Zack

Mi lesz ebb�l?

   A l�ny kez�vel a kezemben navig�ltam magunkat a t�megben. Mik�zben utat t�rtem az ember�radatban, az el�tt�nk �ll� feladaton t�prengtem.
   Abban azonban sz�z sz�zal�kig biztos voltam, hogy nem t�ved�nk.
   De, hogy mi lesz ebb�l az eg�szb�l, az egy nagyon j� k�rd�s.
   - N�ri! Zack! – hallottam egy hangot a t�megben, majd Alexet pillantottam meg, fel�nk k�zeledni. – Merre voltatok?  - k�rdezte, mik�zben �tpr�selte mag�t k�t besz�lget� feln�tten. - M�r kezdtem… Mi t�rt�nt? - n�zett r�nk d�bbenten. - Olyan… furcs�n n�ztek… Minden rendben? – k�rdezte.
   N�ri �s �n v�ltottunk egy pillant�st, majd a l�ny az �ccse fel� fordult.
   - N�zd, most jobb lesz, ha kimaradsz a dologb�l – mondta v�g�l. – Ha majd k�rdezi �s azt mondod, hogy te semmir�l nem tudt�l, nem lesz akkora nagy hazugs�g…
   R�n�ztem a l�nyra, de N�ri m�r elfordult. Ekkor azonban, legnagyobb meglepet�semre, Alex megragadta a n�v�re karj�t �s visszaford�totta maga fel�. Pontosan ugyanolyan arckifejez�ssel n�zett a l�nyra, ahogy � szokott n�zni, ha valamib�l ki akarom hagyni, s ett�l elmosolyodtam: ha abb�l indulok ki, hogy milyen neh�z volt N�rit ler�znom, akkor most se sz�m�thatunk semmi j�ra.
   - Nem! – csattant a k�ly�k hangja, mire egy j� p�ran fel�nk fordultak, de Alex nem sokat t�r�d�tt vele �s folytatta. – Most pedig elmondod, hogy mi a baj!
   A sr�c �s N�ri egy hossz� pillanatig farkasszemet n�ztek �s �n komolyan elkezdtem azon gondolkodni, hogy nem k�ne-e beleavatkoznom, mikor N�ri csendesen megsz�lalt.
   - Alex, b�zol bennem?
   - Tess�k? – k�rdezett vissza a sr�c d�bbenten.
   - Mert ha igen, akkor… - mondta N�ri, s szomork�san n�zett az �ccse szem�be. – Sz�lj mindenkinek, akinek csak tudsz… Menjetek… hagyj�tok itt a k�zpontot…
   - Mi van?! – n�zett r�m Alex. – Mi folyik itt?
   Ha azt rem�lte, hogy �n majd �rtelmesebben el tudom magyar�zni neki a dolgokat, h�t t�vedett.
   - Gyanakszunk valamire – mondtam. - �s ha igazunk van… De ha t�ved�nk, �gy legal�bb t�ged nem kever�nk bele…
   Tudtam, hogy a k�ly�k nem sok mindent �rt a szavaimb�l, de – becs�let�re legyen mondva - kih�zta mag�t �s s�rtett pillant�st vetett mindkett�nkre.
   - Azt hittem, megb�zhatok bennetek �s ti is megb�ztok bennem, de… - mondta �s csal�dottan megcs�v�lta a fej�t.
   - Alex! – kiab�lta N�ri, s a szem�be k�nnyek gy�ltek. – H�t nem �rted?! Nem fogod fel?! Egy p�ran most, nem is olyan sok� fogjuk megszegni a legf�bb szab�lyt: a vezet�nk tudta �s beleegyez�se n�lk�l cseleksz�nk – nem mintha ez lenne az els� eset�nk… - , s r�ad�sul m�g egy Tan�cstagot is belekever�nk! Ha igazunk van… ne k�rdd, hogy v�gign�zzem az �cs�m hal�l�t!
   L�ttam, hogy Alex m�g mindig nem fogja fel, amit N�ri annyira pr�b�l elmondani, de pont a l�nyeget, amit�l �ssze�llna a k�p a sr�c fej�ben, pont azt hagyja ki.
   - �ben�zer szerint�nk �rul� – mondtam v�g�l, mintegy magyar�zatk�ppen. – S ha igazunk van, meg fogja t�madni a k�zpontot. Most – mondtam, mire N�ri ijedten fordult fel�m.
   Ki tudtam olvasni a tekintet�b�l, hogy mire gondolt: t�l l�nyegre t�r� voltam, de h�t az �ccse m�r 13 �ves �s nem 13 h�napos. Biztos voltam benne, hogy meg tudja em�szteni a dolgokat �s igazam is volt.
   Alex el�bb d�bbenten n�zett r�nk, majd, miut�n t�ltette meg�t a dolgon, k�zelebb l�pett a n�v�r�hez �s v�gigsim�tott az arc�n.
   - N�ri – sz�lalt meg v�g�l. -, megyek, sz�lok anyu�knak �s bevonok p�r embert. Mit mondjak nekik? – k�rdezte a kez�t m�g mindig a n�v�re arc�n tartva, de m�r fel�m fordulva.
   - Akiben megb�zol �s tudod, hogy k�pesek arra, hogy k�rdez�sk�d�s n�lk�l elhiggy�k, ha baj van – mondtam.
   - Rendben – b�lintott a k�ly�k, s be kellett ismernem, hogy m�r nem egy 13 �vek kiskamasz �ll el�ttem, hanem egy v�mp�rvad�sz.
   A sr�c m�r elfordult, hogy elinduljon, de N�ri megragadta a kez�t.
   - De Alex – sz�lalt meg a l�ny csendesen, az �ccse szem�be n�zve. – Ha valami bajod esik…
   - Elfelejtesz egy apr� r�szletet – h�zta ki mag�t a sr�c. – Tudok vigy�zni magamra, nem vagyok m�r gyerek �s – egy halv�ny mosoly jelent meg az arc�n. -, az �cs�d vagyok…- azzal elt�nt a t�megben.
   N�rira n�ztem, de a l�ny �rtetlen�l n�zett az �ccse ut�n.
   - Azt akarta mondani – magyar�ztam. -, hogy � is olyan er�s, mint te.
   - De �n nem vagyok er�s! – mondta a l�ny az ajk�ba harapva.
   - De az vagy! – mondtam, majd homlokr�ncolva n�ztem r�. Nem olyan volt, mint szokott. Odal�ptem hozz� �s megr�ztam a v�ll�t. - N�ri, mi van veled?! T�rj m�r magadhoz!
   - �n… - ny�gte a l�ny. – �n… Nekem ez nem megy… - mondta �s idegesen a haj�ba t�rt.
   - Tess�k?! – n�ztem r� �rtetlen�l. Mi van?!
   - �n nem vagyok er�s… - ism�telte meg a l�ny �s most m�r a szemembe n�zett. Abb�l nem tudtam m�st kiolvasni, csak zavart. - �n nem tudom csak �gy… olyan egyszer�en venni a dolgokat… �n…
   - N�ri! – emeltem fel m�g jobban a hangom, mire egy p�ran a t�megb�l r�nk n�ztek. – Te volt�l az, aki nem esett sz�t, mikor megt�madt�k a v�mp�rok! Te volt�l az, aki v�g�l is megmentette akkor az �letemet! Nem par�zt�l be akkor, amikor a fasorban sem volt seg�ts�g, de most, mikor csak annyit k�ne tenned, hogy kih�zod magad �s egynek k�ne lenned abb�l a maroknyi emberb�l, akiknek es�lye van megmenteni a k�r�l�tt�nk l�v�ket, feladod?!?!
   Ekkor villant �t a fejemen Korn�l egyik mondata: N�la k�t dolog szokott el�fordulni: vagy leblokkol �s akkor m�g a legegyszer�bb dolgokat is elpusk�zza, vagy felp�r�g �s akkor nincs, ki meg�ll�tsa…
   Hirtelen beugrott, hogy mivel tudn�m �szhez t�r�teni, m�g miel�tt valami rossz dolog t�rt�nne, de att�l, hogy kimondjam, undorodtam magamt�l. Egyszer meg�g�rtem, hogy soha t�bb� nem b�ntom �t, hiszen az olyan lenne, mintha saj�t magamban forgatn�m meg a t�rt. Erre most m�gis meg kell tennem.
   Belen�ztem a szem�be, s mikor abb�l a p�nikon k�v�l m�st nem tudtam kivenni, d�ntenem kellett: vagy megb�ntom �t, amit�l azt�n mag�hoz t�r �s megmentem az �let�t, vagy �r�kre elvesz�tem…
   Lehunytam a szemem �s d�nt�ttem. Rem�lem, egyszer majd meg tudsz ez�rt bocs�tani…
  - Tudod mit? – vettem el� egy r�gi fegyvert: a haragot. S hirtelen nem tudtam eld�nteni, melyik�nknek fog jobban f�jni az, amit mondani fogok. – Menj ink�bb! T�nj el innen! Nincs sz�ks�g egy ilyen buta lib�ra, aki… egyszer�en leblokkol, mikor sz�ks�g lenne r�! Csak egy p�ran vagyunk, erre most m�g j�ssz te is… Hagyd ink�bb a fen�be a dolgot �s h�zz el a t�bbiekkel egy�tt!
   Ut�ltam magam, ami�rt kimondtam azokat a szavakat, amikr�l tudtam, hogy f�jni fognak neki. Mi t�bb, m�r nem voltam benne biztos, hogy melyik�nknek f�jnak jobban.

   �gy l�tszik, a tervem bev�lt: N�ri egy pillanatig d�bbenten meredt r�m.
   - Hogy mi?
   - Azt hittem, enn�l te er�sebb vagy – n�ztem bele a szem�be. – Azt hittem, neked ennyi meg sem kottyan. Harcolt�l a v�mp�rokkal! �nk�nt bement�l egy idegen erd�be! A norm�lis ember m�r r�g hanyatt-homlok menek�lt volna, de te, te nem! Erre most itt vagyunk a k�zpontban, ahol m�g seg�ts�g is van, erre leblokkolsz?! Ez nem te vagy!
   A l�ny azonban, ahelyett, hogy le�llt volna vitatkozni velem, ink�bb csak m�g jobban mag�ba roskadt.
   - F�lek, Zack! – mondta a l�ny. – Ha t�rt�nik valami…
   - Akkor nem az vagy, akinek megismertelek – cs�v�ltam a fejem. – Ink�bb menj ki! Hagyd el a k�zpontot a t�bbiekkel egy�tt! Ha nem vagy r� k�pes, �n meg�rtem, de akkor legal�bb ne h�tr�ltass…
   Ez a mondat v�gre eljutott a tudat�ig, ugyanis felkapta a fej�t, majd iszonyat d�h�sen meredt r�m.
   - K�ssz, Zack! – kiab�lta � is. – De tudod, mit? H�zz el ink�bb te b�d�s francba, de �n nem hagyom el a k�zpontomat!

   Sarkon fordult �s elrobogott. Ut�ltam magam �rte, hogy b�ntanom kellett. De ha ez az, amire sz�ks�ge volt, hogy visszat�rjen a val�di �nmag�hoz, �m legyen. B�r bel�l, azt hittem, mindj�rt �v�lt�k.

   A sz�npad fel� fordultam, mikor l�ttam, hogy egy alak felm�szott a fel�ll�tott sz�npadra, s megkaparintva a mikrofont, besz�lni kezdett.
   - �h… - mondta. – Iz�… H�lgyeim �s uraim – hallottam Rebeka hangj�t a hangsz�r�kb�l. -, nyomat�kosan megk�rek mindenkit, hogy hagyj�k el a k�zpont ter�let�t! Ha maradnak, annak el�rel�thatatlan k�vetkezm�nyei lehetnek �s…
   A mondat v�g�t azonban elnyelte egy hatalmas erej� robban�s.
  Megh�lt a v�r az ereimben. Ilyen… nincs…
  A p�nik abban a pillanatban kit�rt. Rebeka azonban nem blokkolt le: leugrott a sz�npadr�l �s elt�nt a t�megben. Ami sz�momra a legmegd�bbent�bb volt, az az, hogy Korn�l �s Mara, mintha csak erre v�rtak volna, mind a ketten elkezdt�k kiadni a parancsokat.
   - A bej�ratokat �s az ablakokat lez�rni! – kiab�lt Mara a hozz� tartoz� Bizalmasoknak, mire azok azonnal, futva elindultak teljes�teni a parancsot.
   - A v�szkij�ratokat kinyitni! – hallottam Korn�l hangj�t a t�megben, s �n is elindultam fel�. – Biztos�ts�tok a kij�ratokat! – mondta �pp M�rknak, mikor oda�rtem hozz�juk. – Ki kell menek�ten�nk innen mindenkit. – Hirtelen oldalra kapta a fej�t, de m�r akkor �n is l�ttam, amit �: egy csapat v�mp�rt, akik nem seg�teni j�ttek. – A… - olyan cifr�t k�romkodott, amit m�g soha nem hallottam t�le.
   Az eg�sz olyan hamar elkezd�d�tt, hogy szinte m�g megnyikkanni sem maradt id�m. Az egyik pillanatban m�g minden rendben van, a m�sikban pedig m�r kit�rt a p�nik �s mindenki menek�lt, amerre l�tott.
   El�kaptam a fegyveremet, s a menek�l� emberek k�z�tt szlalomozva rohantam, hogy megakad�lyozzam a trag�di�t. Azonban mire oda�rtem, Mara m�r harcba bonyol�dott, s d�bbenten vettem tudom�sul, hogy az, amit �r�n l�ttunk t�le, s az, amit most bemutatott, mer�ben k�l�nb�zik egym�st�l.
 

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.