Zack

Az utak elv�lnak

   - Anya, ne s�rj, k�rlek! – mondtam �s �tny�ltam az eb�dl�asztal f�l�tt, hogy r�tegyem a kezem az �v�re.
   P�ntek d�lut�n volt �s N�ri �n meg Anyu a konyh�nkban �lt�nk. N�h�ny perccel ezel�tt fejeztem be Apuval az egyeztet�st, hogy akkor mehetek hozz� lakni.
   Apu persze egy kicsit meglep�d�tt a fejlem�nyeken, de v�g�l abban �llapodtunk meg, hogy vas�rnap d�lut�ni vonattal elutazom hozz�.
   Mindenki sz�pen lassan belenyugszik, hogy elmegyek, egyed�l Anyu nem tudott n�m�n belenyugodni a k�zpont d�nt�s�be.
   - De nem az�rt k�lt�zt�nk el, hogy... hogy most visszamenj hozz�! – szipogta Anyu. – Ez annyira…
   - Vas�rnap d�lut�n indul a vonatom – mondtam. – Ap�val besz�ltem telefonon �s… azt mondta, majd megoldjuk.
   - De ez akkor is… - mondta Anyu �s egy zsebkend�t nyomott a szem�hez, hogy felitassa a k�nnyeit.
   - Szab�ly, Anya – mondtam. – Mind a ketten elfogadtuk, mikor akkor elment�nk P�terhez. S�t, m�g Apu is.
   - Tess�k megnyugodni, Judit n�ni! – pr�b�lta vigasztalni Anyut N�ri �s megsimogatta Anyu felkarj�t. – Zack majd j�n l�togat�ba… Tess�k �gy felfogni, mintha koll�gista lenne. Az is majdnem ilyen.
   Anyu azonban a tenyer�be temette az arc�t �s nem mondott semmit.
   - Gyere, menj�nk – mondtam �s k�zen fogtam N�rit, majd kiment�nk a lak�sb�l.
   M�r a h�zunk el�tt j�rtunk, mikor a l�ny megsz�lalt.
   - Biztos, hogy j� lesz ez �gy? – k�rdezte.
   Sz�vem szerint azt mondtam volna, hogy nem. Igaz�b�l m�r r�gen nem akartam elmenni innen. Hirtelen eszembe jutott egy eml�k, m�g mikor legel�sz�r j�tt�nk ide �s Anyu kocsij�ban az any�s�l�sen �ltem. Arra gondoltam, hogy �gyis csak egy �vet kell kih�znom itt, ugyanis augusztus elej�n bet�lt�m a 18-at �s elmegyek innen.
   Most pedig l�m, a k�v�ns�gom val�ra v�lt. J�l tartja a mond�s: vigy�zz, mit k�v�nsz.
   �t�leltem N�ri v�ll�t �s elindultunk az egyik ir�nyba. Hogy �szinte legyek, ne, �rdekelt, merre megy�nk, csak N�ri mellettem legyen.
   - Sajn�lom, Zack – mondta a l�ny �s meg�llt, mire felvontam a szem�ld�k�m.
   - M�gis mit?
   - Ezt az eg�szet. Ha nem vagyok olyan ostoba… ha nem viselkedem �gy, mint egy gyerek… ha… - a l�ny hangja v�g�l olyan halk lett, hogy semmit nem �rtettem, de a k�nnyekkel megtel� szeme mindent el�rult.
   - Gyere ide! – mondtam �s magamhoz �leltem, majd a feje b�bj�ra tettem az �llam. – Ne l�gy csacsi! �n nem b�ntam meg semmit. Ha nem ugrasz a nyakamba �s nem �lelsz meg akkor, azt hihetn�m, hogy nem is szeretsz. Akkor most nem �lelkezn�nk, hanem veszekedn�nk. Na, nem mintha azt nem �lveztem volna, de ez akkor is jobb, nem?
   A l�ny s�r�san elnevette mag�t, majd elengedett �s kit�r�lte a k�nnyeket a szem�b�l.
   - Olyan h�lye vagyok! – mondta �s elmosolyodott. – Holnaput�n utazol, �n meg itt itatom az egereket! Menj�nk ink�bb a parkba! Az olyan sz�p ilyenkor! B�r tavasszal minden sokkal szebb, ha vir�goznak a f�k, meg…
   A t�bbire m�r nem figyeltem �s hagytam, hogy N�ri gondolatai elkalandozzanak az utaz�sr�l, mert k�l�nben a k�vetkez� k�t �s f�l napot s�r�ssal t�lten�.
  A parkban azt�n m�g egy meglepet�s v�rt: a l�ny bar�tn�i �s a k�zponti bar�taim is mind ott voltak.
   Mint kider�lt, id�k�zben p�rok is sz�lettek. �gy n�zett ki, Anna �s �rmin, Eszter �s F�lix, Enik� �s Robi, No�mi �s Sanyi eg�sz j�l �rzik magukat egym�s t�rsas�g�ban. Azt�n mikor csatlakozott hozz�nk Ez, meg Rebeka �s a bar�tja, Bal�zs m�r mindenki egy nagy k�rben �lt a f�ld�n.
   Tov�bb� az is felt�nt, hogy Ez �s D�ri is eg�sz j�l kij�nnek.
   V�gign�ztem a bar�taimon. Mikor idej�ttem, m�g szent�l hittem, hogy sim�n meg tud lenni az ember bar�tok n�lk�l, de most, hogy itt �ltem k�z�tt�k �s hallgattam a nevet�s�ket meg a hangzavart, m�r tudtam, hogy mekkor�t t�vedtem.
   - Minden rendben? – k�rdezte N�ri halkan �s agg�dva n�zett r�m.
   - Persze, minden rendben – b�lintottam. K�l�n�sen most, hogy itt vagy velem.
   Az eg�sz d�lut�nt egy�tt t�lt�tt�k, s�t, m�g az est�t is. Olyan h�t �ra fele bek�rezkedt�nk N�ri�khoz �s a legnagyobb meglepet�s�nkre, a sz�lei megengedt�k az eg�sz bag�zsnak, hogy elfoglaljuk a nappalit.
   N�ri anyuk�ja �s a l�nyok szendvicseket k�sz�tettek �s mindenki boldog volt.
   Eg�szen sok�ig voltunk n�luk.
   A m�snapi napot pakol�ssal t�lt�ttem: ide-oda rohang�sztam a b�r�nd�m �s az utaz�t�sk�m, meg a lak�s t�bbi pontja k�z�tt, eg�szen addig, m�g d�lut�n k�rny�k�n N�ri be nem csengetett.
   - Hello! – mondta mosolyogva. – Hogy �llsz a pakol�ssal?
   - Kb. olyan a szob�m, mint egy csatat�r, de gyere be nyugodtan.
   A l�ny le�lt az �gyam sz�l�re.
   - Este lesz egy kis buli a k�zpontban – csacsogott a l�ny. – Amolyan b�cs�ztat� buli.
   - A k�zpontban? – k�rdeztem, mik�zben a t�li pulcsikat pakoltam be az egyik b�r�ndbe. – De hisz onnan m�r "elj�ttem".
   - Ez igaz – b�lintott N�ri. -, de Korn�l�k megengedt�k, hogy ott b�cs�ztassunk el. R�ad�sul m�g lesz egy kis aj�nd�kunk is.
   - Ugyan m�r – legyintettem. – M�r megmondtam, hogy ne vegyetek nekem semmit!
   - Nem vett�k, hanem csin�ltuk – mondta a l�ny �s fel�llt az �gyamr�l. – De t�bbet nem szedsz ki bel�lem!
   Odaj�tt hozz�m �s meg�lelt.
   - Mindig szeretni foglak! – suttogta.
   - Megbesz�lt�k igaz, hogy nem besz�l�nk arr�l, hogy holnap utazom! – eml�keztettem.
   - J�l van, na! De �gy gondoltam, ezt tudnod kell.
   Lehajoltam �s egy cs�kot nyomtam a sz�j�ra.
   - Na, menj, k�sz�lj az esti bulira!
   - Ez azt jelenti, hogy ki vagyok r�gva? – k�rdezte a l�ny, de a hangj�n hallatszott, hogy csak �v�dik.
   - �szint�n sz�lva? Igen! – mondtam nevetve.
   - J�l van, j�l van, megyek m�r! De ne felejtsd el, hogy este nyolc, k�zpont!
   M�g utolj�ra megcs�koltam a l�nyt, majd kiengedtem a bej�rati ajt�n. S ugyanazzal a lend�lettel �ssze is rogytam az ajt� m�g�tt.
   Nem akartam elmenni innen. �n m�r ide tartoztam. Itt van az any�m, a bar�taim �s az a l�ny, aki a legfontosabb volt sz�momra az �letben. Hogy lehet ilyen szar az �let?! – gondoltam �s belebokszoltam a falba, hogy megakad�lyozzam a k�nnyeim kicsordul�s�t.
   Este nyolcra odamentem a k�zpontba, de az eg�sz est�r�l szinte alig maradtak meg eml�kk�pek. K�t dologra eml�keztem: az egyik az volt, mikor megkaptam az aj�nd�komat: egy A/4-es m�ret� f�nyk�pet, amely a k�zpont el�tt k�sz�lt �s mindenki rajta volt, aki sz�m�tott.
   A m�sik dolog az volt, hogy eg�sz este nem engedtem el N�ri kez�t.
   A buli ut�n egyb�l hazamentem, de otthon szinte alig tal�ltam a helyem. Tudtam, hova akarok menni, de ugyanakkor f�ltem megtenni. Mi lesz, ha azt mondja, menjek el?
   Azonban hi�ba agyaltam a dolgon, a testem mag�t�l beindult. Mire �szbe kaptam, m�r N�ri�k h�za el�tt voltam.
   Szinte �nk�ntelen�l m�sztam fel N�ri erk�lyajtaj�ig. Ekkor megtorpantam.
   - Nem kellene itt lennem… - suttogtam.
   �letem egyik legnagyobb meglepet�s�t okozta az, hogy az ajt� egyszer csak kiny�lt �s N�ri �llt el�ttem pizsam�ban.
   - De igen – mondta a l�ny komolyan. – Itt kellene lenned…
   N�ri a kezem ut�n ny�lt �s beh�zott a szob�j�ba.
   - Holnap utazom – jelentettem ki feleslegesen.
   - Tudom.
   - Honnan tudtad, hogy ide j�v�k?
   - Sehonnan – cs�v�lta a fej�t a l�ny. – De rem�ltem.
   - Egy darabig ez az utols� �jszak�nk.
   - �gy van – b�lintott.
   - Szeretlek.
   - �n is szeretlek t�ged.
   - N�ri, �n… - mondtam, de megakadtam. Ugyanakkor, mikor r�n�ztem a l�nyra, m�r tudtam, hogy meg fogja engedni. – Szeretn�k itt aludni n�lad. Veled.
   - Azt hittem, m�r sose mondod ki – mosolygott a l�ny.
   Mikor m�r mind a ketten az �gyban voltunk, magamhoz h�ztam a l�nyt. R�g�ta szerettem volna itt lenni vele, egy �gyban.
  �s most, �letemben el�sz�r nem b�ntam, hogy egy�tt csak alszunk �s nem t�rt�nik semmi m�s.
   A l�ny a karjaimban aludt el �s a karjaimban is �bredt. N�rinak sz�nabogly�t id�z� haja volt reggel �s elaludta az arc�t, de ett�l f�ggetlen�l, vagy pont ez�rt � volt a legcsod�latosabb l�ny, akit valaha is l�ttam.
   Miut�n hazamentem, az eg�sz napom a marad�k holmim �sszecsomagol�s�val telt. D�lut�n pedig f�l n�gykor, mikor N�ri becs�ngetett hozz�nk, m�r minden �tra k�szem �llt.
   - Hi�nyozni fogsz, kisfiam! – mondta m�g utolj�ra Anyu �s mag�hoz �lelt.
   - Te is nekem, Anyu! – motyogtam a v�ll�ba.
   Anyu vitt ki minket kocsival az �llom�sra, ahol megint csak �sszegy�lt az �sszes bar�tom.
   - H�t akkor - mondtam egyik kezemben a k�t utaz�t�sk�mmal, a m�sikban N�ri kez�vel. -, ennyi volt.
   - Hi�nyozni fogsz, Zack -–mondta J�zsi, akivel tegnap este besz�ltem. A r�szleteket sajnos nem mondhattam el neki, de annyit igen, hogy el kell mennem. Ennyi pedig pont el�g is volt.
   - Te is nekem! -–mondtam �s magamhoz �leltem a legjobb bar�tomat.
   - Vigy�zz magadra, j�? -–k�rdezte D�ri �s � is meg�lelt.
   - Persze - motyogtam.
   - A neten kereszt�l majd �gyis besz�l�nk, nem? -–k�rdezte Robi, a k�vetkez� b�cs�zkod�.
   - M�g sz�p - b�lintottam.
   - Az �szi sz�netben megl�togatunk! Nehogy azt hidd, hogy ilyen egyszer�en megszabadulsz t�l�nk! -–fenyegetett Sanyi, amivel egy mosolyt csalt az arcomra.
   A vonat meg�rkezett �s a peronon �ll�k elkezdtek sorakozni az ajt�khoz, hogy feljussanak a szerelv�nyre.
   N�ri a nyakamba ugrott, mire �n elengedtem az utaz�t�sk�m f�l�t.
   - Szeretlek, Zack! -–motyogta a l�ny �s apr� cs�kokat nyomott az arcomra. -–Hi�nyozni fogsz!
   - Te is nekem – mondtam �s letettem a l�nyt a f�ldre �s feltettem az egyik l�ban a vonat l�pcs�j�re.
   Hirtelen azonban sebes l�pteket hallottunk �s egy hangot, amely a nevemet kiab�lta:
- Zack! Ne sz�llj fel a vonatra, Zack!
 

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s