N�ri

A FURCSA HELYZET
 

   Odal�ptem Korn�lhoz. Zack ott �llt mellette, bennem pedig fell�ngolt a harag �s a gy�l�let.

   Karba tettem a kezem.
   - Bemutatom Zack-et. – Korn�l a fi� v�ll�ra tette a kez�t. Ennek nem �rtettem a pontos ok�t, ugyanis lehetett az�rt, hogy visszatartsa a sr�cot, nehogy nekem ugorjon, esetleg az�rt, hogy mind a kett�nket figyelmeztessen a jelenl�t�re, de lehetett az�rt is, hogy baj eset�n meg tudja v�deni az �joncot t�lem.

   - M�r volt hozz� szerencs�m – mondtam hidegen Zack szeme k�z� n�zve, mire a sr�c hideg, sz�rke szeme �sszesz�k�lt...Egy hossz�, szinte v�gtelennek t�n� pillanatig �sszekapcsol�dott a tekintet�nk, s csak most tudatosult bennem, hogy alig �rek fel a v�ll�ig, ami nem igaz�n tetszett.

   - N�ri – sz�lalt meg a f�n�k�m ellentmond�st nem t�r� hangon, mire fel� fordultam. Tudtam, hogy ez a hang nem nekem sz�l. Zack el�tt pr�b�lja megj�tszani a kem�ny vezet�t, b�r a sr�c is nem sok� r��bred majd: Korn�l egy�ltal�n nem az a tipikus vesz�lyes pasi, akit�l tartani kell. -, ha egy kicsit kevesebb lenne a lend�leted, sim�n megcsin�lhattad volna. Holnap ezt k�sz�b�ld ki, rendben?
   - Persze – mondtam. Meg akartam csin�lni a gyakorlatot, s azzal is tiszt�ban voltam, hogy k�pes vagyok r�.
   - Helyes. – Korn�l felemelte a hangj�t. – K�sz�n�m mindenki r�szv�tel�t, nagyon j�k voltatok!
   Mint mindig, most is udvarias taps hangzott fel a teremben. Ez volt az egyik, sz�momra sz�p szok�sunk. �gy mindenki elhihette, hogy t�k�letes munk�t v�gzett. Korn�l kit�n�en �rtett a pszichol�gi�hoz.
   Mik�zben kimentem a teremb�l, Zack csak �llt, �s a padl�t tanulm�nyozta. Fell�legeztem, hogy nem tal�lkozott a tekintet�nk.
   Az �lt�z�ben hamar �t�lt�ztem, a ruh�kat pedig a szennyes tart�ba tettem. Mire ki�rtem a l�pcs�h�z, Zack m�r nem volt sehol.
   Az igazat megvallva m�g mindig tartottam a sr�ct�l, de egy�ltal�n nem tudtam, hogy tudn�m legy�zni ezt a fajta �vatoss�got, vagy hogyan k�zeledjek fel�. M�r ha egy�ltal�n akartam k�zeledni.
   Elindultam egy k�zeli, elhagyatott j�tsz�t�r fel�, k�zben az agyam Zack-en j�rt.

   A szemei… az a sz�rke szemp�r… annyira hideg. Olyanok, mint egy hatalmas, lelakatolt ajt�. Nem lehet �tjutni rajta.

   Nem l�thattam a lelk�t.
   A nap �pp elt�nt a 12 emeletes h�zak m�g�tt, mikor oda�rtem a j�tszira.
   Mindig ezt tettem, valah�nyszor sz�ks�gem volt plusz edz�sre. Erre a j�tsz�t�rre sz�k��vben egyszer j�tt gyerk�c, mivel el�g f�lelmetes helyen volt, legal�bbis gondolom, egy 3-4 �ves gyereknek. M�s v�laszt ugyanis nem tal�ltam a k�rd�sre, hogy mi�rt nem j�r ide gyerek. Azonban pont ezek miatt volt ez sz�momra a t�k�letes hely a gyakorl�sra.
   Le�ltem a hint�ra, �s csak b�multam a l�bam el�tt a f�ldet. �t akartam venni magamban, hogy mit is kellene gyakorolnom, hiszen nem szerettem volna feleslegesen elt�lteni a szabadid�met, amit nem kellett tanul�sra ford�tanom, de a gondolataim valahogy mindig visszakanyarodtak Zack-hez, meg ahhoz, hogy milyen bunk� volt velem.
   - Gondoltam, hogy itt leszel – sz�lalt meg egy testetlen hang t�lem jobbra. Nem ijedtem meg, m�g csak �ssze se rezzentem. Elv�gre tudtam, hogy ki az egyetlen, aki a keres�semre indulna ilyenkor.
   - �reztem, hogy j�ssz – mondtam, fel se n�zve a f�ldr�l a l�bam el�tt, amit eddig b�multam.
   - Na, peeersze. – mondta Alex, �s le�lt a mellettem lev� hint�ra. – �s �n azt higgyem is el, mi?
   - Ne f�rassz! – mondtam, �s az �cs�mre n�ztem.
   Ahhoz k�pest, hogy csak nem r�g t�lt�tte be a 15-�t, magas volt. S�t�tbarna haja t�k�letesen omlott k�k szem�be. Az kis�cs�mb�l id�vel egy t�k�letes pasi lesz.
   - Mi t�rt�nt? Ki bor�tott �gy ki? – n�zett r�m gondolkodva, �s a t�rd�re t�masztotta az �sszekulcsolt kez�t.
   - Senki… - hazudtam.
   Tudtam, hogy h�lyes�g, amit csin�lok. Ezt k�t dologra �rtettem: hazudni Alexnek, aki egyb�l �tl�t rajtam, �s kiborulni Zack miatt.
   De valah�nyszor eszembe jutott, ahogy Zack a szemembe n�z, mindig egy megmagyar�zhatatlan �rz�s ker�tett hatalm�ba, mely valahol a f�lelem, az �vatoss�g �s a bizalmatlans�g k�z� esett.
   - Na persze – ism�telte meg Alex s�hajtva, �s r�m n�zett k�k szemeivel. – Hallottam Esztert�l meg Ann�t�l, hogy mi volt a suliban. �rkezett egy �j sr�c, aki nem igaz�n cs�p. L�ttam, hogy Korn�l mag�hoz h�vat, �s volt veletek egy ismeretlen vad�sz is. Felteszem a k�rd�st, b�r tudom, hogy tiszt�ra �rtelmetlen: csak nem ugyanaz a k�t sr�c?
   - De – b�lintottam, �s az egyik kezem a hinta l�nc�ra kulcsoltam. -, ugyanaz. De ha tudod a v�laszt, akkor minek k�rdezed?!
   - Ismered a mond�st: soha ne k�rdezz olyat, amire m�r j� el�re nem tudod a v�laszt! De most komolyan: mivel bor�tott ki? – n�zett r�m halv�ny mosollyal az arc�n.
   - Csak annyival, hogy bunk� – mondtam.
   - Na �s? – k�rdezte �rtetlen�l. – J�zusom, N�ri, nem � az egyetlen sr�c, aki bunk� volt veled!
   - J�, de… - hezit�ltam, hogy elmondjam-e, mi az igazi baj. V�g�l az igazs�g mellett d�nt�ttem. – � az els�, akinek a k�zel�ben f�lek is. Ne �rts f�lre, nem att�l tartok, hogy meg�t vagy valami hasonl�, hanem ink�bb att�l, hogy… �rzelmileg megb�nt.
   - Aha – b�kte ki.
   -  Nekem mondod?! H�lyes�g ez az eg�sz. Nem is ismerem! De… ezt �rzem a k�zel�ben.
   - Erre nem tudok mit mondani – n�zett r�m, s l�ttam a szem�ben, sajn�lja, hogy nem tudott seg�teni. – De majdcsak megoldj�tok, nem?
   - De – b�lintottam kelletlen�l. – R�ad�sul az egyik gyakorlatom is rosszul ment – tettem hozz� szinte gy�nva.
   - Az m�g nem a vil�g – mosolygott Alex, �s ny�jt�zott egyet, megropogtatva v�llizmait. – Majd holnap jobban megy.
   - Nan� – mondtam, s elh�ztam a sz�m.
   - Jaj, N�ri, ne l�gy m�r lecs�ggedve! – pattant fel a hint�r�l Alex, �s el�m t�rdelt. – Nem is vagytok egy oszt�lyban azzal a sr�ccal! Maximum elker�l�d, am�g el�g "b�tornak" nem �rzed magad ahhoz, hogy legy�zd ezt a… hogy is mondtad? F�lelmet? Ami meg a gyakorlatot illeti, majd holnap t�k�letes�ted. Most pedig ink�bb gyakoroljunk!
   Alex fel�llt, �s egy sz�les mosollyal n�zett r�m.
   A szem�be n�ztem: igaza volt. Felesleges izgulnom a dolgok miatt. �gyis lesz valahogy. Olyan m�g sosem volt, hogy sehogy ne lett volna.
   - Alex – mondtam mosolyogva. -, te egy isten vagy!
   - Tudom, tudom, nem kell mondanod – vigyorgott, azt�n r�t�rt a komoly hangj�ra. – J�, hogy v�gre nevetsz.
   - Mi lenne velem n�lk�led? – k�rdeztem mosolyogva, s oda�lltam el�.
   - H��t, nem is tudom… - gondolkoz� arcot v�gott, majd �szint�n elmosolyodott. - Na de erre val�k a tes�k.
   - Tudom, hogy ut�lod, de hagy �leljelek meg!
   Magamhoz h�ztam �t, mire �t�lelte a derekam.
   Im�dtam az �cs�met. � volt szinte az egyetlen, aki teljes m�rt�kben ismert. �s tal�n � volt az egyetlen, aki, ha szomor� voltam, mindig meg tudott vigasztalni. El�tte egy�ltal�n nem voltak titkaim, �s tudtam, hogy neki sem el�ttem.
   - Na j�l van, el�g az �rzelg�ss�gb�l! – engedett el, �n hagytam, hogy ler�zza mag�r�l kezeimet.
   - Megk�rhetn�lek arra, hogy tarts bakot? – n�ztem r� egy vigyorral az arcomon.
   - M�r csod�lkoztam, hogy mi�rt nem sz�lsz! – nevetett.
   Ny�jt�ztam egyet, bemeleg�tettem az izmaim, �s elt�volodtam t�le. Meg sem kellett besz�ln�nk, hogy mit fogok csin�lni. Mind a ketten j�l tudtuk.
   Lehajolt �s bakot tartott. Azt�n hirtelen nekirohantam, � pedig fellend�tett. Szinte felsz�lltam a hinta tart�r�dj�ra, amely kb. 2,5 m�ter magasan lehetett. Az edz�terem gerend�j�hoz k�pest alacsonyan voltam, de ahhoz, hogy t�k�letes�tsem a mozg�som, el�g volt.
   El�sz�r k�zen �tfordul�ssal kezdtem, el�re h�tra. Addig gyakoroltam, am�g nem ment t�k�letesen. Tudtam, hogy azt a fesz�lyezetts�get, amit Zack okozott, csak t�k�letes edz�sekkel, gyakorlatokkal tudom legy�zni. S ha mindez siker�l, akkor a k�zel�ben �rzett f�lelmem is el fog t�nni. Hinnem kellett ebben.
   Eg�szen s�t�ted�sig odakint edzettem, �jabb �s �jabb gyakorlatokat kre�lva. Alex pedig odalent �llt, �s engem figyelt. Mind a ketten j�l tudtuk, hogy ha most megh�tr�lok, minden elv�sz, ami a vad�szi l�temmel kapcsolatos.
   Csak akkor indultunk el haza, mikor m�r bes�t�tedett, �s semmit sem l�ttunk.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s