Zack

Rossz el��rzet

   Csak �lltam �s d�bbenten n�ztem az Ap�mra. Nem is olyan r�g besz�lt�nk telefonon �s egy sz�val sem mondta, hogy ide akarna j�nni.
   Legsz�vesebben odaugrottam volna el�, megragadtam volna a karj�t, hogy elh�zzam onn�t, nehogy �sszetal�lkozzon Anyuval, de mire m�r elhat�roztam magam, Anyu megjelent mellettem.
   L�legzetvisszafojtva v�rtam a robban�st. Igaz, hogy nem is olyan r�g besz�ltek telefonon, de az eg�szen m�s, hogyha �sszefutsz az exeddel valahol.
   A k�nos helyzetet Korn�l �s egy idegen v�mp�r oldotta meg, ugyanis egyszerre l�ptek oda hozz�nk.
   A v�mp�r – a faj�nak tulajdons�gaihoz h�ven – magas volt, v�kony �s ijeszt� aura vette k�rbe. Hulla feh�r b�re volt �s egy�ltal�n nem mondhatn�m j�k�p�nek. Vagy �pp vonz�nak a m�sik nem sz�m�ra.
   - Ha megengeded, bemutatn�m �ket – mondta Korn�l h�v�sen, amit�l a szem�ld�k�m a homlokomra szaladt. Sose hallottam m�g ezt a hangnemet a "f�n�k�mt�l". –  Tak�ts N�ra, Orosz Zakari�s – mondta, s egyenk�nt r�nk mutatott. – Az �r pedig a Tan�cs Bizalmasainak a vezet�je, �ben�zer.
   Az etikett el��rta, hogyha egy Tan�cstaggal tal�lkozunk, a jobb kez�nket �k�lben a sz�v�nk f�l� kell tenni, majd meg kell hajolni, a fejet is meghajtva. Mi pedig �gy is tett�nk.
   Anyu�k ott �lltak m�g�tt�nk �s – ha j�l sejtem – nem igaz�n �rtett�k, hogy mi folyik itt, de a hely�k�n maradtak, s mi t�bb, nem t�rt ki k�z�tt�k a Harmadik Vil�gh�bor�.
   Felemeltem a fejem �s egy s�t�t szemp�rba esett a tekintetem. Tiszt�ban voltam vele, hogy kivel �llok szemben, �gy megpr�b�ltam ki�r�teni a fejem, mentes�teni minden gondolatt�l.
   A v�mp�r azonban �th�zta a sz�m�t�saimat, ugyanis fel�m fordult. A f�ny a retin�ira esett, s meg mertem volna esk�dni r�, hogy lil�s be�t�s� a szeme sz�ne.
   - �rvendek a tal�lkoz�snak – sz�lalt meg N�ri, de a v�mp�r figyelmen k�v�l hagyta a l�nyt. Csakis r�m figyelt.
   - Zakari�s, rem�lem, elfogadod az aj�nlatot – mondta.
   - M�g nem d�nt�ttem – v�laszoltam pillanatnyi sz�net ut�n, majd �nk�ntelen�l is N�ri fel� n�ztem, egy fut� pillant�s erej�ig.
   - �rtem - b�lintott a v�mp�r hosszas hallgat�s ut�n. – Nos, ha megbocs�totok, most nekem mennem kell.
   - Ilyen hamar itt hagy minket? – bukott ki N�rib�l a k�rd�s, mire a v�mp�r – legjobb tudom�som szerint most el�sz�r – a l�nyra pillantott.
   - Sajnos nem csak fecseg�sb�l �ll az �letem… - v�laszolta a v�mp�r kioktat� hangon, mire bennem felfortyant a d�h. Miel�tt azonban m�g leveg�t vehettem volna, Korn�l a szavamba v�gott, t�le szokatlan, g�nyos hangs�llyal.
   - V�gleg itt hagysz minket, vagy m�g sz�m�thatunk a jelenl�tedre? – k�rdezte.
