Nóri

Szabályszegés

   - De jó, hogy a Nyanya is velünk jött! – mondta gúnyosan Eszter és leült az ágy szélére. – Így nem lehet semmit sem csinálni! Így még egy rendes bulit se lehet szervezni… Meg semmit. Akkor meg mi a francnak jöttünk táborozni?!
   - Eszter, ha nem szigorú, a kutya se hallgat rá. Ez mind a mi biztonságunkért van – mondtam neki, miközben elővettem a könyvet az utazó táskámból, amit magammal hoztam.
   - De jó, hogy te is olyan vagy, mint aki karót nyelt! – vetett rám egy megsemmisítő pillantást a barátnőm. - Mióta vagy ilyen buzgó mócsing?
   - Nem vagyok az – mondtam fejcsóválva, miközben kikerestem, hogy hol is jártam. -, csak nem akarok lázadni! Amúgy ne félj, a fiúk majd úgyis kitalálnak valamit. Ha mást nem, meglógnak és majd hajnalban jönnek csak vissza, karikákkal a szemük alatt.
   - Örülök, hogy legalább a fiúk jól fogják érezni magukat – gúnyolódott tovább.  -, én viszont közben halálra unom magam!
   - Gyere, pókerezzünk, van nálam kártya – mondta Noémi békítően és kivette a táskájából a pakli kártyát.
   - Az úgy lenne az igazi, hogyha többen lennénk, de mivel csak heten vagyunk… - mondta Eszter duzzogva. – Inkább megyek fürödni…  
   Nagyot sóhajtottam és kihasználva, hogy senki sem figyelt rám, kimentem a teraszra, jobban mondva a földszinten levő erkélyre – mert hát, ha valaki azt mondja, terasz, te egy nagy, tágas térre gondolsz. Ez azonban kb. egy méter széles volt… -, rákönyököltem a fakorlátra és elgondolkoztam.
   Itt vagyok a kiránduláson, amit mindenki az évtized legjobbjának gondolt, mivel az évfolyamunk között volt. Bárki jöhetett, mert még külsőst is lehetett hívni. És erre mit ad isten? Jön a Nyanya és mindent elront! Bár így tényleg rend volt, meg minden, de közben mindenki halálra unta magát. Ránéztem az órára: még csak fél 11 volt, de az udvaron egy teremtett lelket se lehetett látni. A dögunalom máris elterjedt…
   Lehajtottam a fejem a kezemre és a pillantásom a szomszédos házra esett. Bent vaksötét volt, de valahogy biztosra vettem, hogy a fiúk még ébren vannak. Elvégre fiúkról van szó…
   Mikor már meguntam a levegőzést, visszamentem a szobába és kulcsra zártam magam mögött az ajtót. Ma már úgysem megy ki senki…
   - Nóri, mész zuhanyozni előttem, vagy menjek? – kérdezte Noémi, amint beléptem a szobaajtón. Már csak mi ketten nem fürödtünk.
   - Menj csak nyugodtan – mondtam és leültem az ágyra. Anna meg Eszter beszélgettek, Eni, Niki és Anikó pókereztek az asztalnál, Dóri pedig keresztrejtvényt fejtett mellettük. Elmosolyodtam, mikor rájöttem, hogy mindenki a mi szobánkban van, bár nem is volt meglepő, elvégre ez volt a legnagyobb hálószoba a házunkban.
   Kinyitottam a könyvem és beletemetkeztem. Egy csajról szólt, aki a nagymamájánál nyaralt és összehaverkodott a szomszéd fiúval, akivel szinte azonnal egy hullámhosszra kerültek, s szinte szikrázott közöttük a levegő a ki nem mondott szerelemtől.
   Bárcsak a való életben is ilyen egyszerű lenne…
   - Mehetsz zuhanyozni, Nóri! – térített magamhoz Noémi hangja. Az órámra néztem. Kb. 10 perc telhetett el azóta, hogy bement a fürdőbe.
   - Ez gyors volt – állapítottam meg.
   - Naná, mivel már alig van meleg víz… 
   - De jó… - mondtam minden lelkesedés nélkül és felnyaláboltam a neszesszerem, a törülközőm meg a pizsamám.
   Noéminak igaza van – állapítottam meg, mikor beálltam a majdnem jéghideg víz alá. – Meg a Nyanya is… mindent elrontott a hülye szabályával, meg a hülye útitervével együtt. Elvégre nem voltunk kicsik, hogy megmondja, mikor van takarodó és mégis nyolcévesekként kezel minket… Aztán ott vannak a programok… Egyikünk se ezért jött…
   Dühösen csóváltam a fejem. A kirándulás egyre csak pocsékabb lesz…
   Amikor már csak jéghideg víz folyt a zuhanyrózsából, elzártam a csapot és egy törülközőt tekertem magam köré. Ekkor hallottam meg az udvarról beszűrődő hangokat. Ránéztem az órára, ami a lehajtott WC-tetőn lévő ruhakupac tetejére tettem: 11 múlt két perccel. Hát ez nem lehet igaz…
   Felkaptam a kulcsot, kiléptem a fürdőszobából, kinyitottam az ajtót és kiviharzottam a teraszra, majd megtorpantam az ajtó előtt.
   Zack háttal állt nekem, így ő nem láthatott, a trió másik két tagja pedig másik két sráccal foglalkozott. Csak öten voltak, mégis olyan hangosan beszélgettek és nevettek, hogy kész csoda lett volna, ha a Nyanya nem hallja meg őket. Ráadásul Zack és másik két haverja kezében cigi volt. Ha ezt a Nyanya meglátja…
   Nem vettek észre egészen addig, amíg meg nem szólaltam.
   - Mégis mi a csudát műveltek?! – kérdeztem felháborodva. – Ha rajtakapnak titeket, mindnyájunknak lőttek! – sziszegtem.
   - Na, ide figyelj – kezdte Zack és mérgesen felém fordult, de a következő pillanatban megdermedt. A tekintete az arcomról lefelé vándorolt, s megállt a mellemen. Az összes többi fiú is döbbenten nézett rám, mire végignéztem magamon, hogy kiderítsem, mi a fenét bámultak ezek annyira feltűnően rajtam, mikor rájöttem: egy szál törülközőben állok előttük. Ráadásként még rosszul is törülköztem meg és vízcseppek milliói ragyogtak a bőrömön. Az a rohadt…
   Elvörösödtem és összefontam a karom a mellem előtt, nehogy még véletlen a törülköző gondoljon egyet és leessen.
   Józsi megrázta a fejét és türelmes hangon megszólalt.
   - Nyugi, Nóri – Egy pillanat erejéig a szemébe néztem, majd a tekintetem azonban azonnal visszatért Zack-re. A fiú háttal a korlátnak támaszkodott, karba tette a kezét és a cipője elejénél a padlóra szegezte a tekintetét. Ezek szerint egyáltalán nem érdekli, hogy mi van rajtam… – Minden oké.  – hallottam Józsi hangját, mire kénytelen voltam ismét visszanézni rá. - A Nyanya miatt meg ne aggódj. Elintéztük.
   - Mit tettetek vele? – kérdeztem rosszat sejtve.
   Hirtelen azonban kinyílt a házunk ajtaja és megjelentek az ajtóban a lányok. Noémi ráadásul a köntösömet is kihozta utánam. Hálásan néztem rá és gyorsan magamra kaptam.
   - Kapott egy kis altatót – vigyorgott büszkén Marci, miközben a köntös pántját kötöttem, de megdermedtem a mozdulat közepén.
   - Hogy mit csináltatok? – kérdeztem. Biztosra vettem, hogy rosszul hallottam. Ezek nem lehetnek akkora lükék, hogy megtegyék…
    - Megkínáltuk őt egy kis japán zöldteával – magyarázta tovább büszkén Marci. – A lenti boltban vettük és gondoltuk, beadjuk neki, hogy ez csodát tesz a közérzettel…
   A fiú beszéd közben kihúzta magát és úgy nézet rám, mint aki tutira veszi, hogy el leszek ájulva a leleményességüktől. Itt látszott, hogy nem ismer eléggé…
   - Hogy mi a fészkes fenét műveltetek?! – robbantam, mikor megláttam, hogy a többi fiú ahelyett, hogy leállították volna, inkább ők is büszkén hátba veregették Marcit. Zack azonban csak állt, mint egy faszent. – Mi lesz, ha elcsesztétek az adagot? Akkor mi a fenét művelünk????
   - Nyugi, Nóri és ne kiabálj – lépett elém Józsi és a vállamra tette a kezét, de leráztam. – A nagyanyámnak kell kettőt bevennie belőle, pedig feleakkora, mint ez a nő. Ráadásul gyógyhatású készítmény. Még csak nem is igazi gyógyszer…
   - Jó, de akkor is! Ha rosszul lesz… - mondtam hitetlenkedve. - Csak nekem van itt felelősség-érzetem, vagy belőletek ez is kiszorult? – gúnyolódtam.
   - Állítsd már le magad! – nézett rám Zack, először azóta, hogy kijöttem egy szál törülközőben. – Különben is: beszéltünk Imivel, a fikatanárral. Ő azt mondta, ha nem ébred fel a Nyanya, akkor azt csinálunk, amit akarunk, csak ne keveredjünk zűrbe. Ha meg a Nyanya felkel, akkor nekünk kell elvinni a balhét és mi meg is tesszük. HA felkel.
   - Jó de… - akadékoskodtam. – Biztos, hogy nem lesz baja? – néztem rá Józsira.
   - Tuti biztos. – bólintott magabiztosan a fiú. -, bízz bennem. Az egész éjszakát most már úgy alussza végig, mint a bunda.
   Nagyot sóhajtottam.
   - Jaj, fiúk – mondtam. -, ha ez kiderül…
   - Nyugi, nem fog – nyugtatott meg Józsi és megajándékozott egy kedves mosollyal.
 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés