N�ri

Veszeked�s az erd�ben

   Zack kopog�s n�lk�l rontott be a szob�nkba, s megragadta a karom.
   - A� – mondtam �s d�bbenten meredtem r�. – Mi van?!
   - Bocsi, de elrabolhatn�m N�rit? – tette fel a k�lt�i k�rd�st a t�bbieknek, ugyanis v�laszt nem v�rva m�r ki is r�ngatott a szabadba.
   - Megmondan�d, hogy mi �t�tt bel�d? – r�ntottam ki a csukl�m a kez�b�l �s meg�lltam a t�bor k�zep�n. – Semmi kedvem veled kettesben lenni…
   - K�t di�k elt�nt – mondta dr�mai hangon.
   - M�g ketten? – k�rdeztem d�bbenten.
   - Nem, ugyanazok… - cs�v�lta a fej�t.
   - Ha nem figyelt�l volna, mondt�k, hogy az �gyukban vannak. Alszanak – n�ztem r� f�radtan. Erre ez a nagy felhajt�s?? - Ha valaki elf�radt, ez term�szetes, nem?!
   - Aha, akkor �n mi�rt hallottam azt, hogy bementek az erd�be romantik�zni �s m�g most se ker�ltek el�? – v�gott vissza.
   - Zack, joguk van kettesben lenni… - n�ztem a szem�be. - Nyugi m�r. Ez csak egy erd�! Legfeljebb egy veszett m�kus t�madhatna r�juk… - mondtam.
   - Ja, meg egy – gyorsan k�rben�zett. -, egy csapat v�mp�r – az utols� h�rom sz�t szinte a sz�j�r�l kellett leolvasnom, holott a k�rny�ken egy teremtett l�lek se volt.
   - Hogy mi? – dermedtem meg �s n�ztem r� d�bbenten. – Mit mondt�l? Honnan tudod? – faggattam.
   - D�lel�tt bement�nk az erd�be – magyar�zta. - Felm�sztunk a hegy tetej�re, be a s�r�j�be. Ott �reztem. Ha eg�szen od�ig elmentek…
   - Jaj, istenem! – kaptam a kezem a sz�m el�. – De ugye nem azok az �j v�mp�rok azok?
   - Szerinted ott maradtam megn�zni a szem�k sz�n�t J�zsival meg Marcival?! – k�rdezte g�nyosan. - Ne l�gy h�lye. K�l�nben is: mondom, hogy �rz�keltem �ket.
   - Ut�nuk akarsz menni? – n�ztem r� d�bbenten. - H�st akarsz j�tszani?
   - Musz�j. – mondta �s zsebre dugott k�zzel az erd� fel� fordult. Az arc�ra ki�lt az aggodalom. - Ha tudom�st szereznek v�mp�rokr�l, megn�zhetj�k magunkat…  
   - Ok�, v�rj itt! – mondtam. M�r �pp elfordultam, mikor megragadta a v�llam �s visszaford�tott maga fel�.
   - Hova m�sz? – k�rdezte.
   - Ut�nuk megy�nk, nem? – n�ztem r� �rtetlen�l. – Meg kell v�den�nk �ket! Hozom a pisztolyom meg egy zsebl�mp�t.
   - Te is velem akarsz j�nni? – k�rdezte d�bbenten �s m�g mindig nem engedte el a v�llam.
   - Hagyjalak egyed�l egy ki'szott nagy erd�ben, ahol v�mp�rok vannak? – k�rdeztem, de a d�bbenett�l ink�bb hangzott kijelent�snek, semmit k�rd�snek. - K�sz, nem.  
   Egy hossz� pillanatig m�g t�prengve n�zett r�m, majd elengedett.
   - Ok�, menj, de siess! – utas�tott.
   - Neked nem kell…? – n�ztem v�gig a farmerj�n �s a hossz� ujj� p�l�j�n egy zsebet keresve, ahov� a fegyvert tehette.
   Zack h�trany�lt �s el�h�zta a fegyver�t.
   - �n mindig magamn�l tartom – emelte fel k�t ujjal a cs�v�n�l fogva.
   B�lintottam, majd visszarohantam a szob�ba �s magamhoz vettem a saj�t pisztolyom. K�zben h�l�t adtam az eg�nek, hogy m�gis betettem a t�sk�mba. Most mire menn�k pisztoly n�lk�l?
   A szob�ban nem kellett magyar�zkodnom, el�g volt az arcomra n�zni�k �s Eszter�k mindj�rt ki is tal�lt�k, hogy v�mp�r van a dolog m�g�tt s az�rt megyek el.
   10 perc m�lva pedig m�r be is ment�nk az erd�be.
   Zack k�rben�zett.
   - Figyelj – sz�laltam meg, mik�zben elmentem egy nagy fa mellett. -, nem azt mondom, hogy hagyjuk abba m�g most, meg minden, de hogy a francba fogjuk tudni, hogy merre mentek? – tettem fel a logikus k�rd�st. - �k csak emberek. �ket nem tudjuk �rz�kelni… A nyomk�vet�st meg ink�bb hagyjuk… - tettem hozz�, mivel tiszt�ban voltam vele, hogy egy v�rosr�szben is k�pes vagyok elt�vedni, nemhogy egy erd�ben, ahol minden ugyanolyan.
   - Nem is az emberek ut�n megy�nk – mondta Zack, mik�zben elindult az enyh�n emelked� hegyoldalban.
   - Te meg�r�lt�l?! – torpantam meg �s a h�t�ra meredtem, mikor r�j�ttem, hogy mire k�sz�l. – Te a v�mp�rokhoz akarsz menni?!
   - Figyelj! Ha nem ellens�gesek, akkor seg�thetnek megtal�lni �ket! – �llt meg most m�r � is �s r�m n�zett.
   - K�szi, most m�r sokkal nyugodtabb vagyok! – mondtam g�nyosan, de a hat�st rontotta, hogy p�r okt�vval magasabb volt a hangom a megszokottn�l. - Tudv�n, hogy egyenesen egy ismeretlen v�mp�rcsoporthoz akarsz vinni, t�kre megnyugodtam. R�ad�sul, ha mindez nem lenne el�g, s�t�tedik. �n nem akarok �jnek �vadj�n egy v�mp�rokkal teli erd�ben csatangolni…
   - De te legal�bb tudsz harcolni! – v�gott a szavamba. - Gondolj bele: az a k�t civil azt se tudja, mi t�madta meg �ket, ha egy�ltal�n megt�madta! Vagy tudod, mit? Ha ennyire ellened van az, hogy megments k�t embert, akkor menj vissza! – v�ltott taktik�t. Mind a ketten j�l tudtuk, hogy azzal, hogyha kihangs�lyozza az �letvesz�lyt, megfog. - Am�gy m�g az el�bb nem volt�l ennyire beszari…
   - K�szi – replik�ztam. -, de az el�bb m�g �gy volt, hogy az embereket keress�k �s nem a v�mp�rokat…
   - Mondd meg, mi a k�l�nbs�g? – csattant fel. - �gy is, �gy is az erd�be kell menn�nk. Ja �s csak egy �szrev�tel: Korn�lt majd �rdekelni fogja, hogy hol volt a kis kedvence, amikor majd elmondom neki, hogy egyed�l mentem az elt�ntek ut�n…
   Ez volt az a mondat, amivel v�gk�pp megakad�lyozta azt, hogy otthagyjam �s az volt a gond, hogy ezzel � is tiszt�ban volt.
   - Te most zsarolsz?! – n�ztem r� d�bbenten. Az erd� csendj�ben a hangom m�g sok�ig visszhangzott. – Be akarsz k�pni csak az�rt, mert nem vagyok olyan h�lye, hogy �jszaka egy ismeretlen erd�ben m�szk�ljak?!
   - Csak akkor, ha itt hagysz! – visszakozott.
   Vill�ml� tekintettel n�ztem r�, de sajnos ahhoz t�ls�gosan is bele�ltem magam a vit�ba, hogy gondolkozzak �s szinte �sz n�lk�l mondtam tov�bb a magam�t.
   - Mi a fene?! Csak nem azt mondod, hogy sz�ks�ged van r�m?! Eddig valahogy mindig leveg�nek n�zt�l! Vagy most csak az�rt kellek, mert nincs itt Iz�cska? – bukott ki bel�lem.
   - Mi�rt van az, hogy valah�nyszor vit�zunk, mindig itt lyukadsz ki? – n�zett r�m homlokr�ncolva, amit�l hirtelen megn�multam. Volt egy olyan �rz�sem, hogy az utols� mondatommal elvetettem a sulykot �s nem is t�vedtem. - Vagy csak nem vagy f�lt�keny?
   Hirtelen nem kaptam leveg�t. Mi a…
   - … fene? Mi a franc�rt lenn�k �n f�lt�keny?! – k�rdeztem, majd k�nyszerezetten felnevettem. - Ink�bb megd�bbent�nek tartom, hogy van egy l�ny a vil�gon, aki el tud t�ged viselni… - mondtam, de a k�vetkez� pillanatban elakadtam.
   Ekkor ugyanis Zack egyre k�zelebb j�tt, �n pedig elkezdtem h�tr�lni, m�g csak egy f�nak nem �tk�ztem. Zack azonban ahelyett, hogy abbahagyta volna, sz�p lassan lehajolt hozz�m, eg�szen addig, am�g az ajka m�r majdnem s�rolta az eny�met.
   – Mit csin�lsz? – k�rdeztem t�k feleslegesen, elv�gre tiszt�ban voltam vele, hogy mit tesz.  – Ne mer�szeld… - mondtam, de a hangom egy�ltal�n nem volt meggy�z�. - eressz el… - motyogtam egyre halkabban, de nem fogadott sz�t �s m�g k�zelebb hajolt. - ne csi… - s�hajtottam m�g utolj�ra, majd az ajkam �nk�ntelen�l elny�lt �s elhallgattam.
   Hirtelen fel�bredt bennem a v�gy, hogy v�gre megcs�koljon �s z�rjuk le az eg�szet. Biztosra vettem, hogy meg is fogja tenni. Ekkor azonban a l�nyem k�t r�szre szakadt: az egyik r�szem hevesen tiltakozott, a m�sik viszont m�g k�zelebb akart lenni hozz� – �s az volt a gond, hogy ez volt az er�sebb.
   A l�legzetem felgyorsult �s most biztosra vettem, hogy nem leszek olyan h�lye, hogy elmenek�ljek. Ezt bizony�tand� m�g egy picit el�r�bb hajoltam, csak hogy v�gre megt�rt�njen az, amit annyira akarok.
   Mikor azonban a sz�nk m�r �pp tal�lkozott volna, Zack hirtelen kiegyenesedett.
   - Mondtam �n, kicsi l�ny, hogy f�lt�keny vagy… - mondta nevetve �s a haj�ba t�rt.
   CSATT.
   Teljes er�mb�l pofon v�gtam, � pedig h�trat�ntorodott �s d�bbenten n�zett r�m, a kez�t az arc�nak azon r�sz�re t�ve, ahol az �t�sem �rte.
   - Ne mer�szeld m�g egyszer ezt tenni, vil�gos?! – kiab�ltam �s �reztem, hogy elpirulok a sz�gyent�l. Csak most jutott el a tudatomig, hogy mekkora h�lyes�get csin�ltam. M�g sz�p, hogy nem akart t�lem semmit. Csak j�tszott… - Most pedig menj�nk a v�mp�rok ut�n… - tettem hozz� vill�ml� tekintettel �s megindultam az egyik ir�nyba.
 

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s