- Naa, legalább a neved áruld el – fűztem tovább a csajt. Elterpeszkedtem a pultnál, és bűbájosan mosolyogtam rá. Semmi kivetnivalója nem lehetett rajtam: a bőröm bronzbarna volt a sok napsütéstől, amit csak még jobban hangsúlyozott mellkasig kigombolt fehér ingem. Könyékig fel is tűrtem, így nem csak tetkóim villantak elő, de kidolgozott izmaim is… Ugyan, kell ennél több?

- Az is benne van a telefonkönyvben – mosolygott rám hidegen, s láttam rajta, hogy bármennyire is az ellenkezőjét akarja mutatni, tetszik neki a helyzet. Ó, kipróbálnék én vele más helyzeteket is… Amilyen dögös volt, csoda, hogy más nem szólította még le. Jól nézett ki, pedig még csak ki sem öltözött: szürke, feliratos póló volt rajta bemelegítőnadrággal. De az alakja így is látszott, bármennyire takargatta. Hogy mi jött be rajta a legjobban? Fura, de a szürke szemei és mézszőke haja… Tudtam, hogy meg kell kapnom. Minél hamarabb. És minél többször…

- Igen? Hirdeted magad? – vontam fel szemöldököm ártatlanul mosolyogva, és kicsit közelebb hajoltam hozzá. – Nyugi, engem nem zavar… Nem ítélkezem – tettem fel kezeimet, majd egyik karommal a csaj mellé támaszkodtam. – Szóval? Mi a neved, édes?

Felsóhajtott, majd a szemeimbe nézett.

- A rend kedvéért leegyszerűsítem a dolgot: nem érdekelsz. Csak rendelni jöttem ide, ha egy könnyű kaland kell neked, arrafelé nézelődj – bökött állával egy nagyobb társaság felé.

Direkt még csak oda sem fordultam – hiszen nekem ő kellett. Úgy tettem, mintha megbántott volna.

- Ne már, hát olyan alaknak nézek én ki?

- Igen. És ismétlem: nem érdekelsz.

A csaj hangja komolynak tűnt, de én tudtam, hogy kamuzik. Statisztikailag lehetetlen, hogy ne érdekeljem.

- Haha, persze, aranyom – mosolyogtam rá hófehér fogaimat kivillantva. – Pedig már felajánlottam, hogy meghívlak. Ez a minimum… - Próbáltam olyan ellenállhatatlan pillantást vetni rá, amilyet csak tudok. A nők epednek érte…

- Kösz, de mással vagyok.

- Ne máár, pattintsd le, velem jobban jársz – búgtam a fülébe. – Felejthetetlen élményeket tudok nyújtani… Hidd el, még senki nem panaszkodott…

- Lúzer! – hallottam a hátam mögül, mire megfordultam. Már készültem, hogy visszaszóljak a tagnak, de aztán észrevettem, hogy nem nekem szóltak, hanem egy szerencsétlen, pápaszemes srácnak. Katonai cucc volt rajta is, mint a körülötte lévőkön, de… neki egyáltalán nem állt jól. Mintha egy Teletubbie-t szeretnénk Action Man-nek öltöztetni…

- Hogy lehet valaki ennyire nyomi? – fintorgott egy csaj, akinek a felsőjén valami még most is folydogált. Val’szeg az a gyerek öntötte le.

- Én… Sa-sajnálom – hebegte a szemüveges. – Ne-nem láttalak.

A srácok körülötte hangosan röhögni kezdtek.

- Ekkora lencsével Kubáig is ellátsz, nyominger.

- É-én…én… - Szerencsétlen képet vágva nézett körbe, s ajka megremegett.

- Húzz haza, Connor, sírd ki magad anyuci vállán…

- Vagy apucién…

A Connornak nevezett arca megrándult, majd kirohant a bárból. Öcsém, ez tényleg lúzer… Mivel már lecsendesedtek a dolgok – nagyjából, mert még továbbra is felhangzott pár poén a srác rovására -, én is visszafordultam a pulthoz. De a csaj, akinek eddig tettem a szépet, eltűnt.

- Szánalmasak vagytok!

Ez az ő hangja volt. Újra megfordultam. A lány dühösen meredt a katonai ruhás társaságra.

- Nem értem, miért hiszitek, hogy jobbak vagytok nála.

- … mert azok vagyunk? – ingatta fejét vigyorogva az egyik nagydarab tag. - Ha nem tudja, hol a helye, megütheti a bokáját. Itt a dzsungel törvényei uralkodnak.– Összefonta izmos karjait maga előtt, s mellkasát kidüllesztve tornyosult a csaj fölé. -  Jobb, ha ezt te is észben tartod.

- Persze – bólogatott a lány idegesen mosolyogva. – Nekem legalább van hol tartanom.

S azzal lelépett, nagyot csattant mögötte az ajtó. Picsába, még a nevét se tudtam meg!

- Még találkozunk – mormoltam magamban, majd felhajtottam whiskymet, s egy bankót dobva a pultra, én is elhagytam a bárt. A felhozatal, a szőke csajt kivéve, amúgy is szar volt. Az órámra néztem, és elmosolyodtam. Még csak most indul be az élet, meglátogatok pár bulit…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés