Mara

A r�gen �h�tott bossz�

   Kil�ptem az tet�re, mik�zben egy pisztolyt szorongattam. A ruh�m nagy red�i pedig lehet�v� tett�k sz�momra, hogy elrejtsem a v�mp�r el�l.
   L�that�lag be is j�tt a tervem �s azt hitte, hogy v�dtelen vagyok, ugyanis mosolyogva n�zett r�m.
   - L�m, l�m, l�m – n�zett r�m �ben�zer azzal a gusztustalan vigyor�val, mik�zben �gy helyezkedett, hogy mind a h�rmunkat szemmel tudjon tartani. A kardj�t azonban nem engedte le.  – Meg�rkezett egy �jabb vend�g!
   Elindultam a v�mp�r fel�. Mikor elhaladtam Zack mellett, fut�lag meg�rintettem a sr�c v�ll�t, mire leeresztette a pisztolyt. Pont ezt akartam.
   Egyenesen �ben�zerre n�ztem �s nem foglalkoztam azzal, hogy Korn�l d�bbenten n�z r�m, se azzal, hogy szinte �v�lti a fej�ben: Te meg mi az istent csin�lsz itt?! Azt az utas�t�st adtam, hogy maradj ki ebb�l �s ne gyere ut�nam!!
  - Ha azt hitted, hogy csak az�rt nem fogok bossz�t �llni �ben�zeren, mert te azt parancsoltad, nagyot t�vedsz – mondtam r� se n�zve Korn�lra.
   - Ha viszont – sz�lalt meg �ben�zer. -, a m�sik oldal�t n�zed, M�ria…
   - Mara! – v�gtam a szav�ba. – Mar�nak h�vnak!
  - …akkor most nem lenn�l ennek a k�zpontnak a Bizalmas vezet�je. S�t! Nem tal�lkozt�l volna Korn�llal �s nem ismern�d azt az �rz�st, hogy milyen, mikor igaz�n szeretnek…
   - Att�l f�ggetlen�l – mondtam fagyosan. -, m�g ugyan�gy gy�l�lhetlek! Ha TE nem vagy, akkor rendes �letet �lhettem volna! Gyermekeim lehetn�nek �s id�vel meghaltam volna, s nem lenn�k ilyen �llapotban!
   - Ugyanakkor igaz�n h�l�s is lehetn�l nekem – mosolygott tov�bb �ben�zer. – Akkor, r�gen �tv�ltoztattalak, felaj�nlottam neked, hogy a seregem egyik befoly�sos tagja l�gy, amit te sz�pen vissza is utas�tott�l… B�r m�g mindig megvan annak a sebnek a helye, amit te okozt�l azzal az icipici t�rrel… Azt�n pedig m�g Bizalmas is lett�l… Most nem igaz�n �rtem, hogy mi a bajod…
   - Ne sz�rakozz velem, �ben�zer! – csattantam fel. – M�r �pp itt lenne az ideje, hogy komolyan vegy�l! H�ny s�r�l�st kell m�g okoznom ahhoz, hogy felfogd: egy n� is �pp �gy tud harcolni, ak�r egy f�rfi!
   �ben�zer arc�r�l lehervadt a mosoly �s a szem�b�l is elt�nt a j�kedv.
   - Pedig �n megadtam neked a lehet�s�get – sz�lalt meg. -, hogy megbesz�lj�k a dolgokat. De ha nem, h�t nem…
   Fogalmam sincs, hogy honnan tudtam, mi lesz a k�vetkez� l�p�se. De tudtam. Pont ugyanabban a m�sodpercben, mikor el�h�zta a pisztoly�t �s Korn�lra c�lzott, hogy lel�je, �n is felemeltem a saj�tomat, majd szinte c�lz�s n�lk�l megh�ztam a ravaszt.
   Egy hossz�, v�gtelennek t�n� m�sodpercig azt hittem, hogy elk�stem, ugyanis Korn�l t�rdre rogyott, �m azt�n a szemem sark�b�l l�ttam, hogy �ben�zer h�tra t�ntorodik �s mik�zben elkezdett porr� sz�thullani, m�g a nevemet t�togta. Nem foglalkoztam vele.
   - Korn�l! – ki�ltottam �s odarohantam a mell� az egyetlen f�rfi mell�, akit valaha is tiszta sz�vb�l szerettem. – Eltal�lt valahol?
   Megr�zta a fej�t.
   - Sz�val siker�lt – mondta Korn�l mosolyra h�z�d� sz�jjal, mik�zben let�rdeltem hozz�, hogy megn�zzem a s�r�l�seit. A keze �s a homloka nem n�zett ki valami j�l. – V�gezt�l vele.
   - Igen – b�lintottam. – De rem�lem, tudod, hogy azt sose b�ntam, ami�rt akkor megmentett�l �s ut�na �letet adt�l nekem.
   - Tudom – b�lintott Korn�l. -, csak legk�zelebb ne haszn�lj k�t�rtelm� szavakat! M�r azt hittem, megb�ntad, akkor csatlakozt�l hozz�m �s hogy az�ta is velem �lsz.
   Cs�ny�n n�ztem r�, de �reztem, hogy a sz�m gyan�san megremeg az elfojtott nevet�st�l.
   - Ne l�gy bolond… - kezdtem, de megakadtam, mikor Korn�l �tn�zve f�l�ttem elkomorodott.
   A probl�ma �s a magyar�zkod�s csak most kezd�dik.
   - Most m�r elmondan�tok v�gre, hogy mi ez az eg�sz?! – csattant Zack hangja. – M�gis, hogy… mikor… mi�rt? Korn�l, ha mindenr�l tudt�l, akkor mi�rt nem akad�lyoztad meg?!
   V�ltottunk egy pillant�st Korn�llal.
   - Nem tehettem – mondta, mik�zben a seg�ts�gemmel felt�p�szkodott. – �ben�zer azonban sok mindenben nem mondott igazat: akkoriban m�g a V�mp�rok Bizotts�g�ban dolgozott, �gy nem int�zhette el, hogy P�ter�ket k�ldj�k ki akkor. Tov�bb� �desany�d �thelyez�s�be sem sz�lhatott bele…
   - Akkor csak annyit �rulj el: tudtad, hogy engem akar? – k�rdezte Zack, komolyan Korn�l szeme k�z� n�zve. – Igen, vagy nem?
   - Igen, tudtam – mondta Korn�l b�lintva, ugyanolyan komolyan, ahogy Zack. – Viszont csak �gy tudtalak megv�deni t�ged, ha k�pezlek. Mellesleg megjegyzem, hogy P�ter is ugyanolyan vil�gosan tudta, hogy vesz�lyben vagy, ahogy �n. Nem k�rhetem, hogy megbocs�ss valamikor �s meg�rtem, ha mindig is ut�lni fogsz a d�nt�sem miatt, de csak az�rt tettem, hogy szembe tudj n�zni vele.
   - Szemben�zni… - mondta Zack, k�l�n�sen halk hangon. – Nem �n voltam az, aki kiny�rta �t… - n�zett r�m a sr�c.
   - Az, hogy mi�rt �n v�geztem vele, egy hossz� t�rt�net – mondtam. – Ha viszont t�l lesz�nk ezen az eg�sz miz�ri�n, mindent elmondunk, az elej�t�l a v�g�ig. Addig azonban, be kell �rned annyival, hogy mindennek megvolt a maga oka.
   Zack d�h�sen cs�v�lta a fej�t, de nem sz�lt egy sz�t sem.
   - Menj�nk – sz�lalt meg Korn�l. – Nekem is sz�ks�gem lenne egy dokira, r�ad�sul meg is kellene n�zn�nk, hogy mekkora a k�runk…
   �t�leltem Korn�l derek�t, � pedig az �n v�llamat �s �gy indultunk el lefel� a l�pcs�n.
   - N�ri hogy van? – k�rdezte hirtelen Zack. – �ben�zer el�g nagy er�vel csapta a falnak…
   - J�l van, ne agg�dj – mondta Korn�l, de mikor a sr�con nem l�tta a megk�nnyebb�l�st, folytatta. – K�pes volt le�llni veszekedni velem, hogy � j�n ut�nad, egyes egyed�l… - Zack d�bbenten n�zett r�. -–Bizony. L�ttad volna, milyen �d�zan n�zett r�m, mikor megmondtam neki, hogy nem engedem...
   Zack elmosolyodott.
   - Szeret t�ged, Zack - mondtam halkan, mire felkapta a fej�t. - Ugyan m�r! - nevettem el magam. - ez akkora nagy, hatalmas titok volt, hogy szinte mindenki tud r�la. Tov�bb� azt is tudjuk, hogy egy�tt vagytok - fecsegtem tov�bb, mire Zack els�padt. - Ne agg�dj! - tettem hozz�. - Ha nem buktok le a Tan�cs el�tt, eltussoljuk. Am�gy sem ez lenne az els� eset... - n�ztem r� Korn�lra.
 

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s