Mel�dia

�szinte �r�mmel sz�vom be a jellegzetes t�li illatot: a friss h�, a k�m�nyekb�l felsz�ll� f�st �s a feny�f�k elegy�t. M�g a hideg se tud zavarni, hisz im�dom a telet, a december a kedvenc h�napom. K�rben�zek: a hull� h� lassan bebor�tja az utc�kat, a fa�gakat, a h�ztet�ket…

Gy�ny�r�.

Elgondolkodva z�rom be magam m�g�tt a kaput: t�nyleg j� �tlet, amit most tervezek?

Megr�zom a fejem. Ink�bb visszamegyek. M�gis ki v�gyna arra, hogy szenteste t�rjenek r�, mik�zben a csal�dj�val �nnepel? Ilyen is csak nekem tud eszembe jutni…

L�bnyomaimat megk�tszerezve indulok vissza a kapu fel�. Amikor a kezem a kilincshez �r, elbizonytalanodok. De fontos dologr�l van sz�, ezt Nathaniel is meg�rten�…

Kezem tov�bbra is a hideg f�met szorongatja, a r�fagyott j�g lassan megolvad alatta.

Egy gyalogos halad el mellettem, egy id�s n�ni, gondolom a templom fel� tart. Fekete kab�tja fels� r�sz�t �s kalapj�t belepte a h�. Csak egy pillanatra n�z r�m, azt�n megy is tov�bb.

Tal�n m�gis h�lyes�g. Nekem is ink�bb a csal�dommal k�ne lennem, nem ilyen dolgokkal foglalkozni. Sz�net van, ink�bb �nnepelnem k�ne, mint mindenki m�snak…

A kulcsot lassan a z�rba teszem, s m�r elford�tan�m, amikor egy p�rocska t�nik fel nevetg�lve �s �sszeb�jva. Ahogy r�juk n�zek, elfacsarodik a sz�vem. A fi� �pp f�lreh�zza a bar�tn�je s�lj�t, s egy darab havat ejt a nyak�ba, mire a l�ny felsik�t, �s ell�ki mag�t�l; �m miel�tt �sszekaphatn�nak, a fi� j�t�kosan belepuszil a l�ny nyak�ba, aki eleinte hadakozik, de azt�n elmosolyodik. Hogy v�g�l szent lett-e a b�ke, csak sejteni tudom, mert befordulnak a sarkon.

Ezt az egyet nem szeretem az t�lben. Az �nnepeket. Vagyis…

Egy �vvel ezel�ttig semmi bajom nem volt vel�k, ugyan�gy v�rtam a kar�csonyt �s a h�sv�tot, mint b�rki m�s. Azt�n megt�rt�nt a baj. …

Az ajkamba harapok.

Szerelmes lettem.

Nathanielt m�r eg�sz r�g�ta ismerem: oszt�lyt�rsak voltunk �ltal�nos iskol�ban. Akkoriban nem nagyon besz�lgett�nk, sok dolgot nem is tudtam r�la, csak azt, hogy rossz gyerek, akire percenk�nt r� kellett sz�lni, amikor nem b�rt mag�val. Egy�bk�nt is, ink�bb a fi�kkal j�tszott, a l�nyokra m�g csak r� se n�zett. Mit �rtett�nk mi az aut�khoz �s a katon�sdihoz?

�gy ment ez m�g p�r �ven �t, eg�szen 12 �ves korunkig.

Akkor is t�l volt, igaz, m�g csak december k�zepe. A l�nyokkal megbesz�lt�k, hogy elmegy�nk a pl�z�ba kar�csonyi aj�nd�kot n�zni. Nagyon j�l �rezt�k magunkat, m�g ha v�g�l nem is vett�nk semmit. Miel�tt elindultunk volna haza, meg�lltunk a gyorsb�f�n�l, ahol, m�g a t�bbiek elmentek a mosd�ba, �n kint maradtam, �gy v�rtam �ket. �pp a men�sort n�zegettem, amikor inger�lt hangokra lettem figyelmes.

-          … nem hiszem el, hogy nem sz�nd�kosan tetted, fiam! Most azonnal k�rj bocs�natot a h�godt�l!

Egy n�gytag� csal�dra esett a pillant�som. Mindegyik�k haja sz�ke volt: az any�nak �s l�ny�nak hull�mos, az ap�nak �szes, a fi�nak pedig… Nathaniel!

Amilyennek akkor l�ttam, �r�kre megmaradt bennem: Nathaniel lehajtotta a fej�t, majd piros arccal �gy sz�lt:

-          Bocs�nat.

Eg�szen k�l�n�s volt: t�gra ny�lt szemmel n�ztem a fi�t, akit mindig is rendbont�k�nt ismertem, de aki most fej�t lehajtva kullogott a folyamatosan pr�dik�l� sz�lei �s s�r� kish�ga ut�n…

Nem �rtettem, mi t�rt�nt. De azt tudom, hogy akkor �s ott valami megv�ltozott bennem.

Ezek ut�n minden nap egyre t�bbet sz�ltam hozz�. Eleinte nem nagyon akart bar�tkozni velem, de ahogy telt az id�, egyre k�zelebb ker�lt�nk egym�shoz, m�g v�g�l j� bar�tok lett�nk. S meglepet�semre, amikor jobban megismertem, kider�lt, hogy tud olyan szorgalmas �s figyelmes lenni, mint a t�bbiek. M�g a tanagyag is sokkal k�nnyebben megragadt neki! Azt�n amikor 14 �vesen elballagtunk, nagyon b�szke voltam r�. A sz�lei viszont ellenkez�leg: nekik mindegy volt, hogy a fiuk h�ny j� jegyet kapott, vagy h�ny versenyt nyert meg. A mai napig el�gedetlenek Nathaniel teljes�tm�ny�vel…

D�h�s k�nnycseppek gy�lnek a szemembe. Ez nem igazs�g! Nem is �rdekel, milyen nap van, elmegyek oda, mert tudom, hogy Nathaniel nem �rzi j�l mag�t. Szinte l�tom, ahogy �rtelmetlen dolgok miatt �sszekapnak, aminek mindig ugyanaz a v�ge: Nathaniel a hib�s. Nem, enn�l m�g az is jobb, ha megteszem, amit terveztem.

Hirtelen t�madt harciass�ggal indulok meg Nathaniel�k h�za fel�.

�t k�zben r�l�t�som ny�lik p�r idilli vagy kev�sb� idilli, csal�di jelenetre. D�sz�tik a f�t, gyerty�t gy�jtanak, esznek, filmet n�znek, veszekszenek, �lelkeznek…

Ezt l�tva �sszeszorul a torkom. A m�sik ok, ami�rt tudom, hogy Nathannek sz�ks�ge van r�m: a bar�tn�je.

Pontosabban az exe. Tegnapel�tt szak�tottak. Az�ta Nate egy kicsit z�rk�zottabb: az emailekre t�le szokatlanul, sz�kszav�an v�laszolgat, tal�lkozni sem akar. T�l j�l ismerem m�r, hogy el tudja hitetni velem, hogy nem viselte meg a szak�t�s…

�nk�ntelen�l is felnevetek. Nate, a nagy krimi szak�rt�! Azt hiszi, f�lre tud vezetni, de a titkol�z�sban sosem volt j�. Nem. Ahogy az elm�lt �v is bizony�tja, annak �n vagyok a mestere…

Egyre hidegebb van, a sz�l is felt�mad, s az arcomba csapja a havat. Mit keresek �n itt ilyenkor? M�g visszafordulhatok, mintha mi sem t�rt�nt volna. Igen, hiszen az �rz�sek m�land�k. Ha szerencs�m van, p�r h�nap m�lva m�r h�lt hely�k marad, �s mindez csup�n egy k�nos, r�gi eml�kk� halv�nyul. Pontosan!

Mik�zben a j�gcsapp� fagyott kezeimet zsebre v�gom, z�rg� hangot hallok. Az aj�nd�k.

Az ajkamba harapok.

Nem, az aj�nd�kot oda kell adnom. Ha m�r ennyit vesz�dtem vele…

M�r csak p�r utc�nyira vagyok a h�zt�l, de minden l�p�s egyre nehezebb. �s nem, nem az id�j�r�s miatt. Hab�r, az se k�nny�ti meg t�ls�gosan…

Az utols� p�r m�tert csigalass�s�ggal teszem meg, k�zben v�gig a tervem j�r a fejemben. Az �n �r�lt, h�lye �tletem.

V�gre meg�rkezem a h�zhoz.

�ppen olyan, mint a t�bbi ebben az utc�ban: k�temeletes, cser�ptet�s, feh�r sz�n� csoda. A kert f�leg ny�ron az igazi, olyankor egym�st �rik a sz�nes vir�gok. R�gebben m�r j�rtam itt, akkor Nate-tel a h�z melletti pavilonban �lt�nk le tanulni. Nagyon kellemes d�lut�n volt.

M�r percek �ta �llhatok itt. B�r a hideg lassan �tj�rja a testemet, s a hajam is telement h�val, m�gsem tudok mozdulni. Ha most becsengetek, minden megv�ltozik. K�sz lenn�k r�? Elvesz�teni Nathanielt?

Mert szinte biztos vagyok benne, mit v�laszolna. „Ne haragudj, Melody, de �n nem tudok �gy tekinteni r�d. Maradjunk bar�tok.”

Erre a gondolatra, b�r m�r t�bbsz�r lej�tszottam magamban, kicsordul egy k�nnycsepp a szememb�l, ami szinte azonnal az arcomra fagy.

Nem, ezt nem kock�ztathatom meg, mert ezek ut�n nem tudn�k a szem�be n�zni. K�ptelen lenn�k, tudva, hogy tudja, mit �rzek ir�nta. Tal�n m�g meg is sajn�lna. Nem!

Els�rom magam. �gy �rzem, �n vagyok a vil�g legnagyobb vesztese. Beleszeretni a legjobb bar�tomba!

Megt�rl�m az arcomat. Nem �llhatok itt a v�gtelens�gig. Nem. Legjobb, ha hazamegyek, �s megpr�b�lom elfelejteni ezt a borzalmas napot.

-   Melody!

�sszerezzenek.

Ezer k�z�l is megismerem ezt a hangot. A hangot, amit ha csak meghallok, egyszerre �nt el a nyugalom, �s gyorsul fel a sz�vver�sem. Nathaniel.

-   Melody, mit keresel itt? - l�p oda hozz�m, mik�zben bez�rja maga m�g�tt a kaput.

Nem merek odan�zni, ink�bb lehajtott fejjel v�laszolok.

-   Khm, szia, Nathan.

A hidegt�l kicsit berekedtem, tomp�n sz�l a hangom. Vagyis nem csak a hidegt�l…

-  Hogy ker�lsz ide? – n�z r�m k�rd�n, mire nagyot s�hajtok, �s mosolyt er�ltetek az arcomra. Mint az elm�lt �vben sokszor, most is mellbe v�g a l�tv�ny: haja aranysz�n�nek t�nik az utcai l�mp�k f�ny�ben, s a borosty�n szemei, amik k�pesek az ember lelk�be l�tni, most �rdekl�dve tekintenek r�m.

-   �h, csak szerettem volna boldog kar�csonyt k�v�nni.

-   Aha… - mondja szem�ld�k r�ncolva.

-  Iz�…sz�val, boldog kar�csonyt!

-  Neked is boldog kar�csonyt… Nem j�ssz be? Nagyon hideg van…

-  ���, nem szeretn�k zavarni, t�nyleg csak p�r percre j�ttem.

-  Ahogy gondolod.

Az eddigi bar�ts�gunk folyam�n sokszor voltunk m�r cs�ndben. P�ld�ul amikor a D�K-teremben pakol�sztuk a pap�rokat. Vagy amikor egy�tt tanultunk. Vagy amikor a k�nyvt�rban olvastunk. De eddig egyszer sem volt ilyen furcsa, ilyen k�nos…

-  De te mi�rt vagy kint? – sz�lalok meg v�g�l. T�nyleg nincs valami j� id�, r�ad�sul szenteste van. Ilyenkor a legt�bb norm�lis ember bent �l a h�zban a csal�dj�val…

-  Csak a szok�sos – nevet fel keser�en. – Amber kital�lt valami h�lyes�get, a sz�leim pedig az � oldal�ra �lltak. Nem volt kedvem veszekedni, sz�val kij�ttem…

-  �, sajn�lom – h�zom el a sz�m, majd f�lren�zek. Legsz�vesebben meg�leln�m, de… az el�g fur�n venn� ki mag�t.

-  �s… am�gy j�l vagy? – n�zek r� jelent�s�gteljesen, h�tha most kicsit megny�lik nekem. Na, persze…

Nate megr�ntja a v�ll�t.

-  Persze, j�l vagyok. Azt lesz�m�tva, hogy a csal�dom minden kar�csonykor �sszebalh�zik valamin, Amber hisztizik egy sort, mert nem azt a kaj�t kapja, amit rendelt, �n hi�ba pr�b�lom lenyugtatni, erre mindenki nekem esik, hogy mi�rt sz�lok bele…  Igen, remek�l vagyok.

-  J�l van! – h�zom fel magam. – Akkor boldog kar�csonyt, rem�lem, gyomorront�st kap az eg�sz csal�dod!

Sarkon fordulok, �s zsibbadt tagokkal elmas�rozok. Teljesen �tfagytam, h�lyes�g volt idekint �csorogni. �n �s a h�res �tleteim!

-  Melody, v�rj!

Nem �rdekel. Nem akarom, hogy �rdekeljen. Istenem, k�ptelen vagyok r�…

-   Ne haragudj! – �r be Nathanniel, a fut�st�l �s a hideg sz�lt�l teljesen kipirosodott. Istenem, de helyes…

Nem n�zek fel�, csak megyek tov�bb. Vagyis menn�k, de a fi� megragadja a kezem.

-   Ne menj �gy el, tudod, hogy nem szeretek haragban lenni… Csak tudod, most nem vagyok valami j� passzban…

Tov�bbra is ker�l�m a tekintet�t, de az a t�ny, hogy fogja a kezem, felmeleg�ti a bens�met. Egyszerre vagyok boldog �s szomor�, egyszerre vagyok j�gg� fagyva �s felhev�lve. Nem merek megsz�lalni, mert f�lek, hogy el�rulna a hangom remeg�se.

-  Melody – hallom most m�r eg�sz k�zelr�l Nathant. – Valami baj van?

Hogy baj? Ugyan, m�gis mi lenne, csak �pp a sz�vem szakad meg…

-   Dehogy – susogom, majd nem b�rom tov�bb: els�rom magam.

Nathaniel nem tud mit kezdeni a reakci�mmal, mintha sz� szerint lefagyott volna, mik�zben �n m�r zokogok.

-   Shhh…

Ami ezek ut�n t�rt�nik, teljesen led�bbent: lassan �t�lel, majd gyeng�den megsim�tja a hajam.

-  Nyugodj meg – suttogja l�gyan a f�lembe. – Itt vagyok veled.

A sz�vem vadul zakatol, s a bennem �g� t�z egyre nagyobb l�ngokra csap, hogy kezdek att�l f�lni, hogy Nathanielt is megperzseli. Nem b�rom tov�bb…

Nagyot s�hajtok.

Ki…

Felemelem a fejem.

…kell…

Belen�zek az aranyf�nnyel csillog� szemekbe.

…mondanom…

-   …szeretlek.

S ahogy elhagyja a sz� az ajkamat, �rzem, hogy egy sok�ig �p�tett v�r omlik �ssze. A titkaim v�ra.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s