Alex

 Bajnokok �sszecsap�sa 
 

   D�bbenten n�ztem a n�v�remet. A szeme �sszeh�z�dott, a teste d�h�t sug�rzott. R�pillantottam Zack-re, �s l�ttam, hogy � is pont ugyan �gy n�z N�rira. Mindenki d�bbenten pislogott. Ha ak�r az egyik�j�k arc�n l�ttam volna egy halv�ny mosolyt, h�lyes�gb�l m�r megsz�laltam volna, hogy ki akar fogad�sokat k�tni. De most iszonyatosan ijeszt� volt a helyzet.
   Mindenki csak �llt �s d�bbenten meredt Zack-re �s N�rira, akik �gy n�ztek egym�sra, mintha most r�gt�n a m�sik tork�nak akarn�nak ugrani.
   Sanyi megr�zta a fej�t, hogy mag�hoz t�rjen a d�bbenetb�l.  
   - Nos? Akkor ki kezd? – k�rdezte, hogy megt�rje a k�nos csendet �s k�rben�zett. Mivel senki sem sz�lalt meg, hozz�tette: - Nem gond, ha �n?
   A k�nos helyzet m�g mindig nem akart megsz�nni.
   - �n, asszem, a b�r� leszek – mondtam vonakodva. Mivel senki nem ellenkezett, megfordultam �s elhelyezkedtem a korl�ton. Jobb volt ez �gy, s nem csak nekem.
 

A n�v�remet �s Zack-et eln�zve nem lesz egy s�tagalopp a j�t�k. Ha ez ugyan j�t�k lesz.
   Senki nem sz�lalt meg, a fesz�lts�g a tet�fok�ra h�gott, mik�zben Sanyi elkezdte a mutatv�nyt: nekiszaladt, a hint�r�l felugrott a tart�r�dra. Nem volt annyira neh�z.
   - Rebeka, te j�ssz – mondtam n�mi gondolkod�s ut�n. Ez volt az egyik feladatom: meghat�rozni a sorrendet �s figyelni a szab�lyoss�got.
   Rebeka ut�nozta Sanyit, majd a magasban csin�lt egy kiny�jtott szalt�t.
   - N�ri! – mondtam.
   N�ri t�k�letesen v�gigcsin�lta, majd j�tt az � �tlete: a mozg� hint�ra visszaugrani. Nem volt rossz �tlet. L�tszott, hogy � akar gy�zni.
   - Zack! -–mondtam n�mi gondolkoz�s ut�n. Hirtelen nem tudtam, melyik a jobb megold�s: ha k�zvetlen N�ri ut�n teszem be, vagy k�s�bb. V�g�l azt�n ink�bb �gy d�nt�ttem.
   A fi� biztos l�bakkal rohant neki. A szalt�ja hib�tlan volt, az id�z�t�se t�k�letes. A v�g�re egy tigrisugr�st mutatott be, a hint�r�l.
   - Robi!
   � azonban nem tudott el�g lend�letet venni az ugr�shoz, r�ad�sk�nt meg is cs�szott. Hib�zott, �gy kiesett a j�t�kb�l. Egy�ltal�n nem volt csal�dott, mikor odaj�tt mell�m �s zih�lva a t�rd�nek t�maszkodott.
   - Ez �ngyilkoss�g! – motyogta olyan halkan, hogy csak �n hallhattam a szavait.
   - Tudom – mondtam �n is suttogva �s elh�ztam a sz�m. H�l�sak lehet�nk az �gnek, hogy csak csontjuk fog t�rni, ha �gy folytatj�k. De ahogy ismertem N�rit, � biztos, hogy nem fogja abbahagyni.
   Lemond�an s�hajtottam, majd felsz�l�tottam Sanyit a folytat�sra. Mindannyian – Robi meg �n a korl�tr�l, a t�bbiek pedig a hinta mell�l - fesz�lten figyelt�k a gyakorlatot. El�g lett volna egy apr� hiba, hogy az elk�vet�je – a legjobb esetben is – a s�rg�ss�gin k�ss�n ki.
   A j�t�k egyre jobban eldurvult. L�tszott, hogy N�ri is �s Zack is gy�zni akarnak. Nem is olyan sok� m�r csak �k ketten voltak a j�t�kban.
   A l�nc egyre hosszabb lett. M�r szinte nem is lehetett eml�kezni az elej�re, de ez is volt a l�nyege. Ha valamelyik�k nem a megfelel� sorrendben hajtja v�gre a feladatot, akkor kiesik. Ha nem a megfelel� magass�gban, megfelel� sz�gben, szint�n.
   D�bbenten n�ztem a k�t bajnokra. Mind a ketten ugyanazon a szinten �lltak, nem lehetett megmondani, hogy melyik�k fog gy�zni.
   Ha m�r biztosra vett�k, hogy enn�l t�bbet nem tudnak kihozni magukb�l, megc�folt�k a k�vetkez� l�p�s�kkel.
   Egyre nehezebb �s vesz�lyesebb feladatot adtak egym�snak.
   - El�g! – mondtam, mikor Zack egy igen neh�z �s vesz�lyes csavart akart beletenni. – Ez nem egy kamikaze-akci�! 

   - Na, mit sz�lsz, kicsi l�ny? – k�rdezte a fi� �s kih�v�an n�zett N�rira.
   - Megcsin�lom – mondta tes�m, majd hangosan kif�jta a leveg�t. Kiss� el�re d�lt, felvette a kezd� poz�ci�t, hogy neki tudjon szaladni, s �gy felvegye a kezd� lend�letet.
   - Na azt m�r nem! – mondta Rebeka, a fej�t megcs�v�lva. – Ma m�r nem! Esteledik! – b�k�tt az �g fel� �s val�ban. Az �g m�r ink�bb lil�s sz�nben j�tszott. - Majd holnap! Ma m�r t�l s�t�t van hozz�!
   - Nem! – jelentette ki ellentmond�st nem t�r� hangon N�ri. - Megcsin�lom!

   - Nem hagyjuk, hogy s�t�ted�skor kezdj bele! – tette a kez�t N�ri v�ll�ra Robi. - Ez m�g napf�nyn�l is igen vesz�lyes!
   N�ri m�r vette a leveg�t, hogy vit�ba sz�lljon vel�nk, de �rmin megel�zte.
   - Van egy �tletem – mondta. – Holnap d�lben mind a… - gyors sz�mol�st v�gzett. – heten itt tal�lkozunk �s akkor folytatjuk. Most egyezz�nk ki egy d�ntetlenben!
   - Remek �tlet! – mondtam. Kapva kaptam volna b�rmilyen javaslat ut�n, csak hagyj�k m�r abba ezt az �rtelmetlen verseng�st. Ha m�st nem, akkor csak m�ra. - Akkor holnap.
   Nem v�rtam meg, m�g N�ri mag�hoz t�r a d�bbenetb�l. Megragadtam a csukl�j�t �s hazafel� h�ztam.
   Nem engedhettem, hogy meg�lesse mag�t, csak az�rt, hogy bebizony�tsa: � a legjobb.
   - Alex, engedj el! – parancsolt r�m �s ki akarta t�pni mag�t a kezemb�l.
   - Nem hagyom – mondtam m�g mindig magam ut�n h�zva. -, hogy az egyetlen n�v�rem �ngyilkos legyen! Mert ez az! �ngyilkoss�g!
   - J�, ok�, de… - tiltakozott, de most m�r sikerrel j�rt: kir�ntotta a csukl�j�t a kezemb�l, majd meg�llt. - Hagyod, hogy csak �gy elmenjen?! Nem l�tod, hogy mekkora egy bunk�?! Azt hiszi, hogy � a legjobb! Ezt nem hagyhatjuk! Nem hagyhatom! – helyesb�tett.
   - De igen, hagyod! – kiab�ltam, mik�zben szembe fordultam vele. - Legal�bbis ma. Holnap majd megk�zdesz a c�med�rt! Az az egy nap nem a vil�g!
   N�ri mogorv�n hallgatott. Megragadtam a v�ll�t.
   - Ne csin�lj h�lyes�get. – mondtam halkan. – Nem �r ennyit…
   - De igen! – vitatkozott. – Te nem tudod, milyen rossz, hogy most m�r minden�tt �tveszi a helyem: angolon, a suliban, itt… Azt m�g hagyom, hogy a suliban megtegye, de azt m�r nem, hogy kit�rjon �s elvegye t�lem a feladatomat!
   - Akkor csak annyit �g�rj meg – n�ztem a szem�be. -, hogy nem �l�d meg magad �s hogy vigy�zol!
   N�ri r�ntott egyet a v�ll�n �s elford�totta a fej�t.
   - Halljam! – sz�ltam r� m�rgesen.
   - Rendben, rendben! – adta be v�g�l kelletlen�l a derek�t. – meg�g�rem.
   Csak rem�lni tudtam, hogy erre az �g�ret�re holnap is eml�kezni fog.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s