- Hol van már Ken? – sziszegett mellettem Lucy, s folyamatosan forgolódott, hátha megpillanthatja azt a nyomorékot. Persze én úgy tettem, mintha nem zavarna, mert épp a jófiút játszottam.

- Sorban áll, nyugi, mindjárt jön.

A csaj összefonta karjait maga előtt, lábával az előtte lévő üres ülést rugdalta.

- Biztos megint mindenkit maga elé engedett… - morgott. - Ez annyira rá vall…

Inkább elfojtottam kitörni készülő sóhajomat. Ha végig ez lesz a téma, muszáj lesz drasztikus módszerekhez folyamodnom a csaj elhallgattatására…

- Jaj, Luce drágám, ne izgulj, inkább élvezd a társaságomat – vigyorogtam rá, de mintha nem díjazta volna annyira a dolgot. Na persze, titkold csak, hazudj önmagadnak...

- Előbb csapom a kocsiajtót a nyelvemre, mint hogy pont a te társaságodat élvezzem. Ha mégis megtörténne, tudni fogod, hogy valami komoly gond lehet az agyammal – villantak felém Lucy tengert idéző szemei.

Halkan elnevettem magam. Lucy, Lucy, Lucy... Nagyon szereti kéretni magát. Jókedvűen mosolyogtam, s közben elterpeszkedtem. A csaj gyanakvóan lesett felém, ezért feltettem kezeimet. Csak semmi hirtelen mozdulat.

- Azért valld be, hogy tetszik neked a mi kis verbális oda-visszánk - mondtam még mindig somolyogva. Lassan megtelt a terem.

- Tartsd a kezeid látható helyen, lehetőleg minél távolabb tőlem. És a nadrágodtól is... Mégis, milyen beteg elme gondolja azt, hogy ennyi elutasítás után nekem tetszik ez a viselkedés? Neked tényleg doktor kell.

Felnevettem.

- Doktor? Hmm, azt el tudnám viselni, ha valami szexi, fenékig érő köpenyben, legombolva vizsgálgatnál – vigyorogtam rá. Lucy még csak el se mosolyodott.

Talán kicsit messzire mentem...?

Újratervezés.

- Mármint, tudod, hogy értem... - kezdtem bele, de a lány fintorogva fordult el, újra Kent kutatva tekintetével. Ha nem ismertem volna korábbról, megtévesztett volna ártatlanságot sugárzó külsejével.

- Dake, vert már pofán téged katonai iskolás lány? Mert ez az, ahogy eléred, hogy megtegyem. És még csak bűntudatom se lesz.

Újra nevetésbe törtem ki, mire nem egy ember fordult felénk. Rosszallóan pillantottak ránk, pedig még csak el se kezdődött a film.

- Mondták már, hogy milyen imádnivaló vagy ilyenkor, Lucy? Látod a többieket? Figyelj - szólítottam meg az egyik ismeretlen lányt, aki erre értetlenül meredt rám. - Szerinted is illünk egymáshoz?

A csaj nem felelt rögtön.

- Nem... nem tudom...

- De csöndben tudnátok maradni? - vágott közbe az egyik barátnője, aki láthatólag a mozi minden percét ki akarta élvezni.

Idegesítően nyugodt mosollyal néztem rá.

- Aranyom, még el se kez...

Ekkor kapcsolták le a fényeket. Szokás szerint előbb reklámokat vetítettek. Vállat vontam, majd legyintve hátradőltem.

- Ha téged érdekel minden kibaszott előzetes...

- Nehezedre esne néha visszafogni magad? Tudod, úgy viselkedni, mint a normális emberek, tettetni, hogy van egy kis eszed, és nem a farkad után futkorászni. Legalább a tömegben, és erre a másfél órára, amíg vagyok olyan kegyes veled mutatkozni. - Lucy dühösen suttogott, de a mondandója végére egyre hangosabbá vált. Elégedetten nyugtáztam ideges hangszínét. Igen, a kémia működésbe lépett köztünk.

Egy ideig nem is reagáltam, visszafogott viselkedésem még engem is meglepett. Közben eszembe jutott, hogy még mindig nincs kajánk vagy piánk, ezért az egész sort felállítva, szélesen vigyorogva oldalaztam ki a büféhez. Kennynek semmi nyomát nem láttam. Hova tűnhetett? Megkaptam a popcornt és az üdítőt, majd elindultam vissza a vetítőterem felé. Nem az én dolgom utána rohangászni... Újabb kedves pillantásokat kaptam, mikor visszamentem a helyemre, de leszartam. Ez az én estém volt, szóval törődjenek inkább a reklámokkal. ha már annyira látni akarták őket.

- Nasit? - kínáltam, mire Lucy mogorván nézett rám. - Van üccsi is - tettem hozzá még kedvesebb hangnemben, egy kacsintás kíséretében.

- Számodra az illem ismeretlen fogalom. Esküszöm, még egy húzásod legyen, és itt hagylak.

- Ha nem, háát neem... - vontam vállat, és hangosan beleszürcsöltem a kólába.

Így telt el úgy negyed óra. A reklámok rég lementek, s a film is elkezdődött. Azonban Lucy folyton elkalandozott - hol az óráját leste, hol telefonját, hol pedig a bejáratot. Ennyire nem tudja elfelejteni a kis nyomit egy film erejéig? Magamban elfojtottam egy sóhajt - ma ki tudja már hanyadjára -, majd suttogva odahajoltam.

- Mi a baj, Luce?

Hangom most nem volt olyan csábító, egyszerűen kíváncsi voltam.

- Nem látom Kent... – Egészen aggódónak tűnt. - Lehet, hogy ki kéne mennem megkeresni, ki tudja, mi történt vele. Talán megint belekötöttek...

Felnyögtem, mikor meghallottam a nyomi nevét.

- Bár úgy lenne... - szaladt ki a számom. Lucy azonnal felém kapta pillantását.

- Ken kislábujjának a körme is többet ér egy olyan arrogáns, egoista, irritáló és mindenek felett iszonyatosan IQ-hiányos embernél, mint te! - Lucy igazán kezdett bedühödni. Mintha minimum a szeme előtt vertem volna agyon a macskáját. Egy légkalapáccsal. - Fogalmad sincs, miken ment keresztül, mert számodra nem létezik más, csak a bulik, a csillivilli kocsik, - itt grimaszolt egyet, utalva ezzel a drágámra, amivel érkeztem -, és a könnyűvérű, még nálad is idiótább csajok, akik képesek egyáltalán szóba állni veled!

A körülöttünk ülők persze közben pisszegtek, de nagy részük inkább hallgatózott. Jól van, ha műsort akarnak...

- Ugyan, szépségem, úgy látszik, nem ugyanarról a Kennyről beszélünk. Őt is a kis admirális hajtja, ha érted, mire gondolok - kacsintottam rá, s közben felötlött bennem, hogy Kennek tényleg van-e valami a kis tüdőgatyájában. Inkább elhessegettem a képet. - Szerinted miért hívott el téged? Egyszerű üzlet volt, ráadásul az ő ötlete. - A hazugság könnyen jött, Lucy előbbi dühe értetlenséggé vált. Elégedettséggel töltött el reakciója. - Óóó, igen, beszerveztem neki a csajt, akit annyira meg akart már húzni, cserébe ő összehozta nekünk a randit. Ja, és hozzátenném, hogy más dolgok is érdekelnek...

Jó ideje gyűlt már bennem az érzés, amit eddig nagyjából visszafogtam. Megpróbáltam jófiúként viselkedni, de most teljesen ösztönösen cselekedtem; az sem érdekelt, milyen következményei lesznek tettemnek: a csaj, aki már tavaszi szünet óta izgatott, végre az enyém lehetett, ha csak egy pillanatra is. Vagyis én így terveztem. De Lucy mintha gondolatolvasó lett volna. Vagy csak a reflexei működtek rohadt gyorsan. Mikor behajoltam jól megérdemelt csókomért, egyszerűen orrba vágott, majd elviharzott.

Hallottam a kisebb tapsot, ami nem a filmbeli éneklő pasasnak szólt, miközben orromat tapogattam. Aú. Szerintem eltörte.

- Úgy kell neked, te szexmániás! – szólt az egyik csaj, aki korábban a hangoskodás miatt pisszegett le minket. Anélkül is éreztem tekintetét, hogy rá pillantottam volna. Lassan emeltem fel a fejem, így megláttam diadalittas ábrázatát Kihívóan meredt rám, amolyan „Erre most mit lépsz, seggfej?” arccal. Meglepetésére lassan elmosolyodtam.

- Nem szép dolog a féltékenység. Ne aggódj, drágám - álltam fel, és rákönyököltem a csaj ülésére, mire a csaj a hirtelen jött közelségre hátrahőkölt. -, egy nap talán téged is elhív majd valaki. -  Végigfuttattam pillantásomat lánybarátnőin. Lerítt róluk, hogy szinglik. De nem a saját akaratukból… Mind bányarém volt.

- Te kis… - szűkültek össze a csapatvezér szemei, a féloldalasan felnyírt hajú, birkózó alkatú csaj.

- Igen, én.  – bólintottam. – De a „kis”-t kikérem magamnak. Nos… - Felegyenesedtem. Épp elég időt pazaroltam rájuk. Meg az egész helyre. – További jó mulatást, lányok!

Jókedvűen intettem, majd újra felállítva az egész sort, nyugodtan kisétáltam. Hát, többé nem teszem be ide a lábam, az is biztos.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés