Zack

Az ismeretlen ismer�s

   A k�vetkez� k�t h�napban semmi sem v�ltozott. A suli ugyanolyan pocs�k lett, mint a r�gi sulim volt, a b�ntet�s�nk – h�la az �gnek – letelt, �gy az edz�seket is �jra �lveztem.
   A t�l bek�sz�nt�vel pedig nem lehetett plusz edz�seket beiktatni a j�tsz�t�ren. Ezt az �tletet elszedtem N�rit�l, s �n is kij�rtam edzeni – persze csak akkor, ha nem voltak a k�zelben.
   Felfedeztem, hogy Alex �s a n�v�re mennyire m�sok, mennyire k�l�nb�znek egym�st�l. M�g Alexszel eg�sz j�l kij�ttem, a n�v�re m�g mindig az idegeimre ment.
   M�r kezdtem megunni az itteni �letet, mikor egyik este t�rt�nt valami. Elmentem a k�rny�ken fel�ll�tott illeg�lis g�rdeszka-p�ly�ra. Nagyon r�gen nem deszk�ztam, meg azt�n, mint megtudtam, nem is lett volna hol.
   - A v�rosban hi�ba is keresn�l egy valamire val� p�ly�t – mondta J�zsi az egyik sz�netben, mikor megk�rdeztem a dologr�l. – Mi�ta gyakoriak a bet�r�sek �s a rabl�sok – �rtsd: a v�mp�r-t�mad�sok. -, az�ta a rend�rs�g minden �jszaka kint j�r�r�zik. Nem egy embert kaptak el. Persze nem tudnak mit kezdeni vel�k, de akkor is. De a v�ros sz�l�n, nem messze innen, van egy j� kis „p�lya". Azt megmutathatom.

 B�lintottam, �gy azt�n m�g d�lut�n felkerest�k J�zsival a p�ly�t. Mint kider�lt, � is ugyanolyan j� volt, mint �n. M�r bes�t�tedett �s leh�lt a leveg�, mikor �tfutott a fejemen, hogy ideje lenne hazamenni.
   Mikor J�zsi befejezte az utols� mutatv�ny�t – felugratni egy padra, v�gigsz�nk�zni rajta, majd ugyan�gy leugrani -, kijelentette, hogy hazamegy.
   - Na, Orosz, majd holnap a suliban! – b�cs�zott. – De azt�n el ne k�ss! – nevetett.
   - Ok, P�sp�ki, majd vigy�zok! – mondtam ugyanolyan vigyorral az arcomon, mint amilyen neki is volt.
   Semmi kedvem nem volt m�g hazamenni, de a k�l�n�sebb mutatv�nyokhoz t�l f�radt voltam. �gy azt�n kital�ltam egy „olcs� j�t�kot…”: ide-oda gurultam. T�z perc m�lva pedig m�r rajtam a t�li kab�tommal, r�gy�jtottam egy cigire. M�g a fel�n�l se tartottam, mikor hirtelen furcsa �rz�s ker�tett hatalm�ba; tudtam, hogy valamelyik vad�sz itt van a k�zelemben �s nem is kellett sok�ig tippelgetnem, hogy kital�ljam, ki is lehet az.
   - Ne bujk�lj, kicsi l�ny, tudom, hogy itt vagy! – mondtam az �gre n�zve �s kif�jtam a slukkot.
   - Honnan tudtad, hogy �n vagyok az? – k�rdezte, mik�zben bel�pett az utcai l�mpa f�nyk�r�be �s odaj�tt hozz�m.
   - Ugyan m�r! – n�ztem r�. - Senki m�s nem olyan pocs�k rejt�zk�d�, mint te.
   - K�sz. – mondta g�nyosan.
   �vatosan megker�lt �s le�lt mell�m, t�lem �gy t�z centire.
   - Mit keresel itt ilyenkor? – n�ztem r�, mik�zben �jabb slukkot sz�vva.
   - Erre j�rtam – hangzott a v�lasz.
   Felemeltem a szem�ld�k�m. Nem kellett k�l�n�sebb �sz hozz�, hogy r�j�jjek, ha hazudik.
   - �n meg a k�tp�p� teve vagyok. – mondtam. - Na ne etess! Enn�l eredetibb kell.
   - Menj a fen�be! – mondta inger�lten, majd felpattant �s elindult az egyik ir�nyba. Olyan j�l esett, hogy d�h�m egy r�sz�t �tvezethetem a l�nyba.
   2 m�ter lehetett k�z�tt�nk, mikor hirtelen megdermedt. �n is �reztem. Egy v�mp�r volt a k�zel�nkben.
   Mik�zben a l�ny keze elt�nt a kab�tja jobb oldali, k�ls� zseb�ben, �n elhaj�tottam a cigit �s felpattantam a padr�l. Mind a ketten ugyanazt a dolgot h�ztuk el� a zseb�nkb�l: a pisztolyunkat.
   A fegyverben, tudni kell, hogy k�l�nleges l�ved�k van. Csak v�mp�rokra hat, legyen az Bizalmas vagy v�mp�r. Ha emberre l� vele az ember, m�g csak meg sem sebzi. D�bbenetes, hogy miket ki nem tal�lnak a kutat�k.
   �reztem, hogy a v�mp�r egyre k�zeledik, majd meg�ll, N�rit�l 1 m�terre, a l�mpa f�nyk�r�n k�v�l. Egy tizedm�sodpercig tartott, mire felismertem az �rz�st �s r�j�ttem, hogy ki az ismeretlen.
   - N�ri, ne l�j! – kiab�ltam �s odarohantam hozz�.
   �pp idej�ben �rtem oda, hogy a csukl�j�n�l fogva felfel� r�ntsam a pisztolyt: abban a pillanatban, hogy elr�ntottam a kez�t, N�ri l�tt. A l�ny elvesz�tette az egyens�ly�t a lend�letemt�l �s leesett a f�ldre. Pr�b�ltam tartani rajta, de t�l neh�z volt, �gy ink�bb hagytam, hogy fen�kre �lj�n el�ttem.
   - Te idi�ta! – csattant fel a l�ny a hajsz�lait k�pk�dve. - M�gis mi a fen�t k�pzelsz?! Ez egy v�mp�r! – kiab�lta.  
   - T�vedsz – kiab�ltam vissza. – Ez egy Bizalmas!
   - Hogy mi…?
   - Egy Bizalmas. Tudod, olyan, mint Mara – magyar�ztam t�relmetlen�l, mik�zben a v�mp�r lassan odaj�tt hozz�nk.
   - Tudom, mi az a Bizalmas – h�zta fel a l�ny az orr�t m�g mindig a f�ld�n �lve. – De honnan tudod?
   - Onnan, hogy ismerem. Hadd mutassam be neked Ez�kielt. Az egyik legjobb bar�tomat.
   A l�ny elk�pedt. Ez �vatos mosollyal fel� ny�jtotta a kez�t, hogy talpra �ll�tsa. N�ri elfogadta a seg�ts�get.
   - �rvendek – Ez bar�ts�gosan mosolygott a l�nyra. – H�t, ez el�g k�zel volt.
