Hali!

Úristen, őrült napon vagyok túl - nem elég, hogy szinte semmit sem aludtam, bevánszorogtam az egyetemre, a SAJÁT záróvizsgámra, hogy megtegyem az utolsó lépést a diplomám felé. Furcsa módon az előtte lévő napokon eszembe se jutott izgulni, de ma bőven bepótoltam. :)

De mint kiderült, minden idegeskedés felesleges volt, hiszen az isteni gondviselés tett arról, hogy ne valljak csúfot kudarcot azzal a kevéske tudással, amit eddig felhalmoztam. Lényeg a lényeg, örömmel jelentem, hogy négyes jeggyel átengedtek, s így lettem - egyelőre nem hivatalosan - diplomás.

Ki hitte volna, hogy eljön egyszer ez is? Életem legszebb három évét töltöttem a szakomon, sok jó baráttal ismerkedtem meg, a tanárok 99%-át pedig nagyon megszerettem.

Szavakkal le sem tudom írni az érzést, ami egy óra óta bennem van (akkor tudatták velem az örömhírt). Egyszerűen hálás vagyok, és köszönök mindent. Hogy kinek? Mindenkinek, aki az életem része (volt közben), s mást tényleg nem tudok mondani...

Köszönöm nektek is a látogatást, akkor is, amikor nem érkezik friss (ez a helyzet már egy ideje sajnos... :"D. Ezen változtatni kell!)

Amint magamhoz tértem a sokkből, ki is teszem az új fejezeteket. A sorrend még bizonytalan. :) De gondolom, akik eddig vártak, egy kicsit még fognak. Igyekszem!

Puszi,

Lulu