Kettő - Dake
Mi a picsa? Én ezt a hangot ismerem…
Megfordultam, és megláttam a csajt, akit abban a bárban fűztem két hónapja. Kicsi a világ…
Kihúztam magam, s mosolyogva vártam ki a sorom a kasszánál.
- Hello, édes. Úgy látom, a Sors szeretné, ha… összejönnénk – támaszkodtam a pultra, miután odaadtam a kólát és a csomag óvszert.
A csaj pillantása az árucikkekre szegeződött, majd rám.
- Most is meg akarsz hívni? – mosolygott gúnyosan, miközben beütötte az összeget.
Felnevettem.
- Hááát, nem vagyok irigy ember… - tártam szét karjaimat, de látva, ahogy szemeit forgatja, inkább elhallgattam. – Ugyan, mindenkinek vannak szükségletei. Méég neked is – mosolyogtam rá sejtelmesen, és visszadőltem, még közelebb is, mint korábban. Mmm, egész finom volt az illata. Talán rózsa. Vagy gyöngyvirág, tököm se tudja.
- Persze, de én veled ellentétben nem egy állat szintjét rekedtem meg. – Úgy tett, mintha hidegen hagyná, hogy épp szabad belátást engedtem neki a kockás hasizmaimra… Jól van, kisanyám, nem tudod, kivel van dolgod. – 13 dollár 25 lesz.
Letettem egy húszast, majd elővettem szexi hangomat.
- Tessék. Van még ott, ahonnan ez jött…
- Mármint a bankban? – kérdezett vissza grimaszolva, és elvette a pénzt. – A visszajáró, tessék.
- Mikor végzel? Elmehetnénk valahova…
- Nem, kösz.
- Naa, mit szeretnél? Mozi? Étterem? Vagy talán valami extra? Elvihetlek szörfözni… na? – vontam fel szemöldökömet. Szerintem az egész bolt a mi teniszmeccsünket figyelte, de igazából leszartam.
- Mondtam már, hogy nem érdekelsz. Elmennél? Feltartod a sort – intett a hátam mögé, de én nem fordultam meg. Igen, kezdett ideges lenni, de tudtam, hogy ez jó jel. Érzéseket váltottam ki belőle. Igen erőseket. Jó úton haladtam a szíve és egyúttal a bugyija felé…
- Jaj, ne kéresd magad… Legalább a neved… - kezdtem bele, de aztán észrevettem a blúzán fityegő bilétát. Bingó. – Á, szóval Lucy? Szép neved van. Az enyém Dakota, de a barátaimnak csak Dake. – Kinyújtottam felé a kezem, de ő csak amolyan: „Ezt most komolyan gondoltad?” fejjel nézett vissza rám.
- Bocs, Dakota, de jobb, ha…
- Lucy, ne legyél udvariatlan a vevővel – szólalt meg hirtelen egy mélyebb női hang. Szőke haj, kék szemek… Csakis Lucy anyja lehetett. Vagy valamilyen rokona. Egy dobozt egyensúlyozott a karjaiban, amit a raktárból hozott. Szóval lemaradt az előzményekről…
Elmosolyodtam, és visszafordultam a csaj felé, aki kelletlenül, de végül egy nagyon gyors, de határozott kézszorítás erejéig hozzám ért. Kiélveztem a helyzetet, bár nem annyira, mint szerettem volna… De legalább megtudtam, hogy használ kézkrémet. Pirospont jár érte.
- Kézcsók, hölgyem – biccentettem a nő felé. – Ne segítsek? – játszottam a gentlemant, és megindultam felé.
- Ne! – vágta rá Lucy dühös arccal, mire anyja vagy akárkije összevonta szemöldökét, majd rám pillantott.
- Köszönöm, Dake, de boldogulok. Kedves, hogy felajánlottad.
Úgy mosolygott rám, hogy ha húsz évvel fiatalabb lett volna, simán lecsapok rá. Szomorú dolgok ezek…
Csilingelést hallottunk, mire odakaptuk a fejünket. Az a nyomi srác volt az, aki akkor is ott volt a bárban. Conrad vagy mi volt a neve. Hát nem sokat változott… Ugyanaz a bilifej, a gagyi szemüveggel és a betűrt pólóval. Szerintem a vállamig se ért fel. De legalább már nem volt G.I. Joe-nak öltöztetve…
- Keeen! – Lucy olyan boldogan sietett elé, mintha minimum élete szerelme sétált volna be az ajtón. Te jó ég… De nem, ezek között tuti nem volt semmi olyan. Felvont szemöldökkel figyeltem, ahogy ölelgette. Áh, nem lehetett más, csak az öccse… Akkor viszont a nővére kapta az összes szépséget és sütnivalót. - Héé… Mi történt? – tolta el magától a csaj kissé, és egyből elkomorodott.
- Se-semmi…- szipogott a gombafejű, és elfordult tőle. Neee mááár, ez mindig bőg?!
- Naa… Gyere, meséld el… Anya – emelte meg a hangját a lány, és a nőre nézett. Na, akkor tényleg az anyja volt. -, nem baj, ha egy kicsit kimegyek? Még nem voltam szüneten.
- Rendben, menjetek csak – intett a nő, majd beállt a kasszához, ahol páran már elég türelmetlenül ácsorogtak.
Lucy átkarolta Ken vállát, majd kivezette. Az ajtó csilingelve zárult be mögöttünk…
Mivel nem sok kedvem volt idebent dekkolni a kotonnal és a kólával, ami amúgy már kezdett felmelegedni, én is leléptem. Szóval Ken… Már másodjára lépett meg vele a csajom. Ez több mint fura…
|