   - M�g maradok – nyugtatta meg Korn�lt, de az arca �s a szeme nem mosolygott. –, de ha megbocs�totok… - utolj�ra m�g a szemembe n�zett �s meglep�dve vettem �szre, hogy nem csakhogy lil�s be�t�s� a szeme sz�ne, hanem t�nyleg lila. Csak �ppen olyan s�t�t, hogy az m�r feket�nek hat…
   A v�mp�r elsietett.
   Egy darabig m�g mindenki d�bbenten n�zett a v�mp�r ut�n. �n t�rtem legels�nek mag�hoz.
   - Korn�l, mi ez az eg�sz?
   - M�rmint? – k�rdezett vissza.
   - A viselked�sed – mondtam. – Eddig m�g sose viselkedt�l �gy �s nem hiszem, hogy ezt �rn� el� az etikett…
   Korn�l azonban nem figyelt r�m, ehelyett a sz�leimhez fordult, majd v�g�l egy sz�v�lyes "�rezz�k j�l magukat"-tal – amely sokkal ink�bb � volt, mint az el�z� hideg viselked�s� Korn�l -, otthagyott minket.

   Homlokr�ncolva n�ztem Korn�l ut�n. Rossz el��rzetem volt, de nem tudtam megmagyar�zni az ok�t. �s akkor leesett.
   - N�ri… - sz�laltam meg idegesen, de a l�ny m�r nem �llt mellettem. K�rben�ztem; a folyos�n, ahol �lltam, kisebb-nagyobb csoportokban fell�p�k voltak minden�tt, de a l�nynak �s a sz�leimnek nyoma sem volt.
   Pont most t�nik el, mikor sz�ks�gem lenne r�…
   Elindultam az edz�terem fel�. Minden�ron meg akartam keresni a l�nyt �s megbesz�lni vele a dolgokat… Rem�nykedtem benne, hogy � is �szrevette, �gy nem kell sokat magyar�znom…
   Vajon hol lehet?
   K�r�lbel�l t�z percnyi keresg�l�s ut�n a k�nyvt�rban bukkantam r�. A bar�tn�ivel �llt az ablakn�l, s nevetve csacsogott vel�k. Odasiettem hozz�.
   Mikor �szrevette, hogy k�zeledem, egyb�l lehervadt a mosoly az arc�r�l �s fel�m fordult.
   - N�ri, besz�lhetn�k veled? – k�rdeztem a l�nyt�l, mikor oda�rtem hozz�.
   - Minden rendben? – k�rdezte �s homlokr�ncolva n�zett r�m.
   - Igen… - v�gtam r�, de azt�n meggondoltam magam. – Vagyis nem… nem tudom…
   - Mondd csak el nyugodtan el�tt�nk! – sz�lalt meg Eszter, s mikor d�bbenten-k�rd�n r�n�ztem, elmosolyodott. – Azt hitted, nem vessz�k �szre? Pont mi? J�zusom, hiszen a napn�l is vil�gosabb, hogy egy�tt vagytok!
   D�bbenten n�ztem N�rira, amit�l a l�ny elpirult.
   - Tegnap j�ttek r�, az �vz�r� ut�n – magyar�zta a l�ny. -, ugyanis nem tudom, hogy ki hagyott egy piros foltot a nyakamon…
   - Na j�, majd ezt m�g megbesz�lj�k – mondtam. – De amit akarok mondani… Nem igaz�n vagyok benne biztos, hogy j� �tlet, ha �k is hallj�k… - mondtam �s v�gign�ztem a l�ny bar�tn�in. Nem arr�l volt sz�, hogy nem b�ztam benn�k, csak h�t… Elv�gre ha igaz amit mondok… Ha kit�r a p�nik…
   - B�rmit mondhatsz el�tt�nk – mondta No�mi.
   - V�mp�ros dolgokat is? – k�rdeztem k�telkedve, azonban miel�tt v�laszt kaphattam volna, n�gy �rny�k vet�d�tt mell�nk.
   - Mi ez a csoportosul�s? – hallottuk Rebeka hangj�t, majd a l�ny, �rmin, Robi �s Sanyi l�pett oda hozz�nk.
   - Zack mondani akar valamit… - s�hajtott Anna. -, de m�g mindig nem b�kte ki…
   - J�l van na – visszakoztam. – De nem akarok felesleges p�nikot kelteni - n�ztem r� a l�ny bar�tn�ire.
   - Mir�l van sz�? – n�zett r�m homlokr�ncolva Rebeka.
   - Ok� – f�jtam ki a leveg�t. – El�tte csak egy k�rd�s: N�ri, felfigyelt�l r�, hogy milyen sz�n� volt �ben�zer szeme?
   A l�ny szem�ld�k r�ncolva gondolkozott, majd lassan megr�zta a fej�t.
   - Csak annyira eml�kszem, hogy s�t�t, tal�n fekete – mondta a l�ny. – Mi�rt?
   - J�, mindegy – legyintettem. – M�sik ir�nyb�l k�zel�ts�k meg a dolgot. Volt valaki k�z�letek k�zel a Tan�cstaghoz? M�rmint �ben�zerhez?
   - M�gis mi ez a k�rd�s? – �rtetlenkedett No�mi.
   D�h�sen legyintettem.
   - M�rmint vad�sz. Volt? – k�rdeztem ism�t �s �reztem, hogy kezdem elvesz�teni a t�relmemet.
   - A sz�leim m�g�tte �lnek a sorban – mondta �rmin v�llat vonva.
   - �n meg egy p�rszor elmentem mellette – n�zett r�m Robi.
   - Ok�. – n�ztem r�juk b�logatva. – �s �rz�kelt�tek a jelenl�t�t?
   - Hogy mi? M�rmint… - gondolkodott el Robi. – Nem.
   �reztem, hogy diadalmasan felcsillan a szemem. Kett�b�l kett�, stimmt.
   - Ugyan m�r! – sz�lalt meg vigyorogva Sanyi, mikor l�tta a reakci�mat. – Hisz vagy sz�z v�mp�r van k�r�l�tt�nk! Lehetetlen megk�l�nb�ztetni, hogy ki kicsoda!
   - �pp ez az! – v�gtam r� idegesen. – Senki soha nem venn� �szre, hogy ha valaki �rz�kelhetetlen!
   Mindenki �rtetlen�l n�zett r�m.
   - Ezt m�g hogy �rted? – k�rdezte gyorsan N�ri.
   - Figyeljetek – magyar�ztam. – Most, a k�zpontban itt vagyunk vagy sz�zan. V�mp�rok, vad�szok vegyesen. Ez egy t�k�letes hely valakinek, aki �rz�kelhetetlen.
   - Szerinted a Tan�cstag �rz�kelhetetlen? J�, hogy nem lila a szeme! – nevetett Rebeka, �m mikor l�tta, hogy nem nevetek vele, elkomorodott. - Ugyan m�r Zack, ez h�lyes�g!
   - Mi�rt lenne az? – k�rdeztem. – Am�gy pedig s�t�tlila a szeme.
   - Na, v�rjatok! – sz�lalt meg Robi. – Most mi van? – k�rdezte kett�nk k�z�tt j�rtatva a tekintet�t.
   - Zack szerint �ben�zer, a Tan�cstag, egy �jfajta, gonosz v�mp�r – s�hajtott Rebeka, mik�zben a szem�t forgatta.
   Mindenki d�bbenten n�zett r�m, majd N�ri mag�hoz t�rt.
   - Ok� – b�lintott. – Honnan veszed, hogy az?
   - Sorolom: lila szem, �rz�kelhetetlen, senki, soha m�g nem l�tta a k�zpontban, r�ad�sul Mara l�tta �t �s fur�n viselkedett, nem, N�ri?… - mikor a l�ny b�lintott �s senki m�s nem reag�lt, folytattam. - N�zd logikusan a dolgot! – mondtam, mik�zben a k�nyvt�r ki�r�lt k�r�l�tt�nk. Az el�ad�s folytat�dott. - Ki az, akire soha, senki nem gyanakodna, hogy egy gonosz v�mp�r? Ki az, akiben mindig mindenki biztos, hogy nem az emberev� v�mp�rok mellett van?
   - Egy k�zpontvezet� – tippelt Eszter.
   - �s ha az illet� v�mp�r, de gonosz? – mutattam r� a l�nyra. – Ki az, akir�l soha fel nem mer�lne, hogy ellen�nk van?
   - A k�zpont Bizalmasainak a vezet�je – mondta Rebeka. – Mondjuk olyan, mint Mara.
   - Vagy egy Tan�cstag – mondta alig hallhat�an N�ri.
   - Pontosan – b�lintottam a l�nyra, hogy v�gre van valaki, akinek ez is megfordul a fej�ben. - R�ad�sul egyik m�sik Tag se j�tt el, �gyhogy m�g ez s �sszev�g…
   - Ez abszurd… - mondta elhal� hangon Rebeka.
   Sorban v�gign�ztem a t�bbieken: l�tszott, hogy mindenki v�giggondolja a dolgokat, s ahogy r�n�ztem az arcukra, m�r tudtam: nem tartj�k teljesen s�letlens�gnek a felvet�sem.
   - De az – sz�lalt meg v�g�l Sanyi -, hogy m�g nem j�rt a k�zpontban, nem bizony�t semmit.
   - J� – adtam meg magam. -, de szerinted az tot�l v�letlen, hogyha pont most jelenik meg, egy bemutat� nap keret�ben?
  - J�zusom, Zack! – sz�lt r�m Rebeka. – Ennyire p�nikot akarsz kelteni?! � egy Tan�cstag! Nem gondolod, hogy egy sz�z sz�zal�kig megb�zhat� embert tesznek egy ilyen felel�ss�gteljes posztra?!
   - �s te meg nem gondolod – k�rdeztem vissza. -, hogy azokat az emberk�ket sim�n �t lehet v�gni?!
   - Ok�, ok� – sz�lalt meg N�ri. – Hagyj�tok abba! Sim�n ut�na lehet j�rni a dolognak.
   - �s hogyan? – tette fel a k�zenfekv� k�rd�st Sanyi. – M�rmint nem k�teked�sb�l mondom. – tette hozz�, mikor l�tta, hogy az arcom els�t�t�l.
   - Ut�na megy�nk – mondta N�ri. - Zack, nem l�ttad v�letlen�l, hogy hova ment?
   - Passzolom – vontam meg a v�llam.
   - Na, j�, ok� – mondta Rebeka legnagyobb meglepet�semre �s �tvette az ir�ny�t�st. – Most k�l�nv�lunk – n�zett sz�t a fel� fordul� arcokon. –, ok�, most az egyszer a civileket is be lehet venni… Sz�val k�tf�s csapatokra oszlunk, s megkeress�k a v�mp�rt. Megpr�b�ljuk k�vetni, esetleg elcsalni egy olyan helyre, ahol m�r lehet �rz�kelni. Ha Zack-nek igaza van �s semmit nem �rz�nk, akkor…
   - Nem t�vedek! – v�gtam a szav�ba.
   - … felt�n�s n�lk�l m�g tov�bb csaljuk, mik�zben a csapat m�sik fele riad�ztat – fejezte be nyomat�kosan a l�ny. – Ha pedig t�vedsz, akkor nincs semmi baj. Nem kell a p�nik. Vil�gos?
   A l�ny k�rben�zett, egyenesen az emberek szem�be, mire mindenki b�lintott.
   - Ok�. – b�lintott Rebeka. – Most pedig v�ljunk sz�t – adta ki az utas�t�st a l�ny, amivel elnyerte az elismer�semet.
 

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.