fordultam a fiú felé, mire ő meghökkenve nézett rám.
   - Öhh… - nyögte végül. – Bocs, Kornél, de nem lehetne ezt későbbre tenni? Már elígérkeztem valahova…
   Homlokráncolva néztem rá, majd vetettem egy oldalpillantást Nórira. A lány úgy állt ott, mintha azonnal el akarna rohanni valahova. Furcsának találtam, de nem foglalkoztam vele különösebben. Most Zack fontosabb volt.
   - Sajnálom – csóváltam meg lassan a fejem. -, de nem lehet. Olyan dologról kell beszélnünk, ami nagyban befolyásolja a jövődet és nem csak a tiédet… - mondtam és vetettem még egy oldalpillantást Nórira, elvégre őt is érinteni fogja, úgy, ahogy másokat is
   - Miről van szó? – kérdezte élesen Zack. Látszott, hogy kezdi elveszteni a türelmét.
   - Ez nem utcai téma – mondtam. – Úgyhogy gyere, kövess! Szia, Nóri! - tettem hozzá, hogy érthető legyen: ez a meghívás csakis Zack-nek szól.
   Pár pillanat múlva végül a srác utánam eredt.
   - Mondd, Kornél – szólalt, mikor már mellettem jött. -, ez most tényleg ennyire fontos? Nem érne rá, mondjuk, pénteken? Elég sok dolgom lenne ma…
   - Nem gondolod, hogy ha nem lenne fontos, akkor eljöttem volna magam? – kérdeztem rá se nézve. - Inkább Ezékielt küldtem volna.
   - Ez igaz – mondta.
   A központig vezető úton azon gondolkoztam, hogy hogyan közöljem vele a jó hírt. Bár tudtam, hogy ez lesz élete egyik meghatározó döntése, mégsem akartam egyből ajtóstul rontani a házba.
   Ráadásul fogalmam se volt, hogyan is kezdjek bele; a központot ugyanis 4 és fél éve nyitottuk meg a városban Marával, így Zack, Nóri és az ő korosztályukhoz tartozó gyerekek voltak az elsők, akik nálunk végezhettek.
   Ezért aztán fogalmam sem volt, hogy milyen kihívás elé néz, vagy, hogy hogyan fogja bírni. De reménykedtem a legjobbakban, elvégre ő volt az egyik legtehetségesebb…
   A központban aztán egyenesen az irodámba mentünk.
   Leültem az asztalom mögé, de a srác megállt az ajtóban, kilincsre tett kézzel.
   - Nézd – mondtam, miközben intettem a kezemmel, hogy üljön le az egyik kényelmes székbe. -, nem tudom, hogy hogyan is mondjam meg neked, de kérlek, hogy hallgass végig türelmesen, rendben?  - kérdeztem, miközben figyeltem, ahogy helyet foglal. - Ez nekem is ugyanolyan nehéz, mint neked… - megvártam, míg bólintott, majd utána folytattam. - Tudom, hogy az utóbbi időben elég sok időt töltesz Nórival… 
   - Kornél… - vágott hirtelen a szavamba, de nem hagytam magam.
   - Nem, hagyd, hogy befejezzem – szóltam rá felemelt kezekkel, s komolyan a szemébe néztem. –  Annak, hogy nem hagytam áttenni a beszélgetésünket egy másik időpontra, egy oka van: most olyan dolgokról lesz szó, amelyek nagyban megváltoztatják a jövődet és nem csak a tiédet, hanem a központ összes tanulójáét.
   - Kornél – szólalt meg ismét. -, még mielőtt belekezdenél, annyit szeretnék leszögezni, hogy az egész csak és kizárólag miattam történt… - mondta a fiú számomra érthetetlen okokból. - Nem kell senki mást büntetned…
   Felemeltem a kezem.

