Zack

Ism�t tan�cstalanul

   - E... e... el�l�ptet�s? – n�ztem a kezemben tartott bor�t�kra. - M�rmint... engem? Hivat�sos vad�ssz�? Mit... vagyis... Mi ez az eg�sz? – k�rdeztem teljesen �sszezavarodva.
   Azt hittem, r�j�tt. Azt hittem, tudja. Azt hittem… v�ge van. �s erre… El�l�ptet�s… Ez t�l sok volt ahhoz, hogy meg tudjam em�szteni.
   - �rdekes l�tni, hogy valakinek, aki eddig mindig megtal�lta a hangj�t, elakad a szava… - nevetett halkan Korn�l.
   - De...  – n�ztem a vad�szra �rtetlen�l. - M�gis mi�rt? Vagyis mi�rt engem �s nem N�rit? � sokkal... – mondtam �s elhallgattam.
   Most, hogy kimondtam a nev�t, minden eszembe jutott: a t�k�letes ugr�sai, az arca, amint nevet, a cs�kja… �s hirtelen el�nt�tt a b�ntudat, a k�ts�gbees�s… Nem kellene ezt tennem…
   - H�t igen – magyar�zott k�zben Korn�l �s szomor�an elmosolyodott. -, m�r neked is felt�nt, igaz?  Az a l�ny val�ban figyelemre m�lt� eredm�nyeket �rt m�r el, azonban ahhoz, hogy elismert v�mp�rvad�sz legyen, m�g sokat kell fejl�dnie. Ha megfigyelted, n�la k�t dolog szokott el�fordulni: vagy leblokkol �s akkor m�g a legegyszer�bb dolgokat is elpusk�zza, vagy felp�r�g �s akkor nincs, ki meg�ll�tsa… - s�hajtott, majd homlokr�ncolva n�zett a szemembe. - De az�rt, azt hittem, enn�l jobban fogsz �r�lni annak a bor�t�knak, hisz m�r amikor ide�rkezt�l, ez volt az �lmod nem?
   - De, persze – mondtam.
   M�g mindig nem t�rtem magamhoz. Legsz�vesebben felpattantam volna, hogy kirohanjak a szob�b�l �s m�gis: csak �ltem a sz�ken �s pr�b�ltam t�ljutni a fejemben �rv�nyk�nt kavarg� gondolatok kavalk�dj�n.
   - Akkor meg?– n�zett r�m gondolkozva Korn�l. - Mi a baj?
   - Semmi – mondtam, de nem voltam t�l meggy�z�, s ezzel tiszt�ban voltam. Tudtam, most rosszul hazudok, s l�tszik rajtam, hogy van valami gond. Hangtalanul s�hajtottam. Csak az igazat. - Csak ez olyan hirtelen j�tt – magyar�ztam, s l�nyeg�ben nem is hazudtam. Ez volt az igazs�g. Vagyis ink�bb az igazs�g egy r�sze… – M�rmint… gondoltam, hogy egy nap siker�l majd, de hogy ez a nap ilyen hamar elj�n… – mondtam akadozva. Gyer�nk, nyugi, csak laz�n… Menni fog az. Ha nem p�nikolsz, kih�zod magad a cs�v�b�l… - De, Korn�l… �n azt hiszem, nem vagyok j� erre… – mondtam furcsa hangon. Istenem, m�g norm�lisan se tudok besz�lni… Szedd m�r �ssze magad!! - M�rmint biztos, hogy nem �n vagyok a legmegfelel�bb ember erre a posztra – emeltem fel v�gre a tekintetem �s n�ztem egyenesen a szem�be. -, hisz annyian tanulnak m�g rajtam k�v�l ebben a k�zpontban, akik jobban meg�rdemeln�k ezt a kit�ntet�st n�lam… - Elv�gre �sszej�ttem N�rival…
   - Igen – n�zett r�m kedvesen Korn�l. -, meg�rtem, hogy szer�nykedsz, de ez �rdemeid alapj�n ki�rdemled. P�ter is ezt mondta…
   Hogy j�n ide a volt k�zpontom vezet�je?!
   - P�ter?
  - Igen – b�lintott Korn�l. – Besz�ltem vele, s igaz�b�l � �ltette el az �tletet a f�lemben, hogy mind a ketten tan�skodjunk melletted �s igazoljuk, hogy meg�rdemled a kinevez�st. � is, ugyan�gy, ahogy �n, meg van gy�z�dve r�la, hogy ki�rdemelted.
   - De h�t… - �rtetlenkedtem. – Eddig azt hittem, hogy P�ter…
   Elhallgattam. Mindig is meg voltam gy�z�dve r�la, hogy nem tart el�g �gyesnek az el�terjeszt�sre. Ha csak azt n�zz�k, hogy soha, egyetlen egy sz�val sem eml�tette nekem, hogy meg lenne el�gedve velem…
   - Tudom, de ne agg�dj – mosolyodott el v�g�l.  -, ezek ut�n, hogy a K�zponti V�mp�rvad�sz Hivatal Bizotts�ga is elismert, nincs okod arra, hogy visszakozz… igenis ki�rdemelted m�r �s l�gy ink�bb b�szke magadra! K�r�lbel�l annyira, mint amennyire �n vagyok r�d…
   Most, �letemben el�sz�r, nem esett j�l az a dics�ret, amelyre m�r oly r�g�ta v�rtam…
   - Igen, persze… – mondtam �jra a bor�t�kot mustr�lva. – Csak… k�rhetn�k egy kis id�t, hogy �tgondoljam? B�r t�nyleg ez minden �lmom, de… �t kell gondolnom… ha megenged – tettem hozz�.
   Nem akartam faragatlan lenni, de mag�nyra v�gytam, s arra, hogy min�l hamarabb elhagyjam a szob�t.
   - Persze - mondta, mik�zben fel�lltam. Tudtam, hogy most, szint�n �letemben el�sz�r, menek�l�k. De nem volt mit tennem. -, de ne sok�ig t�tov�zz! Meg k�l�nben is: ilyen lehet�s�ged �gyse lesz m�sik… Legal�bbis egyhamar biztos nem…
   - K�sz, Korn�l… - mondtam, mik�zben p�r l�p�ssel �tszeltem a szob�t �s m�r a kilincset fogtam, mikor a hangja ism�t utol�rt.
   - N�zd, meg�rtem, hogy nagyon megszeretted a k�zpontot, de az, hogy hivat�sos vad�sz leszel, m�g nem jelenti az �r�k elv�l�st… - folytatta Korn�l a saj�t monol�gj�t, nem figyelve arra, hogy �n m�r menni szeretn�k. - Meg gondolj arra, hogy innen m�r csak felfel� vezet az �t… �s csak akkor lehetsz sikeres, ha �lsz ezzel a lehet�s�ggel, mert csak keveseknek adatik meg. K�rlek, gondolkodj ezen!   Rendben, most m�r elmehetsz – mondta, mikor l�tta, hogy m�r nem sok�ig b�rom. -, csak ennyit akartam mondani.
   - K�sz, Korn�l… �s majd... jelentkezem… - mondtam �s gyorsan kifordultam az ajt�n.

   Becsuktam magam m�g�tt, majd hirtelen �tlett�l vez�relve felrohantam az emeletre. Mag�nyra v�gytam, �gy berohantam az els� nyitott ajtaj� szob�ba �s bev�gtam magam m�g�tt.

   Az istenit, az istenit, az istenit…

   A bor�t�kot gyorsan az �gyra dobtam, majd – ideglevezet� gyan�nt - beler�gtam a legk�zelebbi t�rgyba: az �gy l�b�ba. Amivel persze nem �rtem el m�st, csak annyit, hogy m�g idegesebb lettem, mivel a nagyl�bujjam bel�pett a F�j� Testr�szek Csoportba.

   Lerogytam az �gyra �s a tenyerembe temettem az arcom.
   Ilyen a fasorba sincs, ilyen egyszer�en nem l�tezik, ilyen egyszer�en nem fordulhat el�… Na j�… most pedig megnyugszol, sz�pen lassan….

   M�gis mi a franc�rt lenn�k nyugodt? – sz�lltam vit�ba �nmagammal. – Vagy itt maradok �s vad�sz leszek, hivatalosan �s nem lehetek egy�tt a l�nnyal, akit szeretek, vagy elmegyek �s – ahogy Korn�l mondta – v�rom a legnagyobb csod�t, hogy �jra el�terjesszenek…
   A tekintetem megakadt a bor�t�kon, majd miut�n hangosan kif�jtam a bennem rekedt leveg�t, kivettem bel�le a pap�rt �s olvasni kezdtem a levelet.
   Azonnal �szrevettem a fejl�cen a Tan�cs �sszet�veszthetetlen c�mer�t, amely nem igaz�n jav�tott a ked�ly�llapotomon.

K�zponti V�mp�rvad�sz Hivatal hivatalos levele

   Tisztelt Orosz Zakari�s!
 

   Bajos Korn�l M�rk �s T�th P�ter k�zpontvezet�k �r�sos aj�nl�sa �s a K�zponti V�mp�rvad�sz Hivatal Bizotts�g�nak d�nt�se alapj�n �rtes�tj�k, hogy a felv�teli elj�r�s sor�n megvizsg�lt iratok �s igazol�sok elb�r�l�sa ut�n az al�bbi eredm�nyt �llap�tott�k meg: a beny�jtott iratok �s igazol�sok alkalmass� tett�k �nt, hogy el�terjessz�k a Feladatra.
   T�j�koztatjuk, hogyha a Tan�csi Test�rs�g k�t tagj�nak a fel�gyelete mellett elv�gzi a kapott Feladatot, hivat�sos v�mp�rvad�sz lehet.
   Felh�vjuk sz�ves figyelm�t tov�bb� arra, hogy a Feladathoz semmilyen seg�ts�get nem k�rhet �s el nem fogadhat. Ha m�gis megteszi, az elj�r�st azonnali hat�llyal felf�ggesztj�k.
   A k�vetkez� k�t h�tben postai �ton megkapja a pontos inform�ci�kat, amelyek feljogos�tj�k �nt, hogy a lapon szerepl�, vesz�lyes v�mp�rt likvid�lja.
   Amennyiben a Feladat elv�gz�se sikeres �s a Tan�csi Test�rs�g sem tal�lt semmilyen hib�t, �gy az elb�r�l�s ut�n m�r hivatalos v�mp�rvad�ssz� v�lhat.

   A munk�j�hoz sok sikert k�v�nunk.

Tisztelettel:
            Kormos Alfr�d

igazgat�helyettes

   Csak �ltem az �gy sz�l�n �s szinte alig fogtam fel a lev�l tartalm�t. T�nyleg hivatalos vad�sz lehetek…
   A pap�r remegett a kezemben. �pp el�hal�sztam egy cigit, mikor kopogtattak. R�gt�n a hatalm�ba ker�tett az ismer�s �rz�s �s m�r tudtam, hogy Mara �ll az ajt�n t�l.
   - Bej�hetek? – nyitott be �s bekukkantott a szob�ba.
   Ha akartam volna se tudtam volna elt�ntetni a hivatalos levelet.
   - Persze – mondtam, mik�zben a l�ny bej�tt a szob�ba �s le�lt mell�m. Feln�ztem, majd homlokr�ncolva k�vettem Mara sz�r�s tekintet�t. A cigit fix�rozta. – Ja, t�nyleg, bocs. Nem szabad a h�zban doh�nyozni… - mondtam �s visszatettem a sz�lat a dobozba, amit azt�n az asztalra dobtam.
   P�r perces csend ut�n ism�t Mara sz�lalt meg.
   - Hallottam, mi t�rt�nt. Gratul�lok – mondta mosolyogva a l�ny �s a szemembe n�zett.

   - Ja. - b�lintottam. -, kineveznek. H�t nem isteni? – lobogtattam meg a m�g mindig a kezemben tartott iratot. - Csak akkor azt tudn�m, hogy mi�rt nem vagyok felh�tlen�l boldog… - mondtam g�nyosan.
   - Zack… - sz�lalt meg Mara, majd kedvesen �s egyben b�k�t�en fel�m fordult. – Korn�l nem tudja, hogy mi van, vagy mi van kialakul�ban k�ztetek. Jobban mondva ez �gy nem igaz. Ink�bb �gy mondan�m: nem akarja l�tni. – majd n�mi hallgat�s ut�n hozz�tette. - Igaz�b�l v�ve, hogy �szinte legyek, �n v�gig tudtam, mi lesz bel�le. Korn�l azonban meg volt gy�z�dve r�la, hogy v�gre megvan az, akib�l t�k�letes vad�sz csin�lhat �s nem t�r�d�tt a r�szletekkel. – mikor megl�tta az �rtetlen arckifejez�semet, megmagyar�zta. – TE vagy a t�k�letes vad�sz, Zack.
   - Hogy �n? T�k�letes? – k�rdeztem vissza, de mikor Mara csak b�logatott, a szememet forgattam. - Isteni – mondtam. – Vagyis �n vagyok a kis kedvenc… - A sz� eszembe juttatott egy, sz�momra ezer �vesnek t�n� eml�ket egy oszt�lykir�ndul�sr�l, amikor N�rival besz�lgett�nk. 
   - Am�gy nem vagyok az - mondta a l�ny.
   - �t�ves? – k�rdeztem m�g mindig a kezemben lev� cigis dobozzal bajl�dva.
   - Nem. – mondta m�g mindig halkan. - Korn�l kedvence.
    Milyen igaz…
   - Most mit tegyek, Mara? – n�ztem r� a k�ts�gbees�s sz�l�r�l a l�nyra.
   - Val�ban nekem kellene megmondanom? – k�rdezett vissza, mik�zben felvonta a szem�ld�k�t.

   - N�zd – mondtam. – Nem tudom… semmit nem tudok… N�ri is… Nem tudom, hogy mi legyen…

   - N�zd, �n nem fogom megmondani, hogy mit tegy�l, de javasolhatok valamit? – k�rdezte Mara, mire r�viden biccentettem. - Most ne tal�lkozz N�rival. A saj�t �rdeketekben – tette hozz�, mikor l�tta, hogy k�zbe akarok v�gni. – Mind a ketten, most olyan hangulatban vagytok, amely csak �rthat nektek. Most nagy sz�ks�getek van arra, hogy tiszt�n l�ssatok �s ehhez id�re van sz�ks�getek.

   - Vagyis ker�ljem? – n�ztem a l�ny szem�be.

   - L�nyeg�ben igen – b�lintott. - Ez lesz a legjobb megold�s.

   Ez rohadt j�… Mi�rt van az, hogy mindenkinek az a sz�momra a legjobb megold�sa, amivel �n egy�ltal�n nem �rtek egyet?!?!

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s