N�ri

A k�nyszeres elhat�roz�s

   �letem legrosszabb �jszak�ja volt ez �s m�g mindig nem volt v�ge.
   Mikor odament�nk a k�t elcsatangolt tinihez, a sikolyukb�l �t�lve azt hihett�k, hogy valami vad�llatok vagyunk.
   B�r azt�n v�ltig �ll�tott�k, hogy nem ijedtek meg t�ls�gosan, meg voltam gy�z�dve az ellenkez�j�r�l, mivel m�g azt se vett�k �szre, hogy Zack f�l arca egy mer� v�r volt.
   - J� �jszak�t! – motyogtam a p�rocska ut�n, amikor �k meg�r�lve annak, hogy nem fedezt�k fel az elt�n�s�ket, besurrantak a saj�t h�zuk ajtaj�n �s maguk ut�n becsapt�k azt. – Ugyan, ne is k�sz�nj�tek…
   - Nem tudom, mit v�rsz – sz�lalt meg Zack, mik�zben felment�nk a h�zainkhoz vezet� l�pcs�n �s karba tett k�zzel, h�ttal nekit�maszkodott az oszlopnak.
   R�n�ztem �s szinte megr�m�ltem magamt�l. Ugyanis nem akartam elengedni, elv�lni t�le. M�g nem.
   - �lj le! – mondtam egy pillanatnyi gondolkoz�s ut�n, hogy mit is tehetn�k �s a l�pcs�re b�ktem a fejemmel.
   - Mit akarsz? – k�rdezte �s csak nagy nehezen tudtam meg�llni, hogy el ne mosolyodjak a hangj�b�l kicseng�, leheletnyi f�lelem hallat�n.
   - Megn�zni a fejeden l�v� sebet – mondtam halkan.
   Furcsa volt, hogy az egyik pillanatban m�g legsz�vesebben fejbe v�gn�m egy palacsintas�t�vel, a k�vetkez�ben pedig szinte b�rmilyen apr� szalmasz�lba belekapaszkodom, csakhogy ne kelljen elengednem �t. Sz�nalmas vagyok…
   A fi� m�g egy pillanatig csak �llt �s n�zett r�m, majd le�lt a fels� l�pcs�fokra, �n pedig mell� t�rdeltem. Felemeltem a kezem �s gyeng�den egy picit megh�ztam a b�rt, hogy megn�zzem, nincs-e benne valamilyen kosz.
   Fejcs�v�lva n�ztem a horzsol�st a homlok�n. Sz�momra t�l m�ly volt �s t�l f�jdalmas. Ha velem t�rt�nik meg ez, m�r r�g vis�tva b�mb�ln�k a f�jdalomt�l…
   Fel� hajoltam, hogy jobban l�ssam, de �gy eltakartam a h�tam m�g�l j�v� f�nyt. V�g�l eg�szen a combj�hoz kellett h�z�dnom, hogy l�ssak valamit. Zack egyb�l r�m n�zett, mikor meg�rezte a l�bamat, de �n kitart�an a sebre koncentr�ltam.
   – �lj csak �t a korl�thoz! �gy semmit nem l�tok! – k�rtem a l�mpa alatti oszlopra mutatva. Mikor megtette, �jra fel� hajoltam. - Ki kellene tiszt�tani… - mondtam csak �gy, magamnak. Bementem az els�seg�ly l�d�m�rt, amit Anyu tett be az utaz�t�sk�mba. Kivettem bel�le a fert�tlen�t�szert, lecsavartam a kupakj�t �s egy kicsit tettem a steril vatt�ra.
   - Ez egy kicsit cs�pni fog – mondtam figyelmeztet�en �s gyorsan v�gigh�ztam a seben. Zack felszisszent. – Bocsi, sajn�lom – bukott ki bel�lem.
   - Csak… csin�ld – mondta �sszeszor�tott fogakkal �s behunyta a szem�t.

