N�ri

A dolgok bonyol�dnak

   Zack odal�pett mell�m.
   - Te hiszel nekem? – k�rdezte a szemembe n�zve.
   B�logattam.
   - Hiszek – mondtam. – M�gpedig az�rt, mert nekem is gyan�s a pasas.
   - Gyere – fogta meg a kezem �s elkezdett h�zni az egyik ir�nyba.
   Hagytam, hogy megtegye �s kiment�nk a k�nyvt�rb�l. B�r fogalmam se volt, hogy merre mehetett �ben�zer, elindultunk az emeletre k�rben�zni.
   Azzal m�r akkor tiszt�ban voltam, mikor elindultunk felfel� a l�pcs�n, hogy a h�l�szob�k, amelyeket sz�ks�g eset�n haszn�lhatunk, most z�rva vannak, �gy azt�n feleslegesen megy�nk az emeletre, de biztos, ami biztos alapon…
   Hirtelen megragadtam Zack csukl�j�t, majd magamhoz r�ntottam a fi�t.
   - �g�rd meg – mondtam a mellkas�ba. -, hogy nem lesz semmi baj!
   Tudtam, hogy h�lyes�get k�rek. Elv�gre ki �g�rhetn� meg ezt nekem? M�gis sz�ks�gem volt arra, hogy kimondja a szavakat.
   Zack azonban m�g ann�l is jobbat tett: �t�lelte a derekam �s szorosan mag�hoz �lelt.
   - Tudod, hogy nem �g�rhetek ilyet – mondta a hajamba.  

   - Tudom de… - l�legeztem be m�lyen az illat�t. – Nem akarom, hogy bajod essen…
   - N�ri, ha most ilyeneket mondasz, akkor sajnos arra kell gondolnom, hogy nem tartasz el�g er�snek �s k�pzettnek ehhez az eg�szhez…- hallottam a hangj�t, mire felkaptam a fejem. Ilyen nincs…
   Azonban miel�tt m�g b�rmit is mondhattam volna, l�ptek zaj�t hallottuk, majd alig p�r m�sodpercre r� D�ri fordult be a sarkon, s cs�szva f�kezett le el�tt�nk. Nem kellett megk�rdeznem, hogy mi �js�g: r� volt �rva az arc�ra.
   - Baj van – mondta szinte k�sz�n�s gyan�nt, mik�zben elengedtem Zack derek�t. – Az a… �hh… hogy is h�vj�k… f�mufti…
   - A Tan�cstag? – k�rdeztem. – �ben�zer?
   - Igen, az – b�lintott a l�ny. – Iz���… h�t, �gy t�nik, hogy elt�nt… - hadarta egy szuszra. – Sz�tv�ltunk �s mindent megn�zt�nk, a pinc�t�l a padl�sig…
   - A k�zpontnak van pinc�je �s padl�sa? – bukott ki bel�lem a k�rd�s. M�g soha �letemben nem j�rtam egyik helyen sem.
   - J�l van, na – legyintett D�ri. – Ez csak egy mond�s… De a t�ny, az t�ny: sehol sincs! K�mforr� meg nem v�lhatott…
   Zack-kel egym�sra n�zt�nk. A tekintet�ben ugyan azt lehetett kiolvasni, mint az eny�mb�l: �s most mi lesz?
   - Keress�k meg a t�bbieket – sz�lalt meg Zack mintegy v�laszolva a fel nem tett k�rd�semre �s megindult a folyos�n. Mikor azonban �n �s D�ri felz�rk�ztunk mellette, Zack �tkarolta a derekam.
  Bel�pt�nk a k�nyvt�rba �s r�gt�n �szrevettem, hogy m�r mindenki ott volt, s egyik�j�k arckifejez�se se volt �ppen b�ztat�.
   - �s most? – k�rdezte �rmin.
   Csak n�zt�nk egym�sra �s rem�nykedt�nk a rem�nytelenben, hogy �ben�zer mindj�rt felt�nik �s nem kell v�gigcsin�lnunk azt, ami megfogalmaz�dott benn�nk.
   - Ok� – sz�lalt meg Sanyi. -, kimondom �n, ha m�r m�s nem teszi. Menj�nk �s sz�ljunk Korn�lnak, vagy…
   - De ha most egyb�l Korn�lhoz megy�nk – sz�laltam meg. -, neki kell valamilyen bizony�t�k. Ha nincs, nem fog hinni nek�nk… �s nem igaz�n �gy n�z ki a dolog, hogy k�zzel foghat� bizony�t�kkal rendelkez�nk… Most a puszta szavunk nem sokat �r…
   - Ha viszont a saj�t szak�llunkra dolgozunk – �rvelt Zack. - �s p�nikot kelt�nk t�k feleslegesen, akkor a kicsap�sunkkal j�tszunk.
   - Ha viszont csak �llunk �lbe tett k�zzel– vetette ellen Rebeka. -, akkor mindannyiunk �let�t vesz�lyeztetj�k, ha t�nyleg g�z van… �s t�nyleg az van. – tette hozz� gyorsan.
   Robi k�rben�zett mindny�junkon, majd megsz�lat:
   - Figyeljetek! �n �gy vagyok vele, hogy ink�bb kock�ztatom a saj�t kicsap�somat, minthogy az �n lelkemen sz�radjon, hogy egy emberev� v�mp�r szabadon futkor�szik, m�g ha az egy Tan�cstag is… �s ahogy ismerlek titeket, most nem az�rt hezit�ltok, hogy kicsapass�tok-e magatokat…
   - Hanem ink�bb azon, hogy ti – n�zett r� Zack a bar�tn�imre. – is benne vagytok-e.
   Eszter el�bb k�rbehordozta a tekintet�t a t�bbieken, majd egyenesen a szem�nkbe n�zve kimondta azt a mondatot, ami�rt eg�sz �letemen �t h�l�s leszek neki:
   - Att�l f�ggetlen�l, hogy eddig nem igaz�n mutattunk sok �rdekl�d�st a v�mp�r-dolog kapcs�n, nem fogunk megfutamodni, csak az�rt, mert van egy itt egy gonosz v�mp�r. R�ad�sul a v�mp�roknak am�gy is tartozunk eggyel…
   Homlokr�ncolva t�prengtem azon, hogy mire is utalhatott ezzel, de a v�g�n leesett: hiszen �ket is megt�madta egy v�mp�r. Igaz, hogy az egy rendes, emberev� v�mp�r volt �s nem egy m�dos�tott fajta, r�ad�sul akkor �n mentettem meg �ket, de ink�bb nem sz�r�ztem.
   Ha bele akarnak v�gni, h�t tess�k. J�l tudj�k, hogy mibe v�gj�k a fejsz�j�ket, elv�gre att�l a napt�l kezdve mindent elmondtam nekik.
   - Egy mindenki�rt, mindenki egy�rt? – vetette k�zbe Sanyi. – M�r �gy is im�dtalak titeket, de ezzel…
   - Sanyi, k�rlek – n�ztem r� rosszall�an, mire elhallgatott.
   - Valakinek valami ellenvet�s? – k�rdezte Robi, mire mindannyian k�rd�n n�zt�nk r�. – J�l van na – t�rta sz�t a kez�t. -, de ez nem diktat�ra, �gyhogy lehet ellentmondani…
   - Dugulj m�r el! – sz�ltam r� f�jdalmasan.
   Mikor sz�t fogadott, Zack visszavette az ir�ny�t�st.
   - Helyes – b�lintott, majd v�gighordozta a tekintet�t rajtunk. – A l�nyokat – mutatott a bar�tn�imre. – k�s�rj�tek le a fegyvert�rba. Ha m�ssal nem is, egy t�rrel biztos mindegyik elboldogul.
   - Nem csak azzal… - sz�lalt meg No�mi.
   Zack a fi�khoz fordult.
   - Vegy�tek komolyan, rendben? Ez most nem j�t�k…
   - �rtett�k – b�lintott katon�san �rmin �s szalut�lt is hozz�. Mikor azonban megl�tta Zack rosszall� arckifejez�s�t, hozz�tette. – Nyugi m�r, vannak �tleteim, sz�val ezt b�zd csak r�m nyugodtan… - mondta, majd Sanyival, Robival, Eszterrel, D�rival, Ann�val, No�mivel �s Enik�vel kieg�sz�lve elindult a folyos�n a rakt�r fel�.
   - H�t �pp ez az… - s�hajtotta alig hallhat�an Zack, mire elmosolyodtam.
   - �n megyek– biccentett fel�nk Rebeka. -, sz�lok Mar�nak, Ez�kielnek meg azoknak, akik tuti, hogy hallgatnak r�m.
   - Rendben – mondtam �s Zack fel� fordultam.
   - Mi pedig mindenki m�snak – mondta, majd megragadta a kezem �s elindultunk az edz�terem meg a t�meg fel�.
 

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s