A semmib�l ker�lt el� a sr�c. Egyik pillanatban m�g �p�tett�k a v�rat, azt�n m�r ott �lt mellett�nk, �s Lucynak udvarolt. B�r n�ha mondott �rdekes dolgokat... Teljesen zavarba j�ttem, nem is sz�laltam meg, ink�bb a tornyokat form�ztam. Dake viszont – Lucy legal�bbis �gy h�vta; �rdekes neve van – laz�n dum�lt tov�bb, kicsit olyan �rz�sem is volt, mintha l�thatatlan lettem volna. Istenem, soha nem l�ttam m�g ilyen magabiztos embert! K�nnyed�n dobta be a b�kokat, �s fl�rt�lt Lucyval. B�r �n is tudn�k ilyen men� lenni… akkor Lynn tuti elj�nne velem valahova, �s pillanatok alatt bel�m szeretne.

Fels�hajtottam, �s tov�bb figyeltem a hull�mokat. Ez a sr�c m�g sz�rf�zni is tud, mintha… mintha �gy sz�letett volna! �n bezzeg m�g �szni se tudok… Na mindegy. Ink�bb eltereltem gondolataimat Dake-r�l, miel�tt enn�l is rosszabb kedvem lett volna.

- Ken?

Lucy t�rt vissza, kez�ben k�t hatalmas fagyival. Halv�nyan r�mosolyogtam, �s elvettem az egyiket, mik�zben � le�lt mell�m.

- Nem tudtam, milyet enn�l, ez�rt t�bbf�l�t is k�rtem. Ha szeretn�d, megk�stolhatod az eny�met is – aj�nlotta fel kedvesen. – Nem vagyok finny�s.

- �s Dake?

�rtetlen�l n�zett r�m.

- Mi van vele?

- Bej�ssz neki – mondtam ki a nyilv�nval�t. – De te mindig… kosarat adsz neki. Nem tetszik neked? Szerintem men� sr�c…

- Ken…- akart a szavamba v�gni, de �n tov�bb folytattam.

- J�k�p�, laza, vicces…

- El��g…

- … sz�pek a fogai, vannak tetk�i, tud sz�rf�zni...

Lucy pr�szk�lt egyet, majd a fej�t r�zva forgatta szemeit.

- V�rj csak, most melyik�nk is akar vele j�rni?

- J�rni akarsz vele? – csaptam le azonnal, �s f�rk�szni kezdtem arc�t.

Felh�borodva nevetett fel.

- Neeem… dehogy!

- Csak, mert vicces, j�fej, izmos…

- Ok�, el�g volt! Rem�lem, nem fizetett neked a rekl�m�rt… - grimaszolt, majd oldalba b�k�tt. – Ink�bb arr�l besz�lj, mit akart Lynn. H��, a fagyid! – ki�ltotta hirtelen, majd tenyer�t a kezemre fektetve mag�hoz h�zta, �s lenyalta a t�lcs�rt, miel�tt leesett volna a gomb�c fele. – Edd a fagyit is, nem d�sznek vettem!- fenyegetett mosolyogva, majd t�r�k�l�sbe helyezkedve v�rta a sztorit.

Zavartan a hajamba t�rtam, ami m�r majdnem ugyanolyan hossz� volt, mint miel�tt v�gtak bel�le p�r centit a suliban. A McKinleybe nem j�rhatnak hippik. Legal�bbis Stone sz�zados szerint…

- �hm, semmi k�l�n�set – vontam meg v�llam f�lszegen, �s f�lrekaptam pillant�somat.

- Nem? Hogy �rted? Naa, ne csin�ld m�r, ett�l h�ly�t tudok kapni! – b�k�tt oldalba, mire feljajdultam.

- H�, ez f�j!

- Besz�lj, vagy a k�pedbe nyomom a fagyit! – fenyegetett Lucy.

Fels�hajtottam.

- F�lret�rcs�zott.

- Oh.

Megremegett az ajkam, ez�rt ink�bb beleharaptam. A fagyi k�zben a kezemre folyt, de nem �rdekelt. Lynn nem akar engem. �gy �reztem, megszakad a sz�vem.

- R�ad�sul kedden elutaznak, sz�val tal�lkozni se tudunk… - tettem hozz�, miut�n visszanyeltem k�nnyeimet. – Nem tudja, mikor lesz megint itthon…

Lucy nem v�laszolt r�gt�n.

- Tal�n… jobb lenne, ha… ha elfelejten�d. Nem szeretem l�tni, hogy s�rsz miatta.

- Nem s�rok – szipogtam. – Csak… a homok…

- J� – hagyta r�m, majd tov�bb nyalogatta fagyij�t. – Akkor most mit fogsz tenni?

Nem tudtam, mit feleljek. Eddig mindent bevetettem, hogy elnyerjem Lynn sz�v�t, de valahogy mindig visszafel� s�ltek el a dolgok. Szeren�dot adtam neki, de elkergetett a kuty�juk. S�t�ttem neki csokis kekszet, de nem �zlett neki. Verset �rtam, amit a sulir�di�ban szavaltam el, de kinevettek, Lynn pedig napokig bujk�lt el�lem… Csak az tartotta bennem a lelket, hogy a pl�ssmaci, amit az utols� Sweet Amorisos napomon adtam neki, tal�n valahol a szob�j�ban van… A lev�llel egy�tt, amiben le�rtam �rz�seimet ir�nta. Vajon elolvasta…?

- Nem tudom.

Engem csak egy csoda menthetett meg…

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s