   K�zelebb h�z�dtam hozz� �s megpr�b�ltam nem �szrevenni, hogy a fels�test�nk k�z�tt m�r csak 5 cm a t�vols�g. A sz�vem a torkomban dobogott, a gyomrom g�rcsbe ugrott, az agyamat pedig teljesen elk�b�totta a bel�le �rad� illat… Koncentr�lj m�r, te dilis!
   Amikor azonban m�r csak a biztons�g kedv��rt nyomkodtam a sebet, Zack kinyitotta szem�t. Az arcunk csak p�r centire volt egym�st�l. A bal kezemmel, amellyel eddig a v�lla felett t�maszkodtam a korl�t oszlop�hoz, ekkor a v�ll�ra cs�szott. A jobb kezem, amiben a fert�tlen�t� volt, a combomra hanyatlott. Ilyen nincs, hogy megint megt�rt�njen…
   Most azonban valami�rt pontosan tudtam, hogy ez m�r egy�ltal�n nem vicc.
   D�bbenten n�ztem a sz�rke szemp�rba �s minden elt�nt a fejemb�l… Zack k�zelebb hajolt hozz�m, a sz�m pedig �nk�ntelen�l kiny�lt… tudtam, mi fog k�vetkezni, m�gsem tudtam gondolkozni… �s � egyre k�zelebb ker�lt hozz�m… m�r �reztem a lehelet�nek forr�s�g�t… m�r felk�sz�ltem a puha ajkaira �s a l�gy cs�kj�ra…
   - H�t ti meg a mi a csud�t kerestek idekint ilyenkor?! – csattant egy hang a h�tam m�g�l, mire mind a ketten �sszerezzent�nk, a kezemb�l pedig a fert�tlen�t� kiesett a f�ldre. �pp idej�ben kaptam ut�na, hogy ne folyjon ki. Felpattantam a f�ldr�l �s Zack is fel�llt.
   - �n csak… iz�… mi… - dadogtam. A Nyanya pedig csak �llt �s k�z�mb�sen n�zett r�m.
   - Zakari�s fiam, veled meg mi t�rt�nt? – k�rdezte a Nyanya Zack fel� fordulva. Zakari�s?!
   D�bbenten �s m�gis k�rd�n n�ztem r�. Erre vajon mit fog v�laszolni?
   - Tan�rn�, nem �reztem j�l magam, kij�ttem leveg�zni, de le volt kapcsolva �jszak�ra az �sszes villany �s �n nekimentem az egyik faoszlopnak. N�ri pedig felkelt a zajra �s a szitkoz�d�somra, majd kij�tt �s fert�tlen�tette a sebet… - mondta egy pillanatnyi gondolkoz�s n�lk�l.
   Az arc�n egy�ltal�n nem l�tszott, hogy hazudott. D�bbenten, sz�jt�tva n�ztem r�. Lehetetlen, hogy ezt a h�lyes�get a n� elhiggye. Elv�gre ott volt egy sor, �rulkod� jel:

   1. ha rosszul �rezte volna mag�t, egyszer�en kinyitja az ablakot �s �gy nem szegi meg a szab�lyt, elv�gre lassan hajnalodott…

   2. ha t�nyleg az oszlopnak ment volna neki, akkor f�gg�leges lett volna a s�r�l�se meg tiszta �s nem pedig egy elmos�dott, elferd�lt seb;

   3. na meg nem seb lett volna, hanem egy karcol�s;

   4. �s a legnyilv�nval�bb: sehol sincs lekapcsolva a villany, minden egyes ajt�n�l �g. Nem besz�lve arr�l, hogy �n utcai ruh�ban vagyok, nem pedig h�l�ingben vagy pizsam�ban…
   - M�skor lehetn�l figyelmesebb! – mondta a Nyanya. – Most pedig mind a ketten, ir�ny az �gy!
   - H�t, akkor… iz�… - dadogtam. – J� �jszak�t! – mondtam �s megfordultam, majd gyorsan felnyal�boltam az els�seg�lydobozomat.
   - J� �jt! – mondta Zack �s � is elindult a saj�t h�zuk ajtaja fel�.
   Egy pillant�st se vetve a tan�rn�re bemenek�ltem az ajt�n, becsuktam magam m�g�tt �s kulcsra z�rtam, majd meg se �llva, tov�bb viharzottam, be a szob�ba �s le�ltem az �gyamra.
   Nan�. Ha �N pr�b�ltam volna ezzel beetetni… De �n nem vagyok ennyire t�k�letes hazug…
   A tenyerembe temettem az arcom, mikor be�szott a k�p, amint ott vagyunk egym�st�l p�r centire. Az a sz�rke szemp�r…
   N�m�n s�hajtottam. Nem tudtam mit kezdeni a felt�r� �rz�sekkel. �gy �reztem, nem b�rom tov�bb. A l�nyem k�t r�szre szakadt. Az egyik fele, amihez hozz� tartozott az agyam, azt k�vetelte, hogy sz�lljak ki. Vessek v�get ennek az eg�sznek m�g most, miel�tt elszabadulna a pokol. Most, m�g miel�tt elszabadulna az ir�ny�t�som al�l. Felejtsem el a g�rcs�t a gyomromban, valah�nyszor csak megl�tom, vagy �pp tal�lkozik a tekintet�nk. Felejtsem el a majdnem-cs�kokat. Felejtsek el… mindent. Hagyjam abba, m�g miel�tt t�l k�s� lenne. Elv�gre, � is egy vad�sz. J�l tudtam a szab�lyt: „Soha, de soha ne szeress bele egy m�sik vad�szba!” �s r�ad�sk�nt alig ismertem. Fogalmam se volt, hogy ki �.
   A l�nyem m�sik r�sze azonban, a sz�vemmel egy�tt, er�teljesen tiltakozott. Szeretem �t – d�bbentem r�. �s m�r nem tudn�k meg�llni. Meg lehet pr�b�lni, de biztos a kudarc. Ha belen�zek abba a sz�rke szemp�rba, minden megsz�nik l�tezni. B�r ehhez el�g az is, ha felvillantja azt a csib�szes mosoly�t.
   J�l eml�keztem a torna�r�ra: „Kicsi l�ny” �s a v�r megindul az ereimben. Megpr�b�lni lemondani arr�l, ami a legfontosabb? M�g akkor is, ha majd bele�r�l�k? M�g akkor is, ha nem k�rek egyebet, csak egy pillant�st? Ha csak egyetlen egy r�pke pillanat is el�g lenne, amikor a tekintet�nk tal�lkozik?
   Igen. A saj�t �rdekemben. Musz�j.
   H�trad�ltem; a fejemet a falnak t�masztottam. Olyan volt ez, mint mikor egy �tkeresztez�d�shez �rsz. Az egyik egy napf�nyes �t, amin egyszer� lenne v�gigmenni, de ott nem v�r r�d senki �s semmi, s ezt biztosan tudod. A m�sik egy ingov�nyos, riaszt�, f�lelmetes �tveszt�, amely nem vezet sehova. De tal�n ott van a boldogs�g, s nem baj, ha bele is s�ppedsz a mocs�rba, legal�bb szerelmesed karj�ban �r el a v�g.
   Nekem ugyanis ezt jelenten� az, ha le kellene mondanom a vad�szi l�tr�l. A v�get. A j�v�re is gondolnom kell. �s nem csak a magam�ra. Az �v�re is.
   - N�ri – emelte fel �lmosan a fej�t Eszter. -, minden rendben?
   R�n�ztem a legjobb bar�tn�mre. Megfordult a fejemben, hogy neki mindent elmondok. Csak neki. De azt�n lemondtam err�l az �tletr�l. T�ls�gosan is nagy a kock�zat. B�ven el�g, ha �n szenvedek �s nem kell az, hogy b�rki is egy�tt �rz�n n�zzen r�m.
   - Persze, minden rendben – mondtam �s r�d�ltem az �gyra, majd magamra h�ztam a takar�t.
 

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s