Nóri

 Bajok a tervben

   - És most hova? – kérdeztem Zacktől, mikor már kijöttem a központból és átadtam nekik Kornél levelét, amiben a hivatalos értesítő volt a veszélyről.
   - A következő kocsmába – hangzott a csüggesztő felelet, miközben Zack beindította a kocsit és kifordult az útra.
   Annak ellenére, hogy próbáltam komoly lenni és profin viselkedni, ez még nem jelentette azt, hogy amikor kiment Szilvi után a kocsmából, egy csöppet sem ijedtem volna meg.
   A következő kocsmába… De jó…
   - Addig nem akarok hazamenni, amíg nem szereztünk bármilyen információt! – mondta hirtelen Zack. - Csak az az egy a gond, úgy látom, hogy ha csak egy apró, kicsi morzsát is lelünk, az már hatalmas sikerként kell elkönyvelnünk…
   Nem válaszoltam. Nekem csak az adott elég erőt ahhoz, hogy tartsam magam és ne kezdjek el hisztérikusan sikoltozni, mikor bemegyünk egy idegen kocsmába, ahol részegek és vámpírok is vannak, hogy ha baj van, ő mellettem lesz.

 A következő kocsma - amely a Viking Söröző nevet viselte – nem sok mindenben tért el az előző kocsmától. Ez is tömve volt emberekkel - köztük Bizalmasokkal és Semlegesekkel egyaránt -, itt is minden harmadik ember már spicces volt és itt is mindenki utánam bámult, ahogy betettem a lábam a helyiségbe.
   Sóhajtottam, kihúztam magam és megpróbáltam nem észrevenni a felcsillanó férfi-tekinteteket, amikor elmentem mellettük. Szerepemhez híven leültem Zack mellé, aki még csak rám se nézett – ahogy az előző kocsmában se -, úgy le volt foglalva a bögyös csapos-csajjal.
   Mint ahogy azt nem is olyan rég tettem, most is csak egy kólát rendeltem, pedig legszívesebben valami töményebbet kértem volna, de nem akartam ittasan beülni Zack mellé.

   Már így is csinálok hülyeségeket a közelében és ehhez nem kell spiccesnek lennem…
   Épp azon gondolkodtam, hogy kimegyek a vécére, mikor egy sörtől bűzös lehelet csapott meg: az egyik illuminált állapotú férfi ült le mellém.
   - Mit iszol, cicababa? – kérdezte és megpróbált rám fókuszálni.
   Megpróbáltam nem észrevenni és erősen reménykedtem benne, mint ahogy azt a magamfajta együgyű lányok teszik: ha nem foglakozom vele, feláll és elmegy. Ám a fickó nem tágított, sőt, még közelebb hajolt.
   - Hát ennyire egy szörnyű alak lennék, hogy a magadfajta szépségek észre sem vesznek? – kérdezte és vállamra tette a kezét.
   Miközben próbáltam nem megrészegedni már magától a leheletétől is, igyekeztem összeszedni a bátorságomat, hogy kiszabaduljak.
   - Vegye le rólam a kezét! – mondtam és csodák csodájára, a hangom ugyanolyan fenyegető lett, mint a mondatom.
   - Jól van, na, kislány! – mondta az ismeretlen és azt tette, amit mondtam. Már épp fellélegeztem volna, mikor hirtelen – legnagyobb rémületemre - még közelebb hajolt. – Hmmm… milyen finom parfümöd van… - cuppogta.
   Ennél a mondatnál jött el az ideje, hogy igénybe vegyem Zack segítségét.
   Alig észrevehetően felemeltem a lábam és vaktában rúgtam egyet felé, mire telibe találtam - a székét.
   Nem a lába, de legalább nem okoztam vele fájdalmat…
   Zack pedig feltűnés nélkül megfogta a bárszéket és arrébb húzta pár centivel. Felnyögtem. Hogy a kénköves pokol, meg az összes ördög…
   - Mit iszol, cicus? Fizetem a következő körödet – próbálkozott újból.
   Nem tudtam gondolkodni, pánikba estem, mikor a pasi újból megfogta a vállam. Ismét Zack felé rúgtam, s ezúttal el is értem őt. Zack felnyögött, lehajolt és megdörzsölte a fájós lábszárát, de ennyiben hagyta a dolgot, s visszatért a flörtöléséhez a pultos-lánnyal.
   Felkészültem rá, hogy felpattanok, bevetem a-térdet-az-ágyékba módszert, mozgásképtelenné téve „támadómat”, majd kislisszolok a kocsiba, magamra zárom az ajtót és ott majd bevárom Zack-et.
   Már készültem, hogy véghezvigyem a tervem, mikor megjelent a furcsa érzés, amit egy közeledő vámpír váltott ki.
   - Isti, hagyd már békén szerencsétlen lányt! – mondta a fiú és lefejtette a férfi kezét a vállamról. A pasi lelépett, mintha megérezte volna a fenyegető auráját, amit – úgy tudtam – az emberek nem érzékelhettek.
   Most már, hogy a veszély is elhárult, Zack nagy kegyesen felénk nézett, mintha csak most jutott volna el a tudatáig, hogy bajba kerültem.
   Vetettem felé egy gúnyos grimaszt.
   – Minden rendben? – vonta magára a figyelmem a megmentőm. Ránéztem, mire elmosolyodott. Ekkor jutott el a tudatomig a furcsa érzés, mire rájöttem, hogy kivel állok szemben. A fiú egy Bizalmas volt.
   Felnéztem az arcába és meg kellett állapítanom, hogy a srác nagyon is jól néz ki. Tudtam, hogy a legtöbb vámpír, aki nem iszik emberi vért, gyönyörű, de erre a srácra a gyönyörű kifejezés enyhe kifejezés volt. Tökéletesen fehér bőre volt, zöldalma szín szeme, vörös haja és kb. ugyanolyan magas volt, mint én.
   - Öhm… jó-jól vagyok – dadogtam, miközben elátkoztam magam.

   Na, ennyit a profi viselkedésről…
   - Ne haragudj Istire, Nóri! Nem mindig ilyen, csak most dobta ki a barátnője és itt issza ki magából a bánatát. Amúgy Félix vagyok.
   - Öhm… én-én… - megráztam a fejem és megpróbáltam összeszedni magam és a beszélgetésre koncentrálni, nem pedig az eluralkodó pánikra. – Nóra vagyok. – mondtam tök feleslegesen, mivel a srác már rég kiolvasta a nevem a fejemből.
   - Jól vagy? – kérdezte Félix aggodalmasan.
   - Persze – mondtam és megpróbáltam mosolyogni. Legnagyobb meglepetésemre, sikerült. – Köszönöm, amit értem tettél, de egyedül is megoldottam volna.
   - Ó – nézett meg jobban Félix elgondolkozva. – Hát, onnan, a túlsó oldalról nem épp úgy hangzott, mintha a gondolataid a helyzet magaslatán lettek volna.
   - Hát, igen – nevettem el magam, amire Félix még jobban megzavarodott. – Hagyjuk, ne foglalkozz vele. Az a fő, hogy most már minden rendben.
   Kényszerítenem kellett magam, hogy újból magamra öltsem a profi szerepet, de úgy vettem észre, kis akarattal sikerül.
   Esküszöm, hogyha már újból a kocsiban leszek, eluralkodhat rajtam a pánik, de addig nem tehetem!
   Tudtam, hogy a hirtelen váltásom eléggé megzavarta Félixet, de azt akartam, hogy Zack ne higgye azt, hogy nem bírok megbirkózni a feladattal.
   - Mit keres erre egy nem idevalósi vadász? – tette fel a kérdést, de ami a legpoénabb, az az, hogy teljesen feleslegesen, mivel – gondoltat-olvasó lévén – tudta a választ.
   - Információszerzés – mondtam és belekortyoltam a kólámba.
   - Ah-ha – válaszolta és gondolkozva nézett rám, én pedig belebámultam a gyönyörű szemébe…
   - Minden rendben? – térített magamhoz egy hang.
   - Persze – mondtam azon a furcsa hangon, amit akkor használ az ember, ha pont az ellenkezője igaz. Zack döbbenten nézett rám.
   Visszafordultam Félixhez, még mielőtt a "társam" megszólalhatott volna. Nem hiányzott az életemből az, hogy Zack elkezdjen velem bunkózni a fiú előtt. Bár, talán megvédene Zacktől… Nem mintha meg kellene védenie engem valakinek.
   - Beszélhetnénk valahol? – kérdeztem a vámpírtól.
   A fiú egy darabig gondolkodva nézett rám, majd Zack-re tévedt a pillantása. Valamit kiolvashatott a gondolataiból, ugyanis a következő pillanatban megrázta a fejét.
  - Nem tudok nektek segíteni – mondta olyan halkan, hogy csak én érthettem a szavait. – Tőlem is pontosan ugyanazt hallhatnátok, amit az előző… lánytól.
   Elhúztam a szám. Hirtelen azonban fekete pöttyök jelentek meg a szemem előtt.
   - Ha megbocsátasz, kimennék a mosdóba – hadartam és már ott sem voltam.
   Mikor már a mellékhelyiségben voltam, mély lélegzeteket vettem.
   Nem ájulhatok el pont itt!
   Odamentem a kézmosóhoz és bevizeztem egy papír zsebkendőt, majd óvatosan benedvesítettem vele az arcom és a tarkóm. Ám ez sem segített. Ráadásul a fekete pöttyök most már összeálltak fekete mezővé a látómezőm peremén. Nem érdekelt tovább és lefeküdtem a padlóra, ott, a női mosdó kellős közepén.
    Bármit megteszek, csak ne ájuljak el!

   A vízszintes helyzet, valamint a nedves papírzsepi, amit még mindig az arcomhoz nyomkodtam, jót tett és kezdtem végre magamhoz térni. Körülbelül még fél perc kellett ahhoz, hogy a fekete foltok véglegesen eltűnjenek a szemem elől. 
   Feltápászkodtam és belenéztem a tükörbe. A képmásom, annak ellenére, hogy mi mindenen ment keresztül, csak egy picit volt sápadt, s egyáltalán már nem mutatkoztak rajta a rosszullét tünetei. Ám a sminkem, amit Zack csinált nekem, tökéletes maradt a nedves kendő ellenére is, s meg kellett állapítanom, hogy tényleg szép voltam.
   Mikor már úgy éreztem, hogy minden rendben lesz, kinyitottam az ajtót és visszamentem a fiúkhoz.
   Azok úgy ültek ott, mintha összevesztek volna, bár, hogy honnan vettem ezt, nem tudtam volna megmondani, ugyanis semmi jelét nem mutatták. Ugyanúgy ültek ott, mint mikor otthagytam őket, egyáltalán nem vettek egymásról tudomást, de valami azt súgta, hogy ez csak látszat.
   Mikor Zack észrevette, hogy kiléptem a mosdóból, felállt és elhagyta a Viking Sörözőt.

   Leültem Félix mellé.
   - Minden rendben? – kérdeztem és Zack után néztem.
   - Persze – válaszolta a fiú. – De azért menj a barátod után…

   - Nem a barátom – mondtam erősen megnyomva a „nem” szócskát. A következő pillanatban viszont azon kaptam magam, hogy gyorsan kiiszom a kólám maradékát és menni készülök.
   - Mindegy – válaszolt Félix, miközben begomboltam a kabátomat. – Majd még találkozunk, Nóri.
   - Okéé – mondtam furcsállva és Zack után szaladtam.
   Mi a fene folyik itt?!

 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés