(Ehhez a fejezethez szerintem nagyon illik ez a szám. Hallgassátok meg közben. ^^)

Ha nem tudtam volna, hogy Lucyék szombaton a parton vannak, akkor is oda mentem volna. Nyár volt, én meg kurva jó szörfös vagyok, hol máshol lettem volna? Arról nem is beszélve, hogy ilyenkor tele van a hely alulöltözött csajokkal. Kell ennél több?

Szégyen, nem szégyen, eléggé piszkálta a csőrömet a Lucys ügy. Nem ehhez voltam szokva. Szóval miután elhagytam a boltot, követtem a csajt és a nyomit, persze csak diszkréten. Amit azok ketten levágtak! De főleg a kis törpe… Azt hittem, tökön szúrom magam a kólásüveggel. Komolyan mondom, ha valaki megkérdezi akkor tőlem, melyik a lány és melyik a srác, megkérdeztem volna, hogy miről beszél, mert én kettőt látok. Két csajt. Na, mindegy.

Szóval szombaton már nagyban hasítottam a hullámokat, mire megjelentek. Direkt úgy trükköztem, hogy minél többen csodáljanak, éreztem magamon a figyelő tekinteteket. Csak egy átlagos szombat…

Végül aztán elfáradtam, tehát deszkámon hasalva úsztam ki a partra. Mikor már elég sekély volt a víz, leszálltam, majd derékig lecipzárazva dresszemet, kibújtam belőle.  El tudjátok képzelni, milyen szexi látványt nyújtottam: a szőke hajamból a víz lecsöpögött felsőtestemre, így végigfolyva széles vállamon és izmos mellkasomon, menő tetkóim pedig csak fokozták a hatást. Ilyen egy félisten.

Bezsebeltem a körülöttem lévők nyálcsorgató, tágra nyílt szemű kifejezéseit, és elindultam a páros felé. Épp homokoztak…

- Szépségem – üdvözöltem a szőkeséget, aki bombán festett kék fürdőruhájában. Csak azt sajnáltam, hogy nem bikini… Szívesen láttam volna több részletet is belőle. De hát, ami késik…

- Istenem – sóhajtott fel, de nem fordult meg.

- Igen, így is szoktak hívni – nevettem, és deszkámat lezseren a hónom alá támasztva figyeltem. Miért fogja össze a legtöbb csaj a haját? Sokkal jobb kiengedve. Lefogadom, hogy neki olyan hosszú, hogy ha akarna, simán rá is tudna ülni… - Jól nézel ki. Végre kiderült, hogy vannak melleid. És feneked – néztem végig rajta vigyorogva.

- Igen, mert eddig a szekrényben lógtak… - felelte gúnyosan. – Ken, ideadod a lapátot? Köszi.

Akaratlanul is a törpére pillantottam. Hát, bár ne tettem volna… Tüdőig felhúzott sort, fehér pólóval. Természetesen a nadrágba tűrve. Te jó ég… Inkább elfordultam, mielőtt nem csak a stílusérzék hal ki a világból…

- Most komolyan képes vagy várat építeni, amikor itt áll melletted a világ legdögösebb és legmenőbb pasija? – nevettem fel.

- Tényleg? – egyenesedett ki végre, és felém fordult. Éreztem, ahogy végigmér, majd szemeimbe nézett. – Majd szólj, ha megérkezett…

Imádom ezt a csajt! Ha nem hinnék a házasságban, talán még meg is kérném… a nászéjszaka erejéig. Aztán dobnám a fenébe.

- Haha, te aztán szereted kéretni magad – vigyorogtam, és eldöntve deszkámat – mégse állhattam ott, mint fasz a lakodalomban -, levágódtam közéjük. Kisebb porvihart kavartam vele. – Szóval, mi a helyzet, Lucy-bébi? – döntöttem oldalra fejem. – Mit bírsz bennem a legjobban? Csak hogy segítsek… – hajoltam közelebb, és suttogóra fogtam hangomat. - Tízből kilencen erre a testemet mondják. A maradék egy pedig a humoromat – kacsintottam.

Szemeit forgatta, majd megcsóválta fejét.

- Ha ennyire behajolsz, az már szexuális zaklatás. Ne akard, hogy beverjem azt az Adonisz képedet… - lökött el, és a továbbiakban próbált tudomást sem venni rólam… Kis naiv.

- Hát, ha emiatt örökké ronda képpel kellene mászkálnom, örömmel vállalnám a dolgot – vigyorogtam. - És kösz a bókot. Tudtam én, hogy bejövök neked – tettem hozzá.

Mivel a szövegelésemre csak grimaszokkal reagált, kezdtem elunni magam. Mármint szórakoztató volt az idegeivel játszadozni, de éreztem, hogy a mai nap se lesz az igazi. Mást kell keresnem, akin levezethetem fölös energiáimat…

- Ken, mi az? Szeretnél mást csinálni? – hallottam Lucy aggodalmas hangját, mire odakaptam pillantásomat.

A nyomi olyan halkan motyogott, hogy alig hallottam.

- Nem, jól vagyok.

- Héé, megígértem, hogy ma jól érezzük magunkat… - kezdte a lány, de én közbevágtam. Nem bírtam, ha levegőnek néznek.

- Arra nem a homokozás a legjobb módszer – vigyorogtam. – Báár… homokban is lehet csinálni, de akkor utána pár napig még moshatod a..

- Dake! – csattant fel Lucy, és valahogy meglepett az arckifejezése. Ilyennek csak egyszer láttam még – amikor a bárban gúnyolódtak a törpével. Hoppá, szóval érzékeny pontra tapintottam. Csak tudnám, mi van köztük…

- Ken…

Ekkor valami totál béna csengőhang szólalt meg. Ki másé lett volna, mint a törpéé… Mikor meglátta a kijelzőjét a - nagyon régi, nem túlzok: ŐSKORI - mobilján, lesápadt.

- Lynn az? – kérdezte Lucy, mire a másik egy ideig csak dermedten bámult, majd lassan bólintott. Oké, most már tuti, hogy fogyi a gyerek… - Jól van, akkor… beszélj vele. Addig… hozok fagyit, jó? Milyet kérsz? – mosolygott le rá, miközben leseperte magáról a rátapadt homokot. Ó, segítettem volna neki én is…

Ken csak a fejét rázta, majd remegve elsétált. Hát ez kész.

- Meghívlak – fordultam azonnal a kiscsaj felé, aki felvont szemöldökkel nézett vissza rám.

- Nem érted a nemet?

- A nemet? Mármint a női nemet? - humorizáltam, de láttam, hogy nem értékelte annyira a poént. -  Dehogynem – vontam vállat. -, csak nem szokott érdekelni. Ismered a mondást: a szád nemet mond, de a szemeid igent sikítanak. Elég… hangosan – néztem rá pimaszul mosolyogva.

- Nem, nem ismerem ezt a mondást - felelte fapofával, majd simán faképnél hagyott.

Kajak beszarok ezen a csajon.

- Ó, ne félj, találkozunk még! – kiáltottam utána nevetve, nehogy övé legyen az utolsó szó. – Leghamarabb álmaidban!

Még egy ideig figyeltem, ahogy szexi hátsóját riszálva távolodik, de aztán megcsóváltam fejem, és a tenger felé néztem. A kis nyomi nem telefonált – magába zuhanva bámulta a vizet, mint aki azon agyal, hogy belevesse-e magát. Belerúgtam a homokvárba, majd deszkámat hónom alá kapva elslattyogtam. Ha szívességet akar tenni, megteszi, mielőtt más tenné…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés