- Nem is tudtam, hogy a diszn�k tudnak k�t l�bon j�rni – kuncogott Sarah, mire Jessica elfojtott egy mosolyt. Ez f�jt a legjobban, b�r nem v�rtam m�st: a mostohatestv�rem soha nem csin�lt �gy, mintha od�ig lenne �rtem. Pedig soha nem tettem semmit ellene…

�gy csin�ltam, mintha nem hallottam volna a megjegyz�st, pedig ilyenkor a poklok pokl�t j�rtam meg. El�g volt, ha kisz�lltam az aut�b�l, azonnal j�ttek az elm�sebbn�l elm�sebb besz�l�sok. Voltam m�r dagadt diszn�, h�jfej, malacpofa, szalonna, zs�rosb�d�n, k�t l�bon j�r� bolyg�, Miss R�fi… Ezzel f�leg a fi�k dob�l�ztak, hiszen nem kellett sok kreativit�s hozz�. A l�nyok nem voltak ennyire k�zvetlenek, jobban szerettek c�lozgatni arra, hogy mi�rt nem v�gtak m�g le a sz�leim vagy hasonl�k… Ezek m�gis m�lyebbre sz�rtak, mint az egyszer�bb, durv�bb szavak…

R�gen sokat s�rtam, egy ilyenr�l egyenesen a mosd�ba rohantam volna vaskos l�baimon, tal�n m�g el is estem volna, a t�bbiek legnagyobb �r�m�re… Mostanra azonban megtanultam nem mutatni a f�jdalmat. Egyszer�en az �letem r�sz�v� v�lt, egyfajta ritu�l� volt; mint m�snak egy cs�sze k�v�, vagy hogy meghallgatja a h�reket. Nekem a reggeli „malackod�s” jutott.

Mik�zben elhagytam a men�k band�j�t, ahol Sarah-n �s Jessic�n k�v�l m�g csak Jason volt ott (a t�bbiek mindig k�stek, mert mi�rt ne?), aki �temesen r�zta a fej�t a zen�j�re, eszembe jutott, mi lett volna, ha nem h�zok el. Tal�n �n is ott �ln�k k�zt�k, j�kat nevetn�nk, bulizn�nk, �s m�g ki tudja, milyen men� dolgokat csin�ln�nk.

Elfojtottam egy grimaszt. Mi�rt �br�ndozok mindig ezen? K�v�r vagyok, �s k�sz. Nincs „mi lenne, ha…”

A folyos�n m�r el�g nagy volt a t�meg, mindenki a cuccait vette el�, hiszen p�r percen bel�l becsengetnek. Persze, volt, aki m�g csoportokba ver�dve besz�lgetett a bar�taival, vagy a leck�t kunyer�lta el. Lehajtott fejjel mentem a saj�t szekr�nyem fel�, de csak nehezen jutottam el�re. Nem, nem csak a m�reteim miatt. Egyszer�en oda se figyeltek r�m, ilyenkor mindig nagy a k�osz.

- Viigy�zztam – l�k�tt meg kicsit egy sr�c, aki elloholt mellettem, �s meg sem �llt a l�pcs�ig.

- Semmi baj – mormoltam magam el�. �gyse hallotta, de mindegy is. Megszoktam, pedig a t�bbiek �ll�t�sa szerint engem lehetetlen nem �szrevenni…

Nagy nehezen v�gre a szekr�nyemhez �rtem, babr�ltam egy ideig a z�rral, ami m�r tavaly �ta vacakolt, de hi�ba is sz�ltam volna miatta: elint�zt�k volna annyival, hogy akkor vegyek egy �jat. Nem, a Kansasi East Gimi nem volt valami f�nyes hely: �llami k�zben volt, de hogy mire k�lt�tt�k a p�nzt, el nem tudtam k�pzelni. A falakon, mondjuk, nem volt olyan sok graffiti �s biztons�giak se n�zt�k �t a t�sk�inkat a bej�ratn�l, de att�l m�g voltak balh�k. Pontosat nem tudtam, mert ezeket �ltal�ban eltusolt�k. Ha besz�l� viszonyban lettem volna Jessic�val, � tal�n tudott volna mes�lni, de… Mindegy is. Addig j�, am�g nem adok enn�l is t�bb okot arra, hogy piszk�ljanak. Ugyanis nem csak a k�ls�m miatt lettem �l� c�lt�bla: j�l is tanultam. M�rmint, az �tlaghoz k�pest. P�r tan�rom biztatott, hogy m�g t�bb szorgalom, �s ak�r a m�sodkateg�ri�s egyetemekre is beker�lhetek, de sajnos nem sok es�lyt l�ttam erre. Ha nem ilyennek sz�lettem volna, ha nem itt �ln�k, tal�n…

Kiss� �sszerezzentem a cseng� �les hangj�ra.

- Mindenki befel�! – kiab�lta Mr. Fisher, a port�s, aki el�g t�relmetlen pasas volt. Nem is csod�ltam, ezek a sr�cok el�gg� ki tudt�k akasztani. Mindig kital�ltak valamit, amivel kihozt�k a sodr�b�l: rong�lt�k a sulit vagy a padokat, sz�tdob�lt�k a szemetet, sz�val csak a szok�sos.

Mivel nem akartam magamra harag�tani, �n is a t�meggel tartottam. Az els� �r�m t�rt�nelem volt, amit Mrs. Coleman tart: hi�ba pr�b�l �rdekesen tan�tani, szinte alig akad hallgat�s�ga. Le�ltem a helyemre, az egyik els� padba, ami k�ztudottan a str�berek�. K�zelemben nem nagyon voltak, jobb szeretnek nem szem el�tt lenni. �n sajnos nem engedhettem meg magamnak ezt a luxust…

Mrs. Coleman ma el�g ideges volt. Folyton a szem�veg�t igazgatta, �s �sz�l� haja a szok�sosn�l is borzosabb volt. Szerintem csak az�ta kezdett ilyen ar�nyban �sz�lni, mi�ta itt tan�t… Sajn�ltam szeg�nyt, akaratlanul is saj�t magam jutott r�la eszembe.

- K�rlek, figyeljetek! – k�rlelte az oszt�lyt. – Ez benne lesz a dolgozatban…

- Milyen dolgozatban? – k�rdezett vissza egy flegma hang. Igen, az �r�k�s k�s�k is meg�rkeztek, k�zt�k vigyorogva, egym�st �tkarolva Jessica �s Scott, a bar�tja. T�le sz�rmazott a k�rd�s.

- Jaj, Mr. Collins, Miss Turner… - s�hajtotta a tan�r, �s a haj�t kezdte birizg�lni. Nem tudta felsorolni az �sszes nevet.

- Jaaaj, ne iz�ljen m�r! Itt vagyunk – t�rta sz�t karj�t Scott, majd r��r�sen megcs�kolta bar�tn�j�t. – Nyugodtan nyomathatja tov�bb az anyagot… - legyintett, mikor v�gre le�ltek.

- T�nyleg, mi lett a… - fordult h�tra Jason, majd sutyorogni kezdtek, kicsit sem foglalkozva a k�ts�gbeesett arcot v�g� tan�rn�vel. Szerintem azon gondolkodhatott, egy�ltal�n mit is keres itt, amikor a di�kjai r� se bag�znak. V�g�l nem mondott semmit, csak elfordult, �s remeg� hangon dikt�lni kezdte az �vsz�mokat.

Ha tudtam volna, biztosan seg�tek, de �r�ltem, ha nem figyeltek r�m – addig se kellett elviselnem a megjegyz�seiket.

M�g valahogy �gy telt el a nap: pr�b�ltam min�l kisebbnek, l�thatatlanabbnak t�nni, de n�ha neh�z volt. P�ld�ul a kedvenc tan�rom, Miss Finchley �r�j�n, ami irodalom volt. �pp Shakespeare-t vett�nk, aki az egyik kedvenc �r�m, de az oszt�lyt nem igaz�n �rdekelte az Ahogy tetszik, pedig szerintem nagyon sz�p t�rt�net. Mint mindig, most is felsz�l�tott a tan�rn�, miut�n a t�bbiekt�l suta vagy �pp semmitmond� v�laszokat kapott. Rem�nykedve pillantott r�m, �gy �n k�nytelen-kelletlen megadtam a helyes megold�st. Egy mosollyal jutalmazott.

- Nagyon j�, k�sz�n�m, Lizzie. Kifejten�d jobban? Tudom, hogy lesz r�la p�r �rdekes �tleted – b�lintott biztat�an.

A sz�mat kezdtem r�gcs�lni, amit f�leg akkor szoktam, amikor ideges vagyok. Zavart, hogy mindenki r�m figyelt, �reztem a h�tamba f�rt tekinteteket. Idegesen a ceruz�mmal kezdtem babr�lni, v�gig lehajtott fejjel besz�ltem.

- Rosalinda �lruh�ja kett�ss�gre utal: egyszerre lehet �nmaga, ami csak f�rfi szerepben lehets�ges, �s kell titkolnia a val�s �nj�t, hiszen n�, aki beleszeretett Orland�ba. Ezt Shakespeare nem egy m�v�ben alkalmazza, p�ld�ul a V�zkeresztben, b�r ott ikertestv�rekr�l van sz�…

Kicsit elbizonytalanodtam. J�, h�t, h�lyes�g volt felhozni a V�zkeresztet, a tan�rn� is tudja, hogy az m�r m�sabb…

De Miss Finchley szemei csillogtak az el�gedetts�gt�l.

- Remek, igen, val�ban j� a megl�t�sod. �r�l�k, hogy olvastad a V�zkeresztet, a mi tanterv�nkbe sajnos nem f�rt bele… - ingatta a fej�t, de k�zben hallottam a sutyorg�s a h�tam m�g�tt. Le mertem volna fogadni, hogy tettek j� p�r gonosz megjegyz�st r�m, de szerencs�re nem el�g hangosan, hogy halljam is. B�r, lett volna p�r tippem, mit… - K�sz�n�m, Lizzie – figyeltem fel a Miss Finchley kedves hangj�ra. Kis melegs�g t�lt�tt el, �reztem, hogy el is pirultam. Legal�bb ennyi pozit�vuma volt a napnak…

Irodalom ut�n m�r csak testnevel�s volt, amit nagyon sz�vesen kihagytam volna. Nem is amiatt, mert mozogni kellett – b�r azt se szerettem annyira -, hanem, mert tudtam, hogy a nap legrosszabb r�sze v�r r�m.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s