N�ri

AZ �J SR�C

   D�bbenten n�ztem a fi� ut�n. Egy vad�sz volt. M�r megszoktam, hogy a suliban egyed�l �n vagyok az egyed�li vad�sz, �gy �rdekl�dve v�rtam, hogy hogyan fogunk tudni egy�tt dolgozni a suli v�delm��rt – m�r ha besz�lhet�nk v�delemr�l, hiszen az elm�lt h�rom �vben egyetlen egy v�mp�r m�g csak a suli k�zel�be se t�vedt, de ki tudja, mit hoz a j�v�? – �s a k�zpontban.

   Megfordultam, az oszt�lyterem fel� vettem az ir�nyt, �s m�r megint hatalm�ba ker�tett a j�les� izgalom, hogy �jra l�thatom az eg�sz oszt�lyt. A k�vetkez� pillanatban pedig teljesen megfeledkeztem a j�vev�nyr�l.A term�nk, amely a m�sodikon volt, semmit sem v�ltozott; amikor bel�ptem, ugyanazok a feh�r falak, a z�ld t�bla, a sz�rke, t�ml�s, p�rn�zott tan�ri sz�k, a feh�r csipkef�gg�ny a k�k s�t�t�t�vel, �s 3 �ve ugyanazok az arcok fogadtak, mint kilencedikben.
   - N�ri! – harsant egy ki�lt�s, �s �n mosolyogva fordultam a hang ir�ny�ba.
   V�gre ott voltak. Ott �lltak a terem el�ls� r�sz�ben: Anna, Eszter, No�mi, D�ri �s Enik�. �k voltak a legjobb bar�tn�im a suliban, s az egyetlenek, akik tudtak a vad�sz �nemr�l.
   Eszter, aki mellett evidensk�nt �ltem, 170 centi k�r�li, barna haj� �s szem� – b�r szerinte a szeme ink�bb z�ldes barna, de szerintem a barn�hoz k�zelebb �ll – l�ny volt. Sokat barnult a ny�ri sz�net alatt, barna szeme azonban boldogs�gt�l csillogott.
   El�ttem, ugyancsak az ablak mellett Anna �lt, s mint mindig, most is nadr�gban fesz�tett. Barna haj�t l�farokba k�t�tte, s kellett vagy f�l perc, mire r�j�ttem, hogy m�r nem hordja a szem�veg�t. Belen�ztem a szem�be: az barna volt, s megnyugodtam. Ha valami miatt ideges vagy m�rges lett, a szeme befeket�lt.
   No�mi, aki Eszter el�tt �lt, sz�les mosollyal az arc�n fogadott; a nap kisz�vta a haj�t, s most m�g sz�k�bb volt, mint valaha.
   Enik� Anna el�tt �lt; a barna szem� �s haj� bar�tn�m�n egyed�l a haj�nak hossza v�ltozott a ny�ron: most m�r a cs�p�j�ig �rt. Barn�s-z�ld szeme vid�man csillogott.
   Egyed�l D�rin nem l�ttam v�ltoz�st: velem hasonl� magass�g� bar�tn�m barna haja ugyan�gy hull�mzott, mint mindig, mogyor�barna szem�ben pedig boldogs�g t�kr�z�d�tt.
   Egyenesen a bar�tn�imhez siettem, s a k�vetkez� f�l percben egy hatalmas �lel�sben csak szorongattuk egym�st. Hi�ba tal�lkoztunk a ny�ri sz�net szinte minden het�ben, j�l esett �jra l�tni �ket.
   Nem zavartattuk magunkat, hogy az �ra m�r legal�bb k�t perce tartott: egym�st t�lharsogva mes�lt�k, hogy mi t�rt�nt, am�g nem tal�lkoztunk, s szinte meg se hallottuk a m�sikat. Az volt a l�nyeg, hogy min�l gyorsabban elmondjuk az �rdekesnek t�n� r�szleteket.

   Azonban ezeknek az �r�mteli perceknek is hamar v�ge szakadt, mikor az oszt�lyf�n�k�nk az �j ellen�rz�kkel a kez�ben bel�pett a terembe. A n� semmit sem v�ltozott az elm�lt 2 �s f�l h�napban, legfeljebb csak m�g jobban hasonl�tott egy els�bbs�gad�s k�telez� t�bl�ra: magas volt, v�kony, s a haja pont olyan h�romsz�gben �llt, mint az eml�tett t�bla.
   Mik�zben el�adta az ilyenkor megszokott besz�d�t, mi hatan folytattuk az �ra elej�n f�lbev�gott besz�lget�s�nket, fittyet h�nyva a d�h�s �s s�r� sz�longat�sokra.
   Kicseng� ut�n a hely�nk�n maradtunk, kiv�ve Esztert, aki leszaladt a f�ldszintre megkeresni Fannit, az egyik bar�tn�j�t, hogy megbesz�lj�k, melyik t�vols�gi busszal mennek haza. Bar�tn�m ugyanis vid�ken lakott, s ink�bb minden nap bej�rt, mintsem az iskola koll�gium�ba k�lt�z�tt volna.

   – Semmi kedvem 5 m�sik l�nnyal osztozkodni a szob�n meg a f�rd�n. Ink�bb felkelek f�l hatkor! – mondogatta mindig, valah�nyszor sz�ba ker�lt a t�ma.

   Azonban alig telt el p�r perc, m�ris futva berobbant a terembe, nem t�r�dve az oszt�lyt�rsaink meglepett pillant�saival.
   - El nem tudj�tok k�pzelni, kit l�ttam! – huppant le a mellettem lev� sz�kre, s egy hatalmas vigyor jelent meg az arc�n.
   - H�t, nem, de fogadjunk, mindj�rt megtudjuk – s�hajtott Anna, mik�zben v�ltottunk egy pillant�st. M�r sejtett�k, hogy hov� fogunk kilyukadni, de az�rt �gy tett�nk, mint aki m�gsem.
   - Egy olyan olt�ri j� pasit! Fanni �j oszt�lyt�rsa. R�ad�sul F-es, �gy m�g az is lehet, hogy lesz vele k�z�s �r�nk!
   A suliban volt p�r tant�rgy, ahol csoportbont�s miatt a k�l�nb�z� oszt�lyok �sszekeveredtek. Ilyen p�ld�ul a matek, az angol, a nyelvtan �s a tesi. 
   - Na �s hogy n�z ki a sr�c? – k�rdeztem, mik�zben pr�b�ltam elnyomni a mosolyomat. Lett volna egy t�zesem r�, hogy ebbe az ir�nyba fog terel�dni a besz�lget�s...
   - Magas, sz�ke haj� �s olyan sz�p arca van! Igaz, majdnem nekimentem, mikor bekukkantottam Fanni�k term�be... R�ad�sul mikor megsz�lalt, hogy bocs�natot k�rjen, a hangja…! Se nem m�ly, se nem magas, amolyan mindj�rt-elolvadok-ha-csak-meghallom t�pus�… mondjuk, nem mintha sokat hallottam volna bel�le… �pphogy csak odadobta, hogy bocs… b�r ha azt vessz�k, hogy n�mely sr�c az oszt�lyunkb�l m�g erre se k�pes…
   - Fogadjunk, hogy m�ris r�startolsz – tal�lgatott No�mi egy �gre emelt pillant�s k�s�ret�ben. Tiszt�ban voltunk vele, hogy bar�tn�nk amolyan fekete �zvegy. Ha megl�tott egy j� pasit, r�gt�n meg akarta szerezni, azonban ha m�r siker�lt neki, szinte p�r napon bel�l szak�tott vele. – Nem az esetem – vonta meg ilyenkor mindig a v�ll�t. – Valahogy hi�nyzott az a szikra, tudj�tok…

   �gy azt�n �rthet�, hogy rosszall�an mosolyogtam, �s megr�ztam a fejem, mikor hallottam a v�lasz�t:
   - H��t, az is benne lehet a pakliban. – nevetett.
   - Nem is te lenn�l…
   - J�l van, na. Nem kell mindig b�ntani. Meg majd megl�tjuk, hogy ti mit mondotok, ha megl�tj�tok!
   Ezek ut�n ejtett�k a t�m�t.
   Valah�nyszor ki tudtam maradni a besz�lget�sb�l, a gondolataim az edz�sek k�r�l j�rtak. K�v�ncsi voltam, milyen �j gyakorlatokat vesz�nk. Hi�ba, mindig nehezen tudtam visszar�z�dni a 2 h�nap kihagy�s ut�n, mindig f�jt egy darabig a h�t-, a l�b- �s a hasizmom. De az�rt k�v�ncsi voltam a t�bbi vad�szra is… Hirtelen beugrott Zack arca. Vajon � melyik oszt�lyba j�r?
   - Kimegy�nk egy kicsit az udvarra? – k�rdezte hirtelen Eszter. – A tan�rok ma �gyse lesznek nagyon zabosak, ha elk�s�nk…
   - Menj�nk – s�hajtottam, �s fel�lltam a sz�kr�l. – Ti is j�tt�k? – N�ztem No�mire �s Ann�ra.
   - Nekem semmi kedvem – mondta Anna, majd odafordult Enik�h�z, megvitatni az egyik krimisorozatot, amit nem r�gen kezdtek el n�zni.
   - �n megyek – pattant fel No�mi a sz�kr�l.
   Kiment�nk a teremb�l, �s balra fordultunk, a legk�zelebbi l�pcs� fel�. Kin�ztem az ablakon: mintha m�g az id�j�r�s is csak a sz�v�nket akarn� f�jd�tani, ugyanis t�k�letes, felh�tlen id� volt. S�hajtottam. B�r szerettem tanulni, �s soha nem volt gondom a sulival, az�rt kellemesebben el tudtam t�lteni az id�met rajzol�ssal vagy olvas�ssal.
   No�mi �s Eszter el�ttem haladtak, mikor �reztem, hogy valaki hirtelen megragadja a kezem, �s ber�nt a sarkon t�lra, vissza, a term�nk ir�ny�ba.
   - A�! – kiab�ltam. - Mi van?! – k�rdeztem d�h�sen, �s feln�ztem az "elrabl�mra". D�bbenten l�ttam, hogy Zack az. Ezek szerint annyira lefoglalt az id�j�r�s, s annyira belefeledkeztem a gondolataimba, hogy nem fedeztem fel a bizserget� �rz�st, egy vad�sz k�zeledt�t.
   D�h�sen n�ztem a sr�cra, b�r ez a d�h j�form�n magamnak sz�lt.
   A fi� arc�n megjelent egy halv�ny mosoly, amit�l fel�llt a sz�r a h�tamon. A k�vetkez� pillanatban pedig meglepve vettem �szre, hogy m�r �gy, ismeretlen�l is tartok – s�t! tal�n f�lek - Zackt�l.
   - Csod�lkozom – sz�lalt meg mosolyogva nagyon halkan, nehogy m�s is hallja a szavait rajtam k�v�l -, hogy itt, j�form�n az Isten h�ta m�g�tt is lehet tal�lni egy… �hm… - K�r�ln�zett. Nem lett volna szerencs�s, ha egy illet�ktelen f�le hallat�ra haszn�l bizonyos szavakat. Hall�t�vols�gon bel�l ugyanis 3 l�ny tr�cselt, r�ad�sul p�r m�terre t�lem No�mi �s Eszter k�rd�n n�ztek r�m, de �n megr�ztam a fejem �s intettem nekik. Nem akartam, hogy idej�jjenek. –… egy ilyen tehets�get – fejezte be a mondat�t.
   - Eressz m�r el! – mondtam, �s d�h�sen kit�ptem a kezem az �v�b�l. B�r ez a d�h ink�bb volt csak tettet�s, mintsem igazi. – Mit akarsz? Ha csak s�rtegetni tudsz, akkor �n ink�bb lel�pek.
   - Hol van a k�zpont? – A mondat ink�bb hangzott k�vetel�snek, mint k�rd�snek.
   - Nem hallottam a k�rd�s l�nyeg�t – mondtam mindenfel� n�zve, csak a szem�be nem.
   - A k�zpont. Tudod, egy nagy �p�let, vagyis az a hely, ahol a… magunkfajt�k gyakorolnak. – magyar�zta, mintha egy �t�vessel besz�lgetne, nem pedig egy 17 �vessel.
   - Nem vagyok s�ket. Felfogtam, hogy mit k�rdezt�l. S�t, m�g azt is tudom, hogy mi az a k�zpont, az�rt k�sz a felvil�gos�t�st. De �n nem hallottam sem a „l�gy sz�ves”-t, se a „k�rlek”-et. Ezekre gondoltam. – mondtam angyali mosoly k�s�ret�ben, �s a szem�be n�ztem, csak hogy l�ssam, hogyan reag�l. �ltal�ban �gy viselkedtem, ha valaki hirtelen felideges�tett, vagy ismeretlen�l is sz�ke lib�nak n�zett. Azt ugyanis ut�ltam.
   A tekintet�vel mintha �lni tudott volna. Tiszt�n l�ttam rajta, hogy nem szereti, ha kioktatj�k �s mivel �n meg azt ut�ltam, ha len�znek, m�ris eg�lban voltunk.
   - T�kmindegy. Utolj�ra k�rdezem: hol van? – Ekkor m�r vill�mokat sz�rt a szeme, s l�tszott, nem sok hi�nyzik ahhoz, hogy komolyabban �sszevessz�nk.
   S�hajtottam; bel�ttam, nekem kell engednem, ha egyr�l a kett�re akarunk jutni: megmondtam a c�met.
   - Na, l�tod  – mondta �rd�gi mosollyal az arc�n. - Nem is volt olyan neh�z.
   - De �n m�g mindig nem hallottam egy fontos kis r�szletet – k�t�ttem az ebet a kar�hoz, b�r magam se �rtettem, mi�rt olyan fontos sz�momra az, hogy udvarias legyen velem, annak ellen�re is, hogy tudtam: lehetetlent k�rek.
   - J� neked – mondta �s m�r megfordult, mikor ut�na sz�ltam:
   - Nagyon sz�vesen. De ne is h�l�lkodj! Egy ilyen kis apr�s�g miatt…
   - Nem is akartam – mondta, �s elt�nt a folyos� t�meg�ben.
   Legsz�vesebben lefejeltem volna a falat. Nem tudtam elhinni, valaki hogy lehet ekkora bunk�.

   - � volt az! – harsant egy hang.
   H�tra fordultam, mikor megl�ttam, hogy No�mi �s Eszter �llnak mellettem, s ut�bbi a t�voz� Zack-re szegezte a mutat�ujj�t..
   - Ki? – �rtetlenkedtem, pedig m�r sejtettem a v�laszt.
   - Az a cuki sr�c! Fanni �j oszt�lyt�rsa!
   �reztem, hogy elkomorodik az arcom, s ki�l r� a gondolatom: m�g hogy ez egy cuki sr�c?!
   - Mi a baj? – r�ncolta a homlok�t No�mi, l�tva az arckifejez�semet.
   - � az egyik legbunk�bb sr�c a vil�gon!! – t�rtam sz�t a kezem, �s hitetlenkedve n�ztem Eszterre. M�gis hogy gondolhatja, hogy ez a bunk� aranyos?!?!
   - Ezt meg honnan tudod? – k�rdezte Eszter elkomorodva. - Ki ez a sr�c?
   - Egy – K�rben�ztem. J� p�r szem�ly volt k�r�l�tt�nk –, egy v.v. – A v�mp�rvad�szt r�vid�tett�k �gy egym�s k�z�tt.
   - Na, mes�lj! – �s mindent elmondtam nekik.
   - Lehet, hogy csak rossz napja van… - tal�lgatott Eszter, �s szem�ld�kr�ncolva n�zett Zack ut�n, akinek m�r r�g nyoma sem volt.

 

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s