N�ri

V�ratlan cselekedet

   El�sz�r csak egy g�p pityeg�s�t hallottam. Legsz�vesebben le�t�ttem volna a zavar� hang forr�s�t �s visszas�ppedtem volna az �lmomba. V�mp�rok voltak benne, meg Zack…
   A pityeg�s felgyorsult. Hopp�. Akkor ez…
   Kinyitottam a szemem. Az els� dolog, amit megl�ttam, egy feh�r szekr�ny volt. Homlokr�ncolva n�ztem k�r�l. Az orvosi szob�ban voltam.

   Meg akartam emelni a kezem, hogy v�gigsim�tsak az arcomon, de a b�n�t� f�jdalom meg�ll�tott. Megpr�b�ltam visszaeml�kezni, hogy hogyan ker�ltem a k�zpont orvosi szob�j�ba, de ekkor �szrevettem valamit – jobban mondva valakit -, ami kett�v�gta a gondolatfonalamat.

   Zack az �gyam melletti sz�ken �lt �s az �gyamra hajolva m�lyen aludt. Egym�sra tette a kez�t �s azt haszn�lta p�rn�nak. Az egyik keze az eny�men volt, s megh�kkenve vettem �szre, hogy �nk�ntelen�l az ujjait szorongatom. Az arca fel�m fordult.
   Nagyobb leveg�t vettem a kellet�n�l, mire bel�m nyilallt a f�jdalom. A szabad kezemmel – elv�gre eszemben sem volt elengedni �t - ny�gve odakaptam az oldalamhoz, mire a karomba is belesajdult. �vatosan kell mozognom…

   Mozdulatlann� dermedtem �s apr� l�legzeteket vettem. �gy legal�bb sehol sem f�jt.

   Zack-re pillantottam �s kihaszn�ltam az id�t, hogy felt�n�s vagy leleplez�d�s n�lk�l b�mulhatom. Az arca szinte semmit nem v�ltozott; ugyanolyan j�k�p� volt, mint mikor r�estem tesi �r�n, a reggeli borosta pedig m�g vonz�bb� tette sz�momra. Meglep�dve fedeztem fel, hogy hossz�, s�t�t szempill�i voltak. A haj�n m�g ugyanaz a zsel� volt, mint mikor utolj�ra l�ttam. A sz�ja pedig…
   A pityeg�s ism�t felgyorsult. M�g j�, hogy alszik…

   Hirtelen megmozdult, b�r csak a fej�t mozd�totta meg egy kicsit. Nem �bredt fel. Tudtam, ha sok�ig �gy folytatja, elalussza a nyak�t. Ann�l kellemetlenebb dolog pedig nem sok volt.

   Elh�ztam a sz�m – mivel eln�zegettem volna az alv� alakj�t egy ideig -, majd kelletlen�l, gyeng�den megmozd�tottam a kezem, hogy ki tudjam h�zni az �v�b�l. Ann�l nagyobb volt a meglepet�sem, mikor a t�tova mozdulatra m�g jobban megszor�totta a kezemet, mintha �nk�ntelen�l is meg akarn� akad�lyozni, hogy elengedjem. Halv�nyan elmosolyodtam. �vatosan kiszabad�tottam a kezem �s belet�rtam a haj�ba. Az a zsel� ellen�re is puha volt. A m�szer megint bepityegett…
   Zack viszont nem �bredt fel az �rint�semre, sem pedig az �rulkod� m�szerre.

   - Zack! – suttogtam �s mosolyogva – meg amennyire a f�jdalom engedte - megr�ztam a v�ll�t. Zack azonban f�l�lomban a kezemhez nyomta arc�t, de m�g mindig nem volt mag�n�l. Err�l az �nk�ntelen cselekedet�r�l egy kiskutya k�pe ugrott el�m, aki im�dja a gazdit… �s ezek szerint �n lenn�k a gazdi �s Zack lenne a kiskutya…– Zack! – mondtam hangosabban, mire kinyitotta azt a gy�ny�r�, sz�rke szem�t.

   - Szia! – motyogta, majd pislogott egyet. Hirtelen azonban felkapta a fej�t �s kih�zta mag�t a sz�kben. A mozdulatra f�jdalmasan felny�g�tt: m�gis elaludta mag�t.

   - V�gig velem volt�l? – k�rdeztem.

   - Szerinted m�shogy hogy a francba tudtam volna �gy elaludni magam?! – k�rdezte morcosan, mik�zben nagyot ny�jt�zkodott �s �s�tott egyet.

   - T�nyleg itt volt�l? – k�rdeztem ism�t �s megjelent az arcomon egy h�l�s mosoly.

   - Ja. – b�lintott �s megd�rzs�lte az arc�t. - Korn�l megk�rt. M�sk�l�nben mi�rt maradtam volna?

   - Csak az�rt maradt�l, mert megk�rtek? – n�ztem r� d�bbenten. A boldogs�gom, ak�r egy kipukkan� szappanbubor�k, azon nyomban elp�rolgott.

   - Igen.

   - �s nem is agg�dt�l?

   - Mi�rt? Kellett volna? – k�rdezett vissza.

   - Igen! – mondtam felh�borodva.

   - Ne l�gy nevets�ges! Csak egy feladat vagy, nem t�bb…

   - Fordulj fel! – aj�nlottam �s a plafont kezdtem el tanulm�nyozni, csakhogy ne kelljen r�n�znem, mik�zben tudtam, hogy az arcomat f�rk�szi.
   - J�, ok�, visszasz�vom – s�hajtott �gy, mintha egy neveletlen kisgyerekkel besz�lne, s csak az�rt kellene felaj�nlania, hogy kett�v�gja a hisztij�t.
   - Mit? – k�rdeztem mogorv�n a tekintet�t ker�lve.
   - Nem csak egy feladat vagy.
   - De j� m�r nekem – mondtam ep�sen.
   Mindenhova n�ztem, csak a szem�be nem. Nem tudtam volna elviselni a pillant�s�t. Vagy azt, hogy ilyen k�zelr�l tal�lkozzon a tekintet�nk.
   Hosszasan hallgattunk, v�g�l � t�rte meg a csendet.

   - J�l vagy? – k�rdezte.

   Hogy a francba lenn�k, miut�n �gy megb�ntott�l?!

   - J�l – hazudtam. Nem tudtam eld�nteni, hogy a lelki-, vagy a testi �llapotom �rdekli-e. Mind a kett� romokban hevert.

   - Helyes! – mondta r�vid sz�net ut�n �s fel�llt a sz�kr�l. Kifel� menet m�g egyszer fel�m n�zett, de �n t�ntet�leg a plafont b�multam tov�bbra is.
   Nem sokkal az ut�n, hogy Zack elment, bej�tt a doki, hogy meg vizsg�ljon. K�z�lte, hogy van k�t borda- �s egy csukl�t�r�sem, egy bokaficamom meg j� n�h�ny z�z�d�som �s k�k-z�ld-lila foltom. Azt�n beh�vta Zack-et, hogy vigyen fel az egyik szob�ba, ahol rendesen tudok pihenni. �s b�rmennyire is tiltakoztam, nem tudtam elker�lni, hogy Zack a karjaiba ne vegyen �s fel ne cipeljen k�temeletnyi l�pcs�n. Mikor azt�n letett az �gyba, visszavonult a sarokba. Egyik l�b�r�l a m�sikra �llt. Zavarban volt.

   Kb. 5 percnyi szenved�s ut�n magamra hagyott �s nekem r� kellett j�nn�m, hogy veszekedni tudunk egym�ssal, de rendesen besz�lgetni nem.
   S ez nem csak Zack hib�ja…

   A k�vetkez� 3 napban sok l�togat�m volt. Mindenki bej�tt megn�zni, hogy vagyok.  A legrosszabban azonban anyu�k voltak, akik m�snap j�ttek be hozz�m. M�g Apu Korn�llal besz�lgetett kint a folyos�n, vagy a dolgoz� szob�j�ban, addig �n Anyu kifakad�s�t hallgattam.
   - Anyu, j�l tudtad, hogy mi vagyok �s hogy ez mivel j�r – mondtam, mikor a monol�gj�ba beiktatott egy l�legzetv�telnyi sz�netet.
   - L�tszik, nem kapt�l m�g t�kr�t… - s�hajtott �s kivett egyet a t�sk�j�b�l, majd a kezembe adta.
   D�bbenten n�ztem a t�k�rk�pem. A sz�m kicsattant, �gy m�r �rtettem, mi�rt f�jt, ha besz�ltem. Az arcom tele volt k�k, z�ld �s s�rga foltokkal. Nem voltam egy sz�p l�tv�ny.

   A negyedik nap v�gre felkelhettem az �gyb�l. Nem engedtem, hogy b�rki is t�mogasson, pedig a bal l�bamra m�g mindig s�nt�tottam. Az am�gy p�r perces �t a k�nyvt�rba most t�bb mint 10 percbe tellett.

   Siker�lt idej�ben le�rnem a megbesz�l�sre �s mikor minden fej fel�m fordult, r�j�ttem, hogy mindenki itt van. Viszont annak nem igaz�n �r�ltem, hogy Iza is ott �lt, Zack �s Ez k�z�tt. Ut�bbi egy kedves mosollyal k�sz�nt�tt, el�bbi pedig csak �lt �s k�z�ny�sen n�zett r�m.

   - �lj le, k�rlek! – mondta Korn�l �s udvariasan az egyik sz�kre mutatott, szemben az Ez-Iza-Zack h�rmassal. – Most pedig mondj el mindent, mi t�rt�nt a bizonyos est�n!
   S�hajtottam �s belekezdtem.
   - Mikor a fi�kt�l k�l�n v�ltam, p�r sarokkal od�bb hirtelen a semmib�l valami neki�t�d�tt a mellkasomnak, amit�l kb.10 m�tert rep�ltem h�trafel� �s hatalmas puffan�ssal nekiv�g�dtam az aszfaltnak – mondtam t�rgyilagosan. Annak nem lett volna semmi �rtelme, ha nem viselkedem profik�nt, �gy azt�n megpr�b�ltam �gy felfogni a dolgot, mintha egy film lenne �s nem az �letem r�sze. - El�hal�sztam a fegyveremet, mikor a t�mad�im k�r�m �lltak �s egyik�k ki�t�tte a kezemb�l, majd �jabb �t�sek �rtek. �reztem, ahogy megr�gnak �s meg�tnek. Nem is egyszer. Azt�n kitisztult annyira a k�p, hogy meg tudjam n�zni magamnak a hozz�m k�zelebb �ll�t, azt, aki ki�t�tte a kezemb�l a fegyveremet. Egy v�mp�r volt, de egy�ltal�n nem �tlagos. S�t�tlila szeme volt �s egy�ltal�n nem �rz�keltem, hogy a k�zelemben lett volna. Olyan volt, mintha egy ember lenne �s nem egy v�rsz�v�…
   Mindenki d�bbenten n�zett r�m.
   - Azt mondod, nem �rz�kelhet�? Zack, ti…? – k�rdezte Korn�l a fi�t�l is.

   - Mikor k�l�nv�ltunk, �n �s Ez�kiel m�g egy darabig ott maradtunk – kezdett bele a t�rt�netbe. –, h�tha t�rt�nik valami. Akkor hallottuk meg a sikolyt. B�r azonnal elindultunk, �gy is majdnem k�sve �rkezt�nk. Ez�kiel elint�zte a t�mad�k marad�k�t, mivel a legt�bben, mikor meg�rkezt�nk, lel�ptek. Azt�n ker�tett egy aut�t, mivel N�ri el�jult �s nem tartottuk j� �tletnek v�gigcipelni a f�l v�roson. A t�bbit tudj�tok. – fejezte be.
   - �s ami a legrosszabb, hogy �n se hallom se a gondolataikat �s nem is �rz�kelem �ket – mondta Ez.
   Mindenki hallgatott �s a t�rt�nteket pr�b�lta felfogni. V�g�l Korn�l t�rte meg a csendet.

   - Ezek szerint le lehet vonni a k�vetkeztet�st, mi szerint �j v�mp�rok vannak a v�rosokban �s k�rny�k�n. Ez�rt t�rt�nt meg mindez.
   - Az �szrev�tlen elt�n�sek, amelyekre senki nem tal�lt megold�st, �gy t�nik, megold�dnak– mondta Iza �s mindent tud� pillant�ssal n�zett v�gig rajtunk.

   - Egyet�rtek – mondtam. B�r ut�ltam, hogy musz�j osztanom a v�lem�ny�t. – Az �j v�mp�rokat nem lehet �rezni. Aszerint pedig, amit Ez�kiel mondott, � sem tudja k�vetni a gondolataikat. �gy azt�n…

   - Ne legy�l ennyire pesszimista – sz�lt r�m Iza. – Ha siker�lne elkapni egyet, mindent megtudn�nk…

   - K�s�rletezni akarsz rajtuk?! – v�gtam a szav�ba. – �k nem k�s�rleti nyulak!

   - �rdekes, mikor �t akart�k harapni a torkod, nem volt�l ennyire szent… - v�gott vissza Iza.

   - K�szi, de nem egyezem bele, hogy k�s�rletezzetek v�mp�rokon! – mondtam �s a szem�be n�ztem.

   - Iza! – sz�lt r� Zack, mikor a l�ny m�r nyitotta volna a sz�j�t, hogy visszav�gjon. A fi� szavaira azonban elhallgatott. El�gedetten n�ztem r�juk.
   - Zack-nek igaza van – mondta Korn�l. - Nem megfelel� az id�, hogy megbesz�lj�k ezt. Zack elmond�sa szerint nagyon gyorsak. Sokkal gyorsabbak a megszokott v�mp�rokn�l. Majd ha siker�lt elkapnunk egyet, eld�ntj�k, mi lesz a k�vetkez� l�p�s.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s