  - Nyugalom, Zack – néztem rá, s nagy akaraterő kellett ahhoz, hogy ne mosolyodjak el. - Tisztában vagyok a részletekkel. Épp ezért számomra is legalább olyan nehéz ez a lépés, mint neked… És nem csak Nóri miatt…
   - Bármit is akarsz tenni – vágott ismét a szavamba. -, vállalom a következményeket.
   - Tudom – bólintottam. -, de kérlek hallgass végig és ne vágj folyton a szavamba… Épp elég kemény lesz meghozni ezt a döntést, anélkül is, hogy állandóan közbe szólnál – pirítottam rá.
   - Értettem – sóhajtott. -, hallgatok. – mondta, de legalább úgy, mintha egy halálos ítéletbe egyezett volna bele.
   - Tehát – sóhajtottam, s újra belekezdtem a mondandómba. - bizonyára érzed már, milyen sok idő telt el azóta, hogy idekerültél – mondtam, s most már nem bírtam tovább ülni: felálltam, s elkezdtem fel-alá sétálni az íróasztalom mögött. - Akkoriban kissé a viselkedésed is másabb volt. Hallgatagabb, visszahúzódóbb voltál, csak akkor beszéltél, ha szükséges volt; de ugyanakkor egy igen kemény és nem mindennapi nevelést kaptál, s ezek után a viselkedésed is érthető volt. Meglátszott az első edzések alkalmával és még azon is, ahogy Nórival viselkedtél… Jó voltál, de... mégsem voltál kiváló. Akkoriban még csak egy tehetséges fiatalember állt előttem, semmi több.
   - Amennyire meg tudtalak figyelni – folytattam. -, vadabb, követelőzőbb, olykor veszedelmesebb voltál, mint a legtöbb tanítványom. Épp ezért határoztam el, hogy jót tenne neked egy kis változás, így aztán nem is elleneztem a Nórival való kapcsolatodat… Nem akartam beleszólni a kettőtök ügyeibe, de…
   Már vette volna a levegőt, hogy ismét közbe szóljon, ezért egy szúrós pillantással elhallgattattam.
   - Folytatom: a cél az volt, hogy felfigyelj a hiányosságaidra mellettük… hiszen hiába vagy jó harcos és kemény ellenfél, ha csak egy gép vagy és nincsen benned érzelem. Ami ugyebár az igaz harcos ismérve. De most… Azt hiszem, ami ezután következik, abba már nekem nem sok beleszólásom van…
   Elgondolkoztam, hogy hogyan is lehetne jól folytatni. Talán már eléggé felkészítettem…
   - Kornél – szólalt meg, kihasználva a pillanatnyi szünetet -, tudom, hogy nem voltam mindig olyan, mint most. Ugyanakkor... nem értelek. Mindez… hogy kapcsolódik… ide?
   - Zack, megengednéd, hogy befejezzem?? Ki tudnád bírni még pár percig? – néztem rá mérgesen.
   - Nézd – mondta és kihúzta magát a székben; látszott rajta, hogy elhatározta magát, minden rosszra felkészült. -, most már szerintem eleget húztad az időt, kinyögnéd végre, hogy miért vagyok itt?
   - Zakariás! – emeltem fel a hangom. - Ha még egyszer közbeszólsz, esküszöm, hogy hamarabb látod a csillagokat az égen, minthogy este lenne! Megtennéd nekem, hogy csendben megvárod, amíg befejezem? Utána annyit beszélhetsz, amennyit csak akarsz…
   Megvártam, hogy dühösen bólintson, csak aztán folytattam, bár az biztos, hogy nem kellett kávét innom ahhoz, hogy magasabb legyen a vérnyomásom.
   - Szóval – kezdtem bele ismét, sokadjára. - ez a hosszú bevezetés azért kellett, hogy megértsd, mi vezetett arra a döntésre, amit most fogok meghozni. Ott hagytam abba, hogy nem várt változás jött létre... Még pedig nem más, mint Nóri hatására. Minél több időt töltöttél vele együtt, annál bizonyosabbá vált számomra ez a változás: már nem voltál olyan beképzelt és egyre figyelmesebb lettél másokkal is… Összességében véve az ötlet a vártnál is jobban sült el és immár egyre inkább hasonlítasz egy igazi vadászra. Nos, miután végre sikerült végigmondanom és csak egy párszor szakítottál közbe, végre elmondhatom, miért is hívtalak most ide: elsőként szeretnék gratulálni.

   - Gratulálni? – kérdezte zavartan. – Mégis mihez?
   - Az előléptetésedhez – mondtam, s átadtam neki a borítékot az értesítéssel. – Jobban mondva még csak az előterjesztéséhez. A kinevezés majd csak a feladatod végrehajtása után következik, de a Tanács beleegyezett, hogy már most, a gimnáziumi éveid befejezése előtt megkapd a saját feladatodat és ha megfelelő eredményekkel elvégzed, akár még az érettségid előtt hivatalos vámpírvadász lehetsz…

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.