Zack

Izabella

   Szinte v�gign�zhettem a l�ny arc�n, hogyan jut el a tudat�ig az, amit mondtam. El�sz�r enyhe �rdekl�d�s, majd d�bbenet, v�g�l harag. Legal�bb olyan arccal n�zett r�m, mintha azt k�rtem volna t�le, hogy fek�dj�n le velem.
   Nem mintha ez valaha is megt�rt�nne…
   - Na, akkor holnap – mondtam �s otthagytam a l�nyt.
   V�gre alkalmam ny�lt a saj�t fejem ut�n menni, elv�gezni egy kis mag�nnyomoz�st. Ehhez kellett a l�ny. Csak rem�lni tudtam, hogy megteszi, amire k�rtem.

 Ezt a nyomoz�si m�dszert Iza tal�lta ki. Elcs�b�tani az inform�tort, ha az �nsz�nt�b�l nem adn� ki a h�reket. M�sod�ll�sban �js�g�r�nak k�sz�lt, innen is j�tt az �tlete, amit ketten t�k�letes�tett�nk. N�ri pedig alkalmas volt r�, hogy a n�i szerepet elj�tssza, �gy szerezve meg az inf�kat.
   Hazafele menet arra gondoltam, hogy felh�vom Iz�t. H�tha vannak bes�g�i a k�rny�ken. Meg azt�n r�gen is besz�lt�nk, majdnem egy h�napja.
   Iza egy hivat�sos v�mp�rvad�sz volt. A n�gy �v kork�l�nbs�g, ami k�zt�nk volt, sok mindenre alkalmass� tette.
   Mikor haza�rtem, szinte k�rbe se n�ztem a lak�son, csak ledobtam a f�ldre a cuccom, azt�n majdhogynem �ntudatlanul el�hal�sztam a tel�mat, bementem a szob�mba, v�gigny�ltam az �gyon, az egyik kezemet a fejem al� tettem �s megnyomtam a H�v�s gombot.
   - Szia, te dr�ga – trill�zta bele a telefonba, mikor a harmadik cseng�s ut�n felvette. – M�r azt hittem, elfelejtetted a sz�mom!
   - Ugyan, Iza, komolyan azt hiszed, k�pes lenn�k arra, hogy elfelejtselek? – k�rdeztem mosolyogva. Ezt a mosolyt � persze nem l�thatta, de kihallotta a hangomb�l.
   - H��, te mekkora egy manipul�tor vagy!  - nevetett. - Na, f�lre t�ve a tr�f�t, mi kell?
   Ezt b�rtam Iz�ban. Ha kellett, nagyon j� fej tudott lenni, ha kellett pedig nagyon komoly.
   - Inf� – mondtam egyszer�en, kertel�s n�lk�l. Iza sem szerette a k�nt�rfalaz�kat, pont �gy, ahogy �n. – Nincs v�letlen�l itt, a k�rny�ken egy p�r inform�torod?
   - Az elt�n�sekkel kapcsolatban?  - k�rdezte, mire �n d�bbenten meredtem a plafonra.
   - Te is tudsz r�la?
   - Persze – mondta. – M�g sz�p. Egyed�l a tanul�knak nem mondt�k. Persze ennek is megvan az oka. Egy�bk�nt m�r egy j� f�l �vvel ezel�tt kezd�dtek az elt�n�sek…
   - Isteni! – g�nyol�dtam. – Mi�rt van olyan �rz�sem, hogy csak az�rt, mert elj�ttem otthonr�l, m�ris mindenb�l ki akarnak hagyni?
   - Nyugi. Ez nem ellened ir�nyul. Ami pedig az inform�torokat illeti – terelte el a figyelmem. – Ha adsz egy kis id�t, ut�na n�zek, hogy kikhez �rdemes menned.
   - Iza, egyszer�en im�dlak! – h�l�lkodtam.
   - �n is, b�bi! Na �s mikor j�rsz legk�zelebb fel�m?
   - H�t, nem hiszem, hogy egyhamar lenne. Legnagyobb sajn�latomra – persze.
   - K�r. M�g a v�g�n �j j�tsz�pajt�s ut�n kell n�znem. – mondta po�nkodva.
   - Ne agg�dj, amint tudok, megyek �s megl�togatlak. V�g�tre is csak 100 kilom�ter v�laszt el. Mi az? Semmi. Any�m kocsij�val…
   - Majd megoldod, �desem. Egy�bk�nt N�rival mi a helyzet? Kik�sz�tett m�r teljesen? – k�rdezte.
   A m�ltkor voltam olyan h�lye �s megeml�tettem neki N�rit, hogy mennyire ideges�t. Az�ta pedig mindig megk�rdezi, hogy mi van a l�nnyal.
   - Hagyjuk. Holnap egy eg�sz napot vele kell t�ltenem – mondta s�t�ten.
   A h�tt�rb�l valaki Iz�hoz besz�lt.
   - �letem, nekem most mennem kell! – hadarta. - Majd h�vlak a nevekkel, j�?
   - Az a g�z, �des, hogy holnapra m�r kellene.
   - Ok�, majd megn�zem, mit tehetek. Holnap mindenf�lek�ppen h�vlak. P�p�!
   Meg se v�rta, hogy v�laszoljak, m�ris letette.
   Iza volt a vil�g legd�g�sebb n�je, emellett okos volt, falta az �letet �s – ami viszont egy kicsi probl�m�t jelentett – vad�sz volt.
   A v�mp�rvad�szok �let�t, csak�gy, mint mindenki m�s�t, meghat�rozza egy szab�lyzat, mindenf�le passzussal. Az els� sz�m� szab�ly az, hogy senki ne tudjon a v�mp�rokr�l – ha lehet.
   M�gis, a legf�bb szab�ly a p�rkapcsolatokra vonatkozott: „Soha, de soha ne szeress bele egy m�sik vad�szba!”.
   K�ztem �s Iza k�z�tt azonban err�l sz� sem lehetett. Hi�ba volt minden, ami kellett, ahhoz, hogy beleszeressek, valami m�gis hi�nyzott hozz�.
   Mikor haza�rtem, Anyu m�g nem volt otthon. K�v�ncsi voltam, vajon olyan egyszer�en belemegy-e abba, hogy ideadja nekem az aut�t. A jogsi nem volt gond: Apu a v�l�suk ut�n 1 h�ttel m�r ki is fizette nekem a tanfolyamot. �gy gondolta, ezzel valami seg�ts�get ny�jt. V�g�l is, meg is tette, ha jobban belegondolok. Most hogy menn�k nyomozni jogsi n�lk�l?
   Letettem a t�sk�m a szob�mban, majd kimentem a konyh�ba �s mik�zben betettem a mikr�ba a tegnapr�l megmaradt spagettit, azon gondolkoztam, hogyan cs�rom el majd anyut�l a kocsit.
   A legegyszer�bb, ha az igazat mondom…
  M�r a szob�mban �ltem a notebook-om el�tt, mikor egyszer csak egy furcsa �rz�s ker�tett hatalm�ba: egy v�mp�r volt az, aki… felfel� m�szik a falon?! Mi a franc…
   K�r�lbel�l f�l perccel k�s�bb hallottam, amint kiny�lik az erk�lyajt�nk, majd p�r m�sodperccel k�s�bb Ez huppant le az �gyamra.
   - Azt hittem, hamarabb meg�rzel – mondta k�sz�n�s gyan�nt.
   - Bocs – mondtam fel se n�zve a strat�giai j�t�kb�l. -, hogy nem figyelek oda minden v�mp�rra, aki elmegy az ablakom alatt. Mi a p�lya?
   - Beugrottam besz�lgetni – mosolygott vid�man Ez. - Holnap akkor mentek?
   - Ja – b�lintottam.
   - J�l feladtad a leck�t annak a szerencs�tlen l�nynak! – mondta hirtelen.
   Felkaptam a fejem �s homlokr�ncolva n�ztem r�. Mikor besz�lt � Iz�val?
   - N�rinak! – magyar�zta �rtetlen arckifejez�sem l�tt�n. – Rem�lem, tudod, hogy nincs �ppen j� v�lem�nye r�lad.
   - Nem is kell, hogy legyen – motyogtam �s fel� ford�tottam az irodai sz�kemet �s �gy helyezkedtem, hogy szemt�l szemben tudjunk besz�lni.
   - Nem olyan rossz �, mint amennyire te gondolod – mosolyodott el halv�nyan.
   - Nem? – n�ztem r� d�bbenten. - Nem l�ttad, hogy mit m�velt tegnap? �rtetlenkedik, okoskodik… A falra m�szok t�le!
   - Szerintem csak a te viselked�sedre v�laszol �gy – n�zett r�m eln�z�en. -  Mindenesetre nem b�nsz vele finoman.
   - � nem egy elk�nyeztetett kis hercegn�, hanem egy 17 �ves, majdnem feln�tt n�! �s nem az 1600-as �vekben �l�nk, hogy udvariaskodjak vele! – k�t�ttem az ebet a kar�hoz.
   - Mindegy – mondta v�llat vonva Ez. - Akkor is kibor�tottad.
   - Nem nagy �gy, majd megb�k�l. – jelentettem ki, mik�zben az �gyam l�b�t n�ztem. Most Iza �s a telefonja sokkal fontosabb volt, mint a l�ny lelki b�k�je.
   - Gondolhattam volna, hogy err�l f�j a sz�l – sz�lalt meg ep�sen Ez. -  Besz�lt�l Iz�val.
   B�r a mell�kelt �bra nem �gy mutatja, de Ez-nek semmi baja Iz�val. Csak meg van r�la gy�z�dve, hogy rossz hat�ssal vagyunk egym�sra.
   - K�szi, ki lehet m�szni az agyamb�l!
   - Ne hasonl�tsd �ssze a k�t l�nyt! – k�rte Ez, mire r�meredtem. – Egy�ltal�n nem is hasonl�tanak. Iz�t nem lehet egy egyszer� besz�l�ssal megb�ntani, N�rit viszont igen.
   - Csak nem bej�n neked a l�ny?! – k�rdeztem d�bbenten.
   - H�lye vagy! – v�laszolta elkomorodva. – Ha nem v�ltozt�l volna meg az alatt a hat h�nap alatt, most tudn�d a v�laszt �s nem k�rdezn�d.
   - Bocs, Ez – mondtam b�nb�n�an. – Nem gondoltam �t.
   Ez�kielnek volt egy szoros kapcsolata egy emberi l�nnyal. Csak h�t, amikor a l�ny r�j�tt, hogy Ez igaz�b�l egy v�mp�r, annyira kiakadt, hogy ki kellett t�r�lni az eml�kezet�b�l a fi�t. Ez�kielt ez annyira megviselte, hogy az�ta nem igaz�n pr�b�lkozik.
   - Az ut�bbi id�ben mindenkin �tg�zolsz – emelte fel a hangj�t. - Any�don, N�rin, a tan�rokon, rajtam… Pedig ak�r hiszed, ak�r nem, mi csak seg�teni akarunk. Ki sem b�rom tal�lni, mi az, ami ennyire megv�ltoztatott…
   - Ez�kiel, hagyd abba! – sz�ltam r� nyomat�kosan. – H�nyszor mondjam m�g el, hogy nem viselt meg a v�l�s?! Any�m�k eddig se j�ttek ki, most legal�bb nem veszekednek �lland�an. A tanul�s meg eddig se izgatott, �gyhogy nem igaz�n �rdekel, hogy mi lesz. Ami meg a non stop iskolav�lt�st illeti… Teljesen hidegen hagy, hogy kik az oszt�lyt�rsaim…
   - �s N�ri? – k�rdezte Ez, a dolog l�nyeg�re tapintva. A l�ny ugyanis valami�rt felr�gta az eddigi norm�lis �letem. A l�ny �s az a verseny, ami nem csak a k�zpontban zajlott k�z�tt�nk, hanem a suliban is.
  �s ez volt az, amit Ez�kiel nagyon is tudott.
   - �… - kezdtem. - M�s t�szta. Ezzel fejezz�k be az analiz�l�st, ok�?! – n�ztem r� sz�r�san.
   - Rendben. De tudod, hogy r�m sz�m�thatsz…
   Az �gre emeltem a tekintetem.
   - Ez, k�ny�rg�m, fogd m�r fel, hogy minden rendben velem, nincs sz�ks�gem a babusgat�sra. Csak arra, hogy minden vissza�lljon a rendes ker�kv�g�sba – mondtam. -, de ez a haj� m�r elment – tettem hozz�. -, �gyhogy hagyjuk, ok�?
   Ez egy darabig m�g mer�en n�zett r�m, majd felt�p�szkodott.  
   - J�, ok�, felfogtam! – mondta. – Na megyek! Holnap kor�n kelsz, �gyhogy fek�dj le id�ben! – sz�lt r�m, majd elindult az erk�lyajt� fel�, hogy t�vozzon.
   Neki, az emberekkel ellent�tben, a lift t�l lass� volt.
   - Igenis, Anyuci! – kiab�ltam ut�na, majd meghallottam a fojtott nevet�s�t.
 

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s