Miután az apja távozott, Nancy befejezte a reggelit, majd a konyhába ment, hogy segítsen Hannah Gruennek, aki már végzett az evéssel.

- Valami tennivaló a számomra? – kérdezte Nancy.

- Igen, kedves. Itt a lista – felelte a házvezetőnő. – És sok szerencsét a nyomozósdihoz.

Hannah Gruen szeretettel nézett a lányra, miközben gondolatok suhantak át agyán. Az iskolában Nancy nagyon népszerű volt és sok baráttal rendelkezett. De akaratán kívül szert tett két ellenségre is: Ada és Isabel Tophamra. Ez aggasztotta Hannah-t. A nővérek, akik rendkívül irigyek voltak Nancyre, megpróbálták rossz fényben feltüntetni a lányt. De Nancy hűséges barátai mindig megvédték barátnőjüket. Ezután Ada és Isabel még undokabbul viselkedett a lánnyal.

- Köszi, jól esik a bátorítás – mondta Hannah-nak nem sokkal később, egy ölelés kíséretében.

- Bármit is tegyél, Nancy, vigyázz azokkal a Topham-lányokkal! Túlságosan is örülnének, ha megnehezíthetnék az életed.

- Ígérem, hogy vigyázok.

Mielőtt elment volna otthonról, Nancy felhívta a Turnereket. Örömmel hallotta, hogy Judy balesetének nem lett súlyosabb következménye. Viszont csalódott volt, hogy a rendőrség nem találta meg az ezüst-tolvajokat.

- Kérem, tudassák velem, ha bármit megtudnak – mondta Nancy, és Edna megígérte, hogy úgy fog tenni.

Nancy csinos, drapp színű, vászonruhába öltözött, majd sportautójában a bevásárlónegyedbe hajtott. Végigment a sugárúton, rutinosan haladva a csúcsforgalomban, keresztül a legzsúfoltabb utcákon, végül lepakolt.

- Azt hiszem, először a Taylor Szakáruházat próbálom meg – döntötte el.

A Taylor River Heights egyik legkiválóbb üzletei közé tartozott. Nancy több dolgot vásárolt Hannah-nak a földszinten, majd a második emelet felé vette az irányt, ahol a fiatal hölgyeknek szánt ruházati osztály helyezkedett el.

Általában Nancynek nem okozott gondot, hogy találjon eladót. De ezen a bizonyos reggelen különösen nagy volt a tumultus azon a részlegen, és a tolongó tömeg lefoglalta az összes eladót.

Nancy leült egy kényelmes székre, hogy kivárja a sorát. Gondolatai a Turner-nővérek és Judy körül forogtak. Képes lesz vajon segíteni nekik? Fülsértő rikácsolás ütötte meg a fülét, ami kirángatta merengéséből.

- Majdnem tíz perce várunk már! – sápítozott az a bizonyos hang. – Küldjön hozzánk azonnal egy eladónőt!

Nancy megfordult: Ada és Isabel Topham az osztályvezetőhöz beszélt.

- Nagyon sajnálom, de nem tudok – felelte sajnálkozva a férfi. – Még rengetegen vannak Önök előtt. Minden eladónk elfogl…

- Talán nem tudja, kik vagyunk?! – szakította félbe Ada durván.

- Ellenkezőleg, nagyon is tudom – válaszolta a férfi fáradtan. – Pár perc múlva küldök Önöknek valakit. Legyenek szívesek várakozni addig…

- Nem vagyunk hozzászokva a várakozáshoz – szólt jeges hangos Isabel Topham.

- Micsoda kiszolgálás! – horkantott Ada. – Felfogta egyáltalán, hogy az apám mekkora készletet birtokol a Taylorban? Ha elmondjuk, hogy viselkedett velünk, kirúgja magát, mint a pinty!

- Elnézésüket kérem – szólt esdekelve a zaklatott férfi. – De ez az áruházunk szabálya. Ki kell várniuk, hogy sorra kerüljenek.

Ada magasra emelte állát és a szemei indulattól szikráztak. Ez egyáltalán nem tette vonzóbbá a megjelenését. Annak ellenére, hogy drága ruhákat viselt, Ada nem volt csinosnak mondható. Nagyon sovány volt és sápadt, ráadásul folyton savanyú képet vágott. Most, hogy a düh eltorzította a vonásait, szinte csúnya volt.

Isabel, a Topham-család büszkesége, szebb volt, de az arca kifejezéstelen. Affektálása, ami elég irritáló volt, az esetek többségében inkább nevetségesnek hatott. Édesanyja nagy vágya volt, hogy Isabel egy társadalmilag prominens családba házasodjon be.

Szánom azt az embert, aki majd elveszi, gondolta magában nevetve Nancy.

Hirtelen Ada és Isabel észrevette Nancyt, aki üdvözlésképp feléjük biccentett. Isabel hidegen viszonozta a gesztust, de Ada úgy tett, mintha meg se látta volna Nancyt.

Ebben a pillanatban egy eladónő sietett a Topham-nővérekhez. Azonnal leosztották a fiatal nőt, amiért megváratta őket.

- Milyen darabot keres, Miss Topham? – kérdezte az alkalmazott vöröslő arccal.

- Estélyi ruhákat.

Az eladónő többféle ruhát vett elő. Nancy kíváncsian figyelte, ahogy a Topham-lányok a lehető legkelletlenebbül tolták félre a szebbnél-szebb modelleket alig egy szempillantás alatt. Mindegyik ruhadarabban találtak kivetnivalót.

- Ez egy nagyon elegáns estélyi – ajánlotta nekik reménykedve az eladónő, miközben egy különösen csinos, csipkével díszített sifonruhát mutatott. – Ma reggel érkezett.

Ada a kezébe vette, épp hogy rápillantott, majd ledobta egy székre, mire a zavart eladó elment, hogy másik modellt keressen.

A könnyű ruha a földre csúszott, gyűrött masszává vált. Nancy szörnyülködésére Ada rátaposott, miközben egy másik ruhához ment, hogy megnézze. Nancy undorodó arcot vágva érte ment, hogy felvegye a földről.

- Hagyd azt ott! – kiáltott Ada mérges tekintetet vetve Nancyre. – Senki sem kérte, hogy segíts.

- Meg akarod venni? – kérdezte Nancy higgadtan.

- Nem a te dolgod!

Ahogy Nancy a kezében tartotta a ruhát, Ada dühösen utána kapott, amivel hosszú szakadás jelent meg a szoknya részen.

- Ó! – kiáltott fel Isabel. – Tönkretetted! A legjobb, ha lelépünk innen, Ada!

- Most miért? – rikácsolta a testvére. – Nancy Drew hibája az egész! Csak a bajkeveréshez ért.

- Nem az én hibám – mondta Nancy.

- Gyere Ada – sürgette Isabel. -, mielőtt az eladó visszajön.

Ada vonakodva követte Isabelt a kijárat felé. Ahogy az álló lift felé siettek, Nancy utánuk nézett. Ebben a pillanatban az eladónő megjelent egy nagy adag ruhával. Megrökönyödve meredt az elszakadt ruhára.

- Hová mentek a vásárlóim? – kérdezte aggódva Nancyt.

Nancy a lift felé mutatott, de nem fűzött hozzá megjegyzést. Helyette így szólt:

- Én magam is egy estélyi ruhát keresek. Ez a szakadt nagyon csinos. Gondolja, hogy meg lehet javítani?

- Oh, nem tudom – felelte leverten az alkalmazott. – Ezért engem fognak okolni, és nem engedhetem meg magamnak, hogy kifizessem a ruhát.

- Biztosra veszem, hogy a Taylor nem tenne ilyet – mondta kedvesen Nancy. – Ha bármi probléma adódna, majd én beszélek a vezetővel. Általában leárazzák az ehhez hasonló sérült ruhákat.

- Köszönöm – felelte a nő. – Idehívom Miss Reedet, a szabót, és meglátjuk, mit tehetünk.

- Először is, engedje meg, hogy felpróbáljam a ruhát – szólt mosolyogva Nancy.

Találtak egy üres próbafülkét, ahol Nancy levette a kosztümöt és blúzt. Ezután belebújt a halványkék táncruhába, az eladó pedig segített a cipzár felhúzásában.

- Nagyon elbűvölő benne – mondta neki lelkesen.

Nancy mosolygott.

- Nekem is tetszik – mondta. – Kérem, hívja a szabót.

Hamarosan megjelent egy ősz hajú nő, Miss Reed. Pillanatokon belül kicserélte a siffonszoknya fedőanyagát. A szakadás többé nem látszott, sőt divatosabb ruha született a változtatásból.

- Elmondtam a vezetőnknek, mi történt – mondta az eladónő. – Ha szeretnéd a ruhát, féláron a tiéd.

- Ó, milyen csodálatos! – kiáltott fel Nancy, majd nevetve folytatta:

- És még az ára is remek! Megveszem. Kérem, ide küldjék. – Megadta a nevét és a címét. Aztán magában hozzátette:

Ezt mind Ada Tophamnek köszönhetem. De ha valaha megtudná, mi történt, biztosan felrobbanna mérgében!

Nancy visszafojtotta feltörni készülő kacagását.

- Igazi öröm volt kiszolgálni Önt, Miss Drew – mondta az eladóhölgy, miután Miss Reed távozott és Nancy átöltözött. – Viszont annyira félek, hogy azok a Topham-lányok visszajönnek ide! Olyan undokok. És még ennél is rosszabbak lesznek, amikor megkapják Josiah Crowley pénzét…

A nő lehalkította hangját.

- A vagyon ügye még nem lett elrendezve, de a lányok már számítanak a busás összegre. Múlt héten hallottam, amikor Ada azt mondta a nővérének: „Ó, szerintem száz százalék, hogy miénk lesz az öreg Crowley vagyona. De azt kívánom, bárcsak abbahagyná végre Apus az aggódást, hogy valaki megjelenik egy újabb végrendelettel, ami kizár belőle bennünket.”

Nancy okosabb volt annál, hogy pletykálni kezdjen az eladónővel. De felkeltette érdeklődését és izgalommal töltötte el az információ. Az, hogy Mr. Topham aggódott, azt jelentette, hogy a férfi gyanította, hogy Josiah Crowley készített egy másik végrendeletet.

A beszélgetésről Nancy eszébe jutott a találkozója. Karórájára pillantott, és látta, hogy már elmúlt tizenkét óra.

- Jobb, ha sietek, különben elkések a találkozóról Apuval – mondta az eladónőnek.

Nancy egyenesen az apja irodájához vezetett. Jóllehet, a megbeszélt idő előtt érkezett pár perccel, az apja már indulásra készen állt.

- Na, szerencsével jártál, Apu? – kérdezte mohón Nancy. – Elfogadta Mr. Rolsted az ebédmeghívást?

- Igen. A Royal Hotelben találkozunk vele 10 perc múlva. Még mindig úgy gondolod, hogy ki kellene kérdeznem őt a Crowley-végrendeletről?

- Ó, jobban érdekel ez az ügy, mint valaha. – Elmesélte, milyen pletykát hallott az eladónőtől.

- Hmm. Ezt még nem nevezném bizonyítéknak - mondta Mr. Drew.-, de ahogy az öregek is mondják: „Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél.” Gyerünk, induljunk!

A Royal Hotel csupán egy háztömbnyire volt tőlük, így Nancy és az apja gyalog is hamar odaértek. Mr. Rolsted az előtérben várt rájuk. Carson Drew bemutatta a lányát, majd mindhárman elindultak az étkező felé, ahol az asztaluk várta őket.

Először a beszélgetés többféle témát is érintett. Ahogy az ebéd folytatódott, a két ügyvéd lelkesen idézte fel a közös iskolai és szakmabeli emlékeiket. Nancy kezdett attól félni, hogy a Crowley-vagyon sosem kerül szóba.

Később, a desszert után, Mr. Drew ügyesen új mederbe terelte a társalgást és megemlített néhány különös esetet, amin dolgozott.

- Egyébként – szólt. -, nem hallottam a Crowley-ügy részleteit. Hogy boldogulnak a Tophamek? Úgy tudom, több rokon szeretné megtámadni a végrendeletet.

Egy pillanatig Mr. Rolsted csendben maradt. Talán vonakodott megszólalni a témában? – járt Nancy fejében.

Végül az ügyvéd halkan megszólalt:

- A vagyon elrendezését nem én kaptam, Carson. De bevallom, figyelemmel kísértem az alakulását, mivel valami történt egy éve. A jelenlegi végakarat nem hiszem, hogy megtámadható lenne.

- Akkor a Topham-család örököl majd mindent – jegyezte meg Mr. Drew.

- Igen, hacsak nem létezik egy újabb verzió.

- Egy újabb? – kérdezte ártatlanul Carson Drew. – Tehát azt hiszed, létezik egy másik is?

Mr. Rolsted habozott, nem tudván, eláruljon-e ennél több részletet. Végül, miután megbizonyosodott arról, hogy senki sem hallgatózik a közelükben, halkan annyit mondott:

- Nos, ez természetesen bizalmas információ…