Boldogan szorongattam a jegyeket �s a megv�s�rolt finoms�gokat, mik�zben folyamatosan az embereket figyeltem, h�tha megpillanthatom v�gre �letem szerelm�t. A sz�vem egyre hangosabban d�r�mb�lt mellkasomban, a tenyerem is megizzadt, pontosan eg�sz testem verejt�kben f�rd�tt m�r. Tal�n m�gse a k�t�tt pulcsit kellett volna felvennem… De m�r mindegy, am�gy is eld�nt�ttem, hogy megfogadom Dake tan�cs�t: �nmagamat adom, mert a l�nyoknak a bels� fontosabb a k�ls�n�l. Ha Dake mondta, akkor biztos igaz.

- Bocs�nat, ne haragudj – sz�l�tott meg egy v�kony hangocska, mire egy pillanatra megfeledkeztem a randimr�l. Az a feh�r ruh�s l�ny volt, akire el�sz�r azt hittem, Lynn lesz, amikor megl�ttam Dake mellett. De sokkal fiatalabbnak t�nt �s persze teljesen m�s volt, mint a szerelmem. A szomor� arc�t l�tva megsajn�ltam. – Nem l�tt�l v�letlen�l egy jegyet? Nem tal�lom sehol… - Hangja m�r-m�r s�r�ss� v�lt.

- Bocsi, de nem – feleltem sajn�lkozva.

S�t�tbarna haja az arc�ba hullott, ahogy leszegte fej�t rem�nytelens�g�ben, �s szem�vege is az orra hegy�re cs�szott. Kicsit saj�t magamra eml�keztetett.

- �n… - Felpillantottam. Lynn m�g sehol. M�g r� v�rok, ak�r seg�thetek is ennek a l�nynak. H�tha. Addig se izgulok annyira. – Seg�tek megkeresni, j�?

A l�ny el�sz�r k�d�s kifejez�ssel meredt r�m, tal�n nem �rtette, amit mondtam. Megism�teltem a mondatot, mire b�lintott, de tekintet�t v�gig a f�ld�n tartotta.

- K�szi – suttogott. Nem tudtam mire v�lni a reakci�t. Tal�n nagyon fontos neki az a jegy.

R�mosolyogtam.

- Megtal�ljuk – feleltem neki kedvesen, majd let�ve a kezemb�l a cuccokat, be�lltam �n is keresni a jegyet. Hol lehet?

A t�meg nem lett sokkal kisebb, vigy�znom kellett, ha nem akartam f�lpercenk�nt nekimenni valakinek.  K�zben persze v�gig az j�rt a fejemben, milyen lesz ennyi id� ut�n �jra l�tni Lynnt. V�ltozott vajon? Nem tudtam elhinni, hogy m�s lenne, nem. �s a pletyk�k? Mennyi az igazs�g benn�k? Ha Lynn t�nyleg k�zelebb ker�lt Nathanielhez… Nem, az nem lehet…

- El�llod az utat, t�rpe – sz�lt mellettem egy vontatott, g�nyos hang. – Menj, miel�tt eltaposlak. – Majd egy hirtelen l�k�s, �s m�ris a f�ld�n tal�ltam magam, f�lrecs�szott szem�veggel, mik�zben a t�rsas�g, ahov� tartozott az engem felbor�t� sr�c, halkan kinevetett. Nem a fizikai f�jdalom b�ntott, ink�bb az �jabb megsz�gyen�l�s. V�r�sl� fejjel �lltam fel, nyeltem egyet, de hang nem j�tt ki a torkomon. Nem el�sz�r t�rt�nt meg velem az ilyesmi, a McKinley-ben kb. naponta, de azt jobban el tudtam fogadni, mivel… azok a sr�cok ismertek. De �k… nem. Mi oka volt m�gis �gy viselkednie velem? Nem �rtettem.

- Menj�nk, Chris, nem akarom lek�sni az Amerikai pit�t - ny�vogta a l�ny a sr�cnak, aki k�zben m�r �t is l�pett rajtam; l�tsz�lag � volt a bandavez�r.

- J�l van, b�bi – mosolygott le r� a megnevezett, de a mosoly�ban volt valami nyugtalan�t�. Egy farkasra eml�keztetett. Egy nagyon vesz�lyes egyedre.

Nem is maradtak tov�bb, mintha mi sem t�rt�nt volna, bementek. �rtetlen�l �s megb�ntottan n�ztem ut�nuk.

Gondolataimb�l telefonom cs�rg�se t�r�tett magamhoz, azonnal kiment a fejemb�l a kor�bbi incidens. El�vettem a k�sz�l�ket, majd a kijelz�re pillantva meg�llt a sz�vver�sem. Lynn h�vott. Most vagy soha!

Felvettem.

- Ha-hall�? – sz�ltam bele f�l�nken.

Egy ideig cs�nd volt a vonat m�sik v�g�n, majd cs�fond�ros nevet�s.

- Nem hiszem el, hogy bevetted! – kacagott a f�lembe egy ismer�s hang. Kellett egy kis id�, hogy felfogjam, ki az. – M�g mindig ugyanolyan l�zer vagy, mint volt�l! Csajok, elment! Ken a moziban van! – fulladozott a nevet�st�l, s k�zben m�sik k�t l�nyhang csatlakozott az �ltal�nos der�lts�ghez. Nem, az nem lehet, hogy �k azok…

- Mekkora l�zer!

- Nagyooon g��z!

- Tudom, hi-he-tet-len! �s �szre se vette! Ha-ha-ha!

- Mi? �n… nem… nem �rtem… - hebegtem, teljesen �sszezavarodva. Mintha egy szikl�r�l l�ktek volna le. Egyenesen a m�lybe…

- H�t persze, hogy nem �rted, te idi�ta! – szak�tott f�lbe Amber. – „�, Ken, nem tudunk tal�lkozni ny�ron, mert el kell utaznom a sz�leimmel” – sz�lt elv�ltoztatott hangon, mire felismertem a mondatot, amit kor�bban hallottam. Akkor m�g azt hittem, Lynn sz�j�b�l hangzott el. K�zben a l�ny kegyetlen�l felkacagott. – Az a h�lye liba �rizetlen�l hagyta a telefonj�t! M�g szerencse, hogy nem ker�lt rossz kezekbe, ugye Ken?

N�ma maradtam. A torkomat egy k�nz�, f�jdalmas �rz�s szorongatta.

- Ken – sz�l�tott meg ism�t Amber. Szinte l�ttam magam el�tt �nel�g�lt vigyor�t, mik�zben sz�ke tincseit csavargatja az ujjai k�z�tt. – Komolyan elhitted, hogy Lynn… hogy Lynn elmenne veled randizni? – Majdnem minden sz�t kihangs�lyozott, nevet�se �jra kit�rni k�sz�lt. – Ugyan, n�zz m�r magadra!

Akaratlanul is a moziajt� �veg�re pillantottam.

- Kicsi vagy, szem�veges, ronda… - Ahogy a l�ny besz�lt, szavai mintha val�ra v�ltak volna, �pp a szemem l�tt�ra. - A hajad, a ruh�id, a hangod… mindened nyomi. El�bb vallok szerelmet neked, minthogy Lynn �szrevegyen t�ged! Ha eddig nem fogtad volna fel, nincs es�lyed… - pillanatnyi sz�netet tartott, tal�n a legdurv�bb s�rt�st kereste, vagy csak hat�sosabb� akarta tenni mindanival�j�t. - … semmilyen n�nem�n�l!  Soha!

Azzal hahot�zva megszak�totta a vonalat. K�v� dermedve n�ztem a semmibe, agyam k�ptelen volt feldolgozni a hallottakat.

- Figyelj – hallottam a feh�r ruh�s l�ny hangj�t, mire lassan fel� ford�tottam a fejem. L�ttam rajta, hogy valami fontosat akar mondani, mert m�lyen a szemembe n�zett. Vett egy l�legzetet. – Ne keresd tov�bb… �n… - �jra habozott. Bel�l a sz�j�t r�gcs�lta. – Szia – b�kte ki v�g�l, majd minden tov�bbi n�lk�l elsietett.

Fogalmam sem volt, mir�l besz�lt. A kor�bbi incidens m�g �l�nken �lt bennem.

Majd a kezemre meredtem. A k�t mozijegy m�r nyirkoss� �s gy�r�tt� v�lt markomban. Ujjaim elernyedtek, mire az egyik jegy lehullott a f�ldre. Nem hajoltam le �rte. Csak elindultam, magam sem tudtam, hov�. Csup�n egy valami zakatolt bennem: Amber szavai, �jra meg �jra, mint egy beragadt, r�gi lemez…

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s