- Ó, istenkém! – sóhajtotta. – Most mit csináljak?

Nancy végül úgy okoskodott, hogy a legbölcsebb, ha River Heights felé indul. Onnan csak pár kilométer választja el a legközelebbi Állami Rendőrörstől.

- Megállok ott és jelentem a lopást.

Út közben folyamatosan a teherautót kereste, amely emlékei szerint grafitszürke volt.

- Bárcsak láttam volna a rendszámát vagy az autógyártó cég nevét rajta – bosszankodott.

Amikor odaért az őrsre, Nancy bemutatkozott Runcle kapitánynak és elmesélte a rablást; megadta a legapróbb részleteket is, amit csak tudott a gyanúsítattokról. A rendőr megígérte, hogy azonnal jelenti az esetet – közzéteszi a tolvajok és a grafitszürke teherautó leírását.

Hazafelé Nancynek végig Turnerék jártak a fejében.

- Nem értem, miért hagyta minden pénzét Mr. Josiah Crowley a Tophamekre, a többi rokonára viszont egy garast sem. Miért gondolta meg magát? A Topham-család elég jómódú, nincs akkora szükségük pénzre, mint a Turnereknek.

Nancy nem ismerte Richard Tophamet, de annál inkább a feleségét és a lányait. Beképzeltek és ostobák voltak, a város boltosai nem kedvelték őket. Ada és Isabel a középiskolában sem voltak népszerűek. Folyton a pénzről és a társadalmi helyzetükről locsogtak, ezzel ellenszenvessé válva osztálytársaik szemében.

Hmmm, töprengett Nancy., talán van  valami megoldás arra, hogy a Turner-család is megkapja a részét a Crowley-vagyonból. Megkérdezem Apát.

Öt perccel később Nancy leparkolt a garázsban szabadon maradt helyre, majd a gyepen átvágva egyenesen a nagy, vöröstéglás családi házuk konyhaajtaja felé tartott. Az épület messze állt az utcától, és magas, csodaszép fák vették körbe.

- Szervusz, Nancy drágám – üdvözölte az ajtót épp kinyitó kedves, dundi nő. Hannah Gruen, a Drew-család házvezetőnője azóta segített Nancy nevelésében, mióta a kislány édesanyja (sok-sok évvel ezelőtt) elhunyt.

Nancy megölelte a nőt.

- Apa itthon van? – kérdezte. – Látom, az autója a garázsban áll.

- Az édesapád a nappaliban van, a vacsora pedig pár perc múlva készen lesz.

Nancy köszönt az ő magas, jóképű apjának, majd sietett, hogy kezet mosson és kissé rendbe szedje magát, mielőtt mindhárman – a teljes Drew-család - leültek vacsorázni. Evés közben Nancy elmesélte délutáni kalandját.

- Micsoda csirkefogók! – fakadt ki Hannah Gruen. – Ó, remélem, a rendőrség elkapja őket!

- Kétségtelen, hogy becsapták azokat a szegény Turner-nővéreket – csóválta a fejét Mr. Drew.

- Marynek és Ednának pénzügyi gondjaik vannak – szólt Nancy. – Olyan igazságtalan, hogy pont a Turnerekre és azokra nem hagyott semmit Josiah Crowley, akiknek szükségük lenne rá!

Carson Drew elnézően mosolygott egy szem lányára.

- Igen, valóban az, Nancy. Viszont amíg egy újabb végrendelet nem kerül elő, nem tehetünk semmit.

- A Turnerek szerint létezik egy másik – felelte Nancy. – Nem lenne nagyszerű, ha megtalálnánk?

- De bizony! – szólt közbe Hannah. – Mindenki tudja, hogy Mrs. Topham és lányai lehetetlenül viselkedtek Josiah Crowleyval a halála előtt. Tophaméknek persze erre is van magyarázatuk: állítólag Josiah az agyukra ment a hóbortjaival!

- A Tophamek nem a nagylelkűségükről híresek – jegyezte meg Mr. Drew mosolyogva. – Mégis vendégül látták Josiah-t az otthonukban.

- Csak azért, mert tudták, hogy minden pénzét rájuk fogja hagyni – mondta Hannah. – Josiah helyében én aztán nem maradtam volna ott. – A bejárónő felsóhajtott. – De amikor az ember megöregszik, nem akar változásokat maga körül. Ha engem kérdeztek, szerintem inkább elfogadta a dolgokat, mint hogy elmenjen.

Hannah azt is elmesélte, sokak nemtetszését váltotta ki River Heights-ban az, ahogy a Topham-család Josiah-val bánt. Nancy ugyan nem ismerte a férfit személyesen, de gyakran látta őt az utcán; kedves, megértő embernek tűnt.

Miután Josiah felesége egy influenzajárvány áldozata lett, a férfi különböző ismerőseinél lakott. Az a hír járta, hogy Josiah mindig kifizette az ellátásának költségeit, és több ízben szívességeket tett ezeknek az embereknek; ők cserébe nagyon kedvesek voltak hozzá, és bár szűkösen éltek, igyekeztek minél kényelmesebbé és boldogabbá tenni a férfi ott töltött idejét.

- Árulj el mindent, amit Mr. Crowley-ról tudsz - sürgette Nancy az apját.

Az ügyvéd elmondta, hogy az idős férfi nyilvánosan kijelentette, hogy számos rokonát és barátját említi a végrendeletében. Majd, három évvel a halála előtt, az a Topham-család, aki sosem mutatott érdeklődést feléje, hirtelen megváltozott irányában. Könyörögtek Josiah Crowleynak, hogy költözzön hozzájuk, míg az bele nem ment. Nem sokkal a költözés után, Mr. Drew azt hallotta, hogy Josiah úgy döntött, a Tophamékra a hagyja a vagyonát.

Mr. Crowley, bár egészsége megromlott, szívósnak tűnt. De ahogy az idő telt-múlt, egyre inkább boldogtalanná vált. Továbbra is a Tophamekkel lakott, de a pletykák szerint a férfi gyakran lépett meg otthonról, hogy más rokonait és barátait látogassa, és szerette volna ismét megváltoztatni a végrendeletét.

- Tehát akkor kell lennie egy későbbi változatnak a végrendeletből!- szólt reménykedve Nancy.

Mr. Drew bólintott és folytatta a történetet.

- Egy nap Josiah Crowley állapota súlyossá vált. Épp a halála előtt szeretett volna valamit közölni az őt ellátó orvossal, de a zavaros szavaiból csupán a „végrendelet” szót lehetett érteni. A temetés után csak egy végrendelet került elő, ami az egész vagyont Tophamékre hagyta.

- Apa, gondolod, hogy Mr. Crowley a másik végrendeletről próbált mondani valamit az orvosnak, amit jól elrejtett a Tophamek elől? – kérdezte Nancy.

- Nagyon is lehetséges – válaszolta az ügyvéd. – Valószínűleg a pénzét azokra a hozzátartozóira szerette volna hagyni, akik kedvesek voltak hozzá. De a sors közbelépett.

- Szerinted volt egyáltalán valaki, aki keresett volna másik végrendeletet? – kérdezte Nancy.

- Nem tudom. De egy valamiben biztos vagyok: ha előkerülne egy másik végakarat, Richard Topham azonnal megtámadná. A vagyon hihetetlenül nagy, és úgy vélem, ők nem azok a fajta emberek, akik osztoznának rajta.

- És a jelenlegit nem lehet megtámadni? – kérdezte Nancy.

- Úgy hallottam, más rokonai benyújtottak egy indítványt, azt állítva, van másik végrendelet, amelyben ők a kedvezményezettek. Azonban amíg ezt nem találják meg, kétlem, hogy az ügyben előrelépés lesz.

- De a Tophamek nem érdemlik meg a vagyont – morgolódott Hannah Gruen. – Egyébként sincs szükségük a pénzre. Nincs igazság…

- Lehet, hogy nem tűnik igazságosnak, de mindez teljesen legális – felelte neki Mr. Drew. – Attól tartok, semmit sem lehet tenni ezügyben.

- Szegény Judy és a nénikéi! – sóhajtotta Nancy.

- Másokkal is ugyanez a helyzet – jegyezte meg az apja. – Például van két fiatal hölgy, a nevüket nem tudom pontosan, akik a River Roadon élnek. Úgy hallottam, nem voltak Mr. Crowley rokonai, viszont nagyon kedvelte őket. Most elég nehéz helyzetben vannak, és jól jönne nekik egy kis plusz pénz.

Nancy hallgatásba merült. Erősen érezte, hogy valamiféle rejtély állt a Crowley-ügy hátterében.

- Apa, szerinted volt Josiah Crowleynak másik végrendelete? – kérdezte hirtelen.

- Jaj, mintha egy ügyész bombázna a keresztkérdéseivel… – jegyezte meg Mr. Drew, de közben határozottan jól mulatott. – Az igazat megvallva, Nancy, nem tudom, mit higgyek, de valami történt, ami arra utal, hogy végül Mr. Crowley szeretett volna készíteni egy másik végrendeletet.

- Kérlek, folytasd! - kérte türelmetlenül Nancy.

- Nos, majdnem pont egy évvel ezelőtt, épp a First National Bankban voltam, amikor Crowleyt Henry Rolsted társaságában láttam az épületbe lépni.

- Az az ügyvéd, aki végrendeletekre és más vagyonnal kapcsolatos ügyekre szakosodott? – kérdezte Nancy.

- Igen. Nem akartam hallgatózni, de akarva-akaratlanul is elkaptam néhány szót, ami alapján egy végrendeletről beszélgethettek. Crowley azt ígérte, másnap felhívja Rolstedet az irodájában.

- Ó! – kiáltott fel izgatottan Nancy. – Akkor ez azt jelenti, hogy Mr. Crowley új végrendeletet készített, ugye? De miért nem szólt erről semmit Mr. Rolsted Mr. Crowley halálakor?

- Több oka is lehetett – felelte Mr. Drew. – Először is az, hogy talán sosem írt új végrendeletet Mr. Crowleynak. És még ha írt is, az öreg meggondolhatta magát és megsemmisíthette.

Nancy addig nem szólalt meg, míg be nem fejezte a csodás almás édességet, amelyet Hannah készített. Aztán elgondolkodva nézett az apjára.

- Apa, Mr. Rolsted az egyik régi barátod, ugye?

- Igen. Régi barát és volt osztálytárs.

- Akkor meg tudnád tőle kérdezni, kérlek, hogy készített-e valaha Mr. Crowley számára végrendeletet, vagy tud-e akármit, ami segíthet megoldani a rejtélyt?

- Ez egy elég kényes kérdés, kisasszony. Azt is mondhatja, hogy semmi közöm hozzá!

- Tudod, hogy nem tenné. Olyan jó barátok vagyok, hogy meg fogja érteni, miért érdekel ennyire téged ez az ügy. Megteszed? Kérlek szépen!

- Tudom, hogy szeretsz segíteni a bajbajutottakon – mondta az apja. – Azt hiszem, meghívhatnám Mr. Rolstedet a holnapi ebédre…

- Csodálatos! – szólt közbe Nancy vidáman. – Remek lehetőség lenne kitalálni, mit tud a másik végrendeletről.

- Rendben. Megpróbálom megszervezni a találkozót. Esetleg lenne kedved csatlakozni hozzánk?

Nancy arca felragyogott.

- Persze, örömmel. Ó, köszönöm szépen, Apuci. Remélem, holnap össze is tudjuk hozni, így nem kell a drága időnket a másik végrendeletre pazarolni...

Mr. Drew elmosolyodott.

- Időnket? – kérdezte. – Szóval teszel egy próbát, hátha megtalálod a rejtélyes végrendeletet?

- Megér egy próbát. – Nancy szemei csillogtak az izgatottságtól.