   - Igen – b�lintott a l�ny �s elpirult. – Sajn�lom.
   - Van is mit. – mondtam s�t�ten, majd Ez fel� fordultam. – Mit keresel te itt?
   - Nem megmondtam, hogy megl�togatlak?
   - J�, de akkor is… legal�bb sz�lt�l volna. Akkor melegebb lett volna a fogadtat�s – tettem hozz� egy s�t�t pillant�st vetve a l�nyra.
   - Szerintem �gy is el�g meleg volt. "T�l�led vagy sem?"
   Minden lelkesed�s n�lk�l felnevettem.
   - Gyere, k�rbevezetlek egy darabon – mondtam �s megindultam hazafel�. Ez �s N�ri k�vettek.
   - Na �s milyen az itteni �leted? – k�rdezte Ez, egy gyors oldalpillant�st vetve a l�nyra.
   - Mindent el lehet mondani r�la, de hogy unalmas lenne, azt nem. – v�laszoltam, b�r ekkor villant �t az agyamon, hogy t�k feleslegesen. Ez�kiel, mint a v�mp�rok t�bbs�ge, gondolatolvas�.
   - Hm… mondasz valamit – mondta Ez, amib�l kital�ltam, hogy az eml�kk�peimet n�zegette.
   - Ti honnan ismeritek egym�st? – k�rdezte N�ri. Nan�, mert neked mindent tudnod kell!
   - Egy �lettel ezel�tt kezd�d�tt – v�laszolta Ez.
   � volt az a vad�sz, aki miattam lett v�mp�r. B�r m�r annyiszor bocs�natot k�rtem t�le, sose engedte, hogy b�ntudatom legyen.
   - Nan�, a te �leteddel ezel�tt – jegyeztem meg, mire el�sz�r Ez-b�l pukkant ki a nevet�s, majd �n is csatlakoztam hozz�.
   - Ezt meg hogy �rted? – �rtetlenkedett a l�ny, bennem pedig fel�ledt a v�gy, hogy be�p�tsem az aszfaltba.
   - Mert neked mindent tudnod kell, igaz? – k�rdeztem �rtatlanul.
   - Ez csak egy k�rd�s volt, amire nem musz�j bunk� m�don v�laszolni. – v�gott vissza N�ri. – Ha azt mondod, hogy nem �rdekes, nem firtatom tov�bb!
   -  Na, persze, mert eddig �gy ismertelek meg, hogy nem szoktad mindenbe bele�tni az orrod! –n�ztem bele N�ri vil�gosbarna szem�be.
   - Mibe �t�ttem �n bele az orrom? – k�rdezte a l�ny �s meg�llt.
   Meg�lltam vele szemben.
   - Soroljam?
   - Megk�rn�lek r�!  
   Mind a ketten rezzen�stelen arccal, d�h�sen meredt�nk egym�sra. Azt�n hirtelen egy furcsa hangot hallottunk: Ez n�ma r�h�g�-g�rcs�t kapott.
   - Mi ilyen vicces? – k�rdeztem t�mad�n, mire a v�mp�rb�l kit�rt a hangos nevet�s.
   - �des istenem, mi lenne veletek, ha egyszer azt mondan�tok egym�snak, amire val�ban gondoltok?
   - Mir�l besz�lsz? – k�rdezte N�ri.
   - Na, l�tod, m�r megint bele�t�d az orrod abba, amihez nincs semmi k�z�d – mondtam.
   N�ri m�r vette a leveg�t, hogy visszav�gjon, �n meg hirtelen elfeledkeztem arr�l, hogy hol is vagyunk. Csak az sz�m�tott, hogy megnyerjem a sz�p�rbajunkat.
   - El�g volt! – n�zett r�nk komolyan Ez. – Hagyj�tok m�r abba! Megf�jdul a fejem t�letek. �s egy�bk�nt is: egyik�t�knek sincs igaza. – mondta elkomorodva. – Egy�ltal�n nem l�tj�tok egym�st tiszt�n.
   - K�szi, hogy belem�szt�l az agyamba! – mondtam. – K�l�nben is, mi az, amit nem l�tok tiszt�n?!
   Ez eleresztette a f�le mellett a m�sodik k�rd�semet.
   - Nem kellett belem�sznom, t�l hangosak a gondolataitok. �s k�l�nben sem csak a te gondolataidat ismerem…
   - Na, k�sz�n�m ezt a m�rhetetlen�l izgalmas est�t, de �n asszem, hazamentem. P� – mondta a l�ny �s elt�nt a s�t�tben.
   Homlokr�ncolva n�ztem ut�na.
   - Mi baja lett? – k�rdeztem.
   - Majd elmondja, ha akarja – mondta Ez.
   - Ja, te tudod, hogy mi az. – �llap�tottam meg.
   - Ne merd megk�rdezni t�lem! – sz�lt r�m, kital�lva a gondolatomat. – Ha annyira �rdekel, k�rdezd meg t�le, de �n el nem mondom.
   S�hajtottam. Na igen, ilyen volt Ez, a talpig becs�letes v�mp�r…

